Blog

Hogyan csináljuk: üveghidunk a Lakáskultúrában

Ha már az előző bejegyzésben az írott sajtó és a referenciáink közötti találkozásról írtam, hadd folytassam ezt a gondolatmenetet egy hibrid bejegyzés erejéig (Hogyan csináljuk:… és Referencia).
Bár itt-ott, egy-egy honlapon már szerepelt pár apró munkánk, cikkünk, de azt hiszem, hogy az első nyomtatott sajtóban is megjelent művünk a picinyke képen látható üveghíd.
A Lakáskultúra a Dual Glass cég honlapján akadt a létesítményre, a járható üvegek kategória nézegetésekor és annyira megtetszett nekik, hogy megkérdezték a Dual Glass-t, felhasználhatják-e a honlapon talált képet. Az üveges cég vezetője – aki nem mellesleg az egyik legjobb fej szakmai partnerem – természetesen felhívott engem, hogy zavarna-e, ha élne a lehetőséggel? Természetesen azt kellett hogy mondjam, hogy nem zavarna, hiszen közösen igyekeztünk referencia minőségűre megcsinálni.
Így került ez a picurka kép a 2010. októberi Lakáskultúrába, de hogy még érdekesebbé tegyem a mai bejegyzésemet, a folytatásban megmutatom Nektek, hogyan is hoztuk össze a Dual Glass-szal ezt a beltéri üveghidat.

A szösszenetnyi “olvasók kérdezték” cikket ide másoltam, hátha valaki nem tudja megvenni a Lakáskultúra legújabb számát.

Most pedig következzen az üveghíd története röviden és tömören (vagy mégse).

Pepe már a ház tervezése során tudta, hogy a beltérben az elsődleges belsőépítészeti látványelem egy üveghíd lesz, mely a dupla légterű nappalin keresztül ívelve a különböző “munkaállomásokat” fogja összekötni: a dolgozó szintet a fitnesz szobával.

2008 májusában még senki sem tudta a be nem avatottak közül, hogy mi fogja megvédeni az itt lakókat a leeséstől.

Mint ahogy itt is csak találgatások zajlottak arról, hogy mi fogja összekötni a két emeleti helyiséget.

2009 januárjában még egy palló szolgált hídul a mesteremberek, kíváncsiskodók és tulajdonosok számára.
Ránézeti kép a fitnesz szobából a munkaszintre…

…majd a munkaszintről a fitnesz szobára.

2009 februárjában a Dual Glass által hozott lakatosok végre elkészültek a létravázzal, ami a járható üveg fogadására szolgált.

A létraváz színe RAL 7010, ami a ház akkor még nem létező külső burkolatának a színkódja. Természetesen már felrakáskor megsérült a festés, nem is beszélve arról, hogy a “mesteremberek” igénybevétele sem tett jót neki, főleg, hogy elfelejtették levédeni többedszeri kérés után is. Mivel folyamatosan volt munka a híd fölötti részeken is, így sajnos rendszeresen használták a hidat a melósok, ami nagyon megviselte szegényt.

Csináltam egy jó kis képet a le- és felközlekedési lehetőségről. Természetesen nagymamák és gyengébb idegzetű látogatók nem voltak kíváncsiak az emeletre.

Alulról még egész jól tartotta magát a festés, bár az építkezésen dolgozók mindent elkövettek, hogy ne maradjon épen a híd. Ráadásul mivel elfelejtődött, hogy a híd aljába világítás kerül, így az utólag fúrt lyukakon a villanyosok vért izzadva húzták át a kábeleket, amik tönkre is mentek pár helyen, így a lakatosok újra nekiestek és nekik végül sikerült az összes elektromosságot derékszögben bezavarni a zártszelvényekbe, ahogy az a következő képeken látszódni is fog.

2009 márciusában eljött a pillanat, mikor Pepével eldöntöttük, hogy mivel a ház kívülről szinte teljes egészében antracit lesz, így bent már sokkal barátságosabb, kellemesebb színek használatára lesz szükség, így került lassan, de legalább csúnyán festő kollégánknak köszönhetően Caparol Perlbeige a létravázra.

Ez a szín egy kellemesen fáradt aranyosbarna szín némi csillogást biztosító csillámpor tartalommal. Az elektromos kábelek behúzására szolgáló, zártszelvény oldalára fúrt lyukak be lettek tapasztva vasgittel és le lettek festve a híd festékével.

Volt egy pont, mikor azt gondoltuk, hogy 2 létrával megoldható, hogy a hidat ne kelljen használni, de sajnos a híd feletti munkák továbbra is megkövetelték a híd használatát.

Így történt, hogy a létravázat a mesterek a maguk módján levédték és a hosszanti gerendákon futkároztak fel s alá, néha egy-egy kisebb keresztirányú palló segítségül hívásával.

2004 áprilisában megérkeztek a Dual Glass első üvegmintái, de Pepe közölte, hogy itt szó sem lehet semmiféle homokfúvásról, meg színesítésről, kizárólag átlátszó üveg teheti be a lábát a házba.

Ennek köszönhetően egy óvatlan pillanatban, mikor nem tartózkodtunk az építkezésen (pedig komolyan mondom, hogy szinte minden pillanatot rögzítettem az évekig tartó építkezés során), rákerült az üveg járófelület a létravázra. Az üveget kérésünkre nem klasszikus fekete kenhető ragasztóval rögzítették a vázhoz, hanem fehér PVC csíkkal. Valamiért azt gondoltuk, hogy mivel a fekete színt száműztük a lakásból, a padló viszont törtfehér lesz és úgyis lefelé néz az ember (eleinte), miközben a hídon sétál, ezért a fehér PVC remek választás. Az üvegesek természetesen azonnal levédték a járófelületet, mert az üvegfelület ugyan javítható, de nagyjából egy új híd árából….

