Blog

Régi fiókos fadoboz felújítása

Imádom a régiségeket és a megmentésük is nagy örömet okoz nekem. Ennek köszönhetően utoljára egy zománcozott fémtábla felújításáról írtam DIY cikket (cikk ITT), most pedig egy régi cérnatartó fiókos fadobozról olvashattok.
Az ilyen és ehhez hasonló cérnás dobozokat előszeretettel gyűjtöm. Miután hozzájutok egyhez, mindig alaposan megpucolom, aztán vastaglazúrral 3 rétegben átmegyek rajta. Így, bár a dobozok nem lesznek fiatalabbak, de a korukhoz képest a lehető legjobb formájukban tudnak pompázni, immár az én otthonomban.
A bejegyzésben szereplő cérnatartó fiókos szösszenethez sajnos nagyon rossz állapotban sikerült hozzájutnom. Olybá tűnt, hogy az évek során jó sok időt tölthetett a szabadban, ráadásul úgy, hogy belsejében fém tárgyakat tartottak. Akinek jó fantáziája van, könnyen el tudja képzelni, hogy az időjárás, a nap, az eső, a szél, a hó, a fagy és az UV mi mindent művelhet egy ilyen kis védtelen fa tárggyal. A faanyag teljesen kiszáradt, rugalmasságát elvesztette, nagyon törékennyé vált, így az eladója nem is merte postázni, nehogy tovább sérüljön. Személyesen mentem érte Monorra emiatt. Akár ott is hagyhattam volna, látva az állapotát, de nem tettem, pedig az alsó fiók alja hiányzott, és ez az alsó fiók nem is passzolt a többihez. Egy másik fiókról hiányoztak a vasalatok, a szekrényke alsó része hullott szét, a fiókok belsejében pedig vastagon állt a rozsda. Valahogy úgy éreztem, hogy haza kell vinnem és legjobb tudásom (vagy ennek hiányában legjobb szándékom) szerint meg kell mentsem…

Szerencsére az alsó fiók helyett találtam itthon egyet, ami pont úgy nézett ki, mint a másik három, és méretben is éppen jó volt. Ráadásul ezt már korábban felújítottam, így ennyivel kevesebb volt a dolgom innentől. Kicsit ugyan sötét volt a színe, de bíztam benne, hogy később azért majd belesimul új környezetébe. Az alsó, “kamu” fiók vasalatait pedig úgy döntöttem, hogy felhasználom majd a GIZIKE feliratú fiókhoz, amelyről hiányzott mind a húzóka, mind a két cimketartó.
A kamu fiókra azóta másik húzókát vettem a budai zsibvásáron, és egy barátomat kértem meg, hogy csináljon neki aljat, hogy ő is új életre kelhessen. Na de ez már egy egészen másik történet… 🙂

Mivel az én felújított, meglévő fiókom magasabb volt a kamu fióknál, ezért az aljáról potyogó fa fióktartó sínek maradékát is eltávolítottam, hogy később majd beférjen, illetve a többi tartót is kiszedtem, mert picit változtatni kellett az elosztáson, hogy a szekrényke továbbra is arányos maradjon. Sajnos a fióktartók nagyon törékeny állapotban voltak, így komoly fejtörést okozott később az “összelegózásuk”.

Mivel a szekrény az idők folyamán kapott már elég nedvességet, így egy kiadós zuhany sokat már nem rontott az állapotán. A fiókok belsejében fémdörzsit is használtam a rozsdakupacok levakarásához, a külsejét viszont csak mosogatószivaccsal takarítgattam el. A folyamathoz kézkímélő konyhai mosogatószert használtam, és a zuhanyzás után Sanytollal is átfújtam, majd újabb zuhany következett.

A lakásban padlófűtés van, így a fürdetést követően az alkatrészeket a padlóra fektettem. Fél napon belül meg is száradt szépen minden. A fekete részeket nagyjából sikerült eltüntetni, de ekkor még jobban látszódott, hogy a felirat is eléggé megkopott sajnos.

Korábban ilyet még sosem csináltam – talán eszembe sem jutott -, de úgy döntöttem, hogy az itthon fellelhető eszközeimmel újra rajzolom a mintát egy meglévő, másik fadoboz alapján. Egy eldugott részen kipróbáltam a filceket, és úgy ítéltem meg, hogy ha nem remeg meg a kezem, akkor minden rendben lesz.

Meg kell, hogy mondjam, hogy az utóbbi idő legjobb ötlete volt az újra rajzolás. Egyáltalán nem bántam meg, de hogy ez a számomra megfelelő állapot így is maradjon, először OBI barkácsáruházban vett magasfényű lakk sprayvel lefújtam a mintát, hogy a POLI-FARBE vastaglazúr ne kenje el majd felkenéskor.

