Belső terek építészete 3. koncepcióterv a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának belsőépítész és környezettervező mesterszakára
Pécsi tanulmányaim 3. szemeszterében egy gazdátlanul hánykolódó önkormányzati épület áttervezését kaptuk feladatul. A feladat értelmében a “házikót” építészházzá kellet alakítsuk, de ezen kívül minden más rénk volt bízva, kezdve attól, hogy kitaláljuk milyen funkciókat kíván egy ilyen építészház, át azon, hogy vajon hogyan tartja fenn magát, befejezve azzal, hogy természetesen jól is nézzen ki és praktikus, ergonomikus is legyen egyben.
Az épület a Tettyén található, és az ott található corten acél kilátóról jól látszik. A látképbe a régi város romjai is belelátszódnak, így sokáig azt gondoltam, hogy rakott kő és corten acél kombinációjából áll majd az épület, hogy egy szép összkép jöjjön létre a sok-sok növényzettel és dimbdombbal átszőtt területen. Hogy aztán végül mi lett a terv végeredménye, azt alább görgetve meg fogjátok látni, de először is hadd mutassam meg, hogy hogyan is néz ki most ez kissé mediterrán stílusú épület, mely egykor Színészház volt és melyet egykor egy pécsi lakos adományozott a városnak azzal a feltétellel, hogy magánkézbe nem kerülhet.
Mint láthattátok, az épület állapota kívül és belül egyaránt lehangoló, így volt teendő bőven. Szerencsére az épület felmérési tervét megkaptuk, ami azért sem volt mellékes, mert mi belülről nem is tudtuk megnézni, a belső képeket is korábbi hallgatóktól kaptuk meg.
Két épület inspirált igazán.
Ez a pajtából átalakított otthon nagyon lenyűgözött. Direkt teszem ide az összes képét, mert minden négyzetcentimétere csodálatos. Ennél az épületnék a kő- és a vályogfalazat tetszett meg, illetve a fa meleg színe.
Ennek az épületnek pedig a tisztasága, fehérsége, világossága és mégis meleg, otthonos és hívogató hangulata volt számomra megragadó.
Az első vázlattervem még a már emlegetett kőfal és corten acél párosa volt, ahol az épület mögötti erdőbe egy híd vezet.
Később azonban átfordultam a vert vályogfal irányába, melyet fémlemezfedéssel és fém burkolatú nyílászárókkal, valamint fém zsalugáterekkel és üvegkorlátokkal dobtam fel. A terasz eredetileg nem volt ott, azt és pár új ablakot én dobáltam az épületre, továbbá természetesen a híd is megmaradt, csak immár üvegkorláttal.
Ezek pedig már a belső tér látványtervei.
Itt az előtér látható, ahonnan balra a lépcsőház, jobbra a koedukált mosdók, szembe pedig a multifunkciós előadóterem nyílik.
A koedukált mosdó kézmosó része.
Az előadóterem, ami sok ember befogadására alkalmas. A háttérben egy szekrénybe rejthető mini konyha látható, az ajtótól jobbra egy hasonló szekrényben pedig a rakásolható székeket lehet elrejteni. A terek egyébként kellően napfényesek, de a fém spalettákkal tökéletes sötétséget is elő lehet állítani, illetve a homogén megvilágításról BARRISOL Lumiere álmennyezet gondoskodik az épületben mindenhol.
Az előadás Resopal A2coustic akusztikai lapokkal elrejthető digitális táblán történik, így nincs szükség projektorra.
Ugyanazon helyiség kiállítótérré alakítva.
Végül így néz ki az univerzális előadótér workshopok alkalmával.
Az emeleten szállások találhatóak vendégelőadók számára, melyekhez az itt látható szintén elrejthető konyha társul. Míg a lenti terekben minden fehér volt, ami egy homogén doboz hatást eredményezett, addig az emeleti terekben előszeretettel alkalmaztam a NEOLITH 09-es kódú ARANCIO, nagyformátumú kompakt kerámialapját, amely az inspirációs épületeim fa felületeinek melegségét hozza vissza.
Két kép a megszálló vendégek szobáiról és mosdóiról.
Végül egy látványterv a “toronyban” található társalgóról.
Aki pedig még nem látott eleget, annak álljanak itt a tablóim szépen sorban.