Ezután nekikezdtek a korlát felrakásának, amit hosszas egyeztetések előztek meg, hogy a falba csatlakozás is esztétikus legyen és a fal is elég masszív legyen ahhoz, hogy megtartsa a korlátot.

6 ember szaladgált mint pók a falon az üvegekkel és azt hitték, hogy ha hatan vannak, akkor majd jó hamar végeznek.

Szépen elhelyezték egyik korlátüveget a másik után.

Majd rájöttem, hogy alulról kell ellenőrizzem a folyamatot, hiszen onnan egyben látszik az egész manőver.

Ekkor azonnal észrevettem, hogy hamari munka sose jó, az üveglapok közötti rések nem mind párhuzamosak és nem is egyformák, így röpke fél óra alatt az 5 emberke legnagyobb örömére sikerült addig igazgatni az elemeket, míg végül vizuálisan kielégítőnek találtam az eredményt. Ezután a korlátot szerették volna felpattintani, de ez sem ment csak úgy ripsz-ropsz, mert valamiért nem akart rácsusszanni a fogódzkodó az üvegekre, így némi síkosítást kellett kieszközölni.

Ám egyszer csak az üvegesek elkészültek a híddal, a ledlámpák is a híd aljára kerültek, majd a ház festése is befejeződött, a lakók beköltöztek, a mesteremberek meg ki, és egy alapos takarítás után a híd pöpecül parádézott a nappaliban.

Egyébként igaza volt Pepének, hogy átlátszó kell legyen az üveg, mivel a fény ragyogóan átjárja a nappalit és környékét és a prizma hatásnak köszönhetően néha még csodaszép szivárványok is vetülnek a falakra. Nem utolsó sorban hőtechnikailag is fontos szerepet játszik a sok üvegfelület a házban.

Készült egy klassz kis átnézeti kép a néhai fitneszszoba, beköltözésre már mosókonyha irányából a ruhaszalon irányába. Élőben nem ennyire élénkek a színek, de ez a kép egy speckó géppel készült.

Még egy kép a beköltözés előtti napokból a mosókonyha felől fotózva. Itt látszik, hogy a létravázra fehér PVC került, ami semmiképp sem volt esztétikusnak nevezhető, nem is beszélve arról, hogy nem csak a hosszanti tartógerendákra került PVC csík, hanem a lejjebb elhelyezkedő keresztgerendákra is. Hogy miért: ne kérdezzétek! Ezeknek a leszedése és a Pálmatex ragasztó eltüntetése kb. egy napot vett igénybe. A találkozásoknál szilikon alátétek láthatóak, amik azt a célt szolgálták, hogy a híd minimális görbülése mellett nagyjából párhuzamos és vízszintes legyen minden korlátelem. Ezeket a szilikonokat és a fehér PVC ragasztó csíkokat lézerrel vágott és hajtogató géppel hajtogatott szálcsiszolt fémekkel takartuk el a későbbiekben.

Beköltözés után a férfiszemeket kevéssé gyönyörködtető lila mosókonyhát kénytelen-kelletlen le kellett optikailag választani egy formatervezett üvegajtóval. Ebben szintén a Dual Glass volt segítségünkre.
Ha a ház tervezése során a legtöbb szomszéd épülethez hasonlóan nem törődtünk volna a gerincmagasság betartásával és egy téglasorral megemeljük a felső szintet, vagy mondjuk a tető hajlásszögénél megyünk 25 fok alá (de szép is lett volna!), akkor egy tökéletesen téglalap alakú áthidalás keretezi a hidat, így viszont egy kicsit futurisztikusabb lett a végeredmény, de végül is meg lehet szokni a látványt.

Az üvegajtó rögzítése a mosókonyha irányából szépséges zsanérokkal.

2009 májusában elnyerte végleges formáját a híd. Ez persze nem jelenti azt, hogy évente 2x nem kell nagy létrára állva minimum 1 órát suvickolni a hidat, továbbá minden héten 20 percet szánni a napi használat során felszaporodó kéz- és lábnyomok, na meg persze por eltüntetésére. A hosszanti gerendák  fehér PVC csíkjai és a korlát szilikon alátét elemei fölé és egyéb csomópontokhoz szálcsiszolt fémek kerültek, az ablakokra pedig 16 mm-es reluxákat szerelt a Józsa és Társa, így lett teljes az összkép.
Aki esetleg a jövőben olyan műveletre vetemedne, hogy lézerrel vágat fémeket, szigorúan javasolt a fémek éleinek csiszolása, mert a szélek hihetetlenül élesek, balesetveszélyesek tudnak lenni, akár járáskor, akár takarításkor.

És hogy mire jó még a járható üvegfelület a járáson kívül?

Például onnan lehet a földszinti tv-t nézni….

…vagy pedig apró termetű embertársaink fejlődését figyelni…

hujber nagy aletta 10 ff

hujber-nagy aletta

belsőépítész-színszakértő AmiOtthonunk Magazin vendég írója

A home’n architecture dizájn stúdió csapata belső- és külső tereket, lépcsőket, házakat és tárgyakat tervez, és mindezt nem a saját, hanem a megrendelő stílusában teszi. Munkáival és trendelőrejelzéseivel a nyomtatott sajtóban sok éve folyamatosan jelen van. A cég szakmai blogján pedig elsősorban saját munkákat, élményeket mutat be saját fotókkal, illetve a legújabb trendeket hozza el olvasóinak.

ha valóban személyre szabott otthont szeretnél,
a saját stílusodban