Itt a lazúrozás utáni állapot látható. Kicsit olyan lett a végeredmény, mint amikor a tetovált bőr alatt összegyűlik a festék. Közelről nagyon tetszetős és izgalmas a felület. Természetesen a szekrényke többi oldalát is átkentem 3 rétegben, mert nem bírtam magammal…

Itt már a fióktartó sínek ragasztgatása látható. Eltartott egy darabig, míg a sok darabról kiderítettem, melyik melyikhez illik.

A sínek megszáradása és megkötése után beragasztottam őket a helyükre.

Miután kiékeltem a síneket a fel nem használt fadarabokkal, egy sok kilós fémmel súlyoztam le a szekrényke oldalát, hogy biztosan ne mozduljanak el a sínek a ragasztó kötési ideje alatt. A kötési idő után pedig átkentem a szekrény fióktartó sínjeit is vastaglazúrral. Erről ugyan nincs kép, de gondolom el tudjátok képzelni. 🙂

Amikor a sínek a helyükre kerültek, elmentem a közeli barkácsboltba, és apró szögeket meg egy kicsi kalapácsot szereztem be, mert a külső alkatrészek sok helyen elváltak, kidomborodtak, így azokat is helyükre kellett igazítani.

A fadoboz külsejének renoválása után áttérhettem végre a fiókokra. Sajnos a rozsdafoltok némileg megmaradtak, de miután azokat minden irányból átlazúroztam, a látvány már egész kellemessé vált.

A Boróka színt a kisebb felületeken természetesen kisebb ecsettel kentem fel, és így történhetett meg, hogy MARGIT örökre a lazúr fogságába esett…

Sajnos a fiókok alja nagyon domború volt, így nehezen lehetett csak betolni őket, ezért úgy határoztam, hogy minden fiókalj kap még egy pici vizet, és ebben a nedves állapotában a már jól bevált vasdarabbal kiegyenesítem őket. Alulról alátámasztottam mindent természetesen, hogy be ne szakadjanak a 3 mm vastag, megkopott fiókok. Csodák csodája, a művelet sikerrel zárult! 🙂

Miután minden Boróka színben tündökölt, elrendeztem szépen a fiókokat olyan sorrendben, hogy alulról felfelé világosodjanak. Az ombre (színátmenetes) dolgokat úgyis szeretem, így két legyet ütöttem egy csapásra.

Miután már nem maradt lazúroznivaló, nekiláttam a GIZIKE feliratú fiók hiányainak pótlásához. A korábbi alsó fiók vasalatait leszereltem és a GIZIKE fiókról eltávolítottam a zavaró fémdarabokat.

A cimketartókat felszegeltem. Na nem mondom, hogy könnyű ilyen pici szegekre rácsapni sérülés nélkül, de szerencsére nem lehetetlen.

A fiókhúzó korábbi csavarjainak helye nagyon tág volt, így ragasztóval több lépésben betömtem azokat, és csak teljes száradás után hajtottam vissza a korábbi, régi csavarokat. Ahova nem jutott régi, oda újakat hajtottam be kézi csavarhúzóval.

Nagyon zavart, hogy az új szegek és csavarok élénk ezüst és arany színben pompáznak, ezért fogtam némi háztartási ecetet, és napi többszöri cseppentéssel megöregítettem a fémeket. Miután az eredeti vasalatokat is kikezdte az ecet, így 1-2 nap után abbahagytam az öregítést, és a keletkezett málló darabkákat egy egyszerű körömkefével távolítottam el.

A végeredménnyel nagyon elégedett vagyok. Úgy érzem, hogy számomra mindenképpen kifizetődő volt, az a napi 1-2 óra, amit a felújítás 2-3 hetében a cérnás MEZ TORPEDO fiókos fadobozomra szántam. Remélem nektek is tetszik! 🙂

Fotók: Hujber-Nagy Aletta

hujber nagy aletta 10 ff

hujber-nagy aletta

belsőépítész-színszakértő AmiOtthonunk Magazin vendég írója

A home’n architecture dizájn stúdió csapata belső- és külső tereket, lépcsőket, házakat és tárgyakat tervez, és mindezt nem a saját, hanem a megrendelő stílusában teszi. Munkáival és trendelőrejelzéseivel a nyomtatott sajtóban sok éve folyamatosan jelen van. A cég szakmai blogján pedig elsősorban saját munkákat, élményeket mutat be saját fotókkal, illetve a legújabb trendeket hozza el olvasóinak.

ha valóban személyre szabott otthont szeretnél,
a saját stílusodban