Régen jelentkeztem diy cikkel, de ez nem azért van, mert nincsen ezer tervem, és mert nem lételemem továbbra is az értékmentés, hanem mert 2 éve egy apró, bebútorozott albérletben lakom, ami dugig tele van a napi használatú személyes cuccainkkal, így nem is igen férne be hozzánk semmi extraság.
A blogbejegyzésekből láthatjátok, hogy időnként megfordulok régiségvásárokban, ócskapiacokon, antikvitásokban, dizájnbolttokban (Bazáruház, hagyatékmustra, Loft-industries, egri vásár, Industrial lamp), de az ott „elejtett” kincseket a lakás tárolójában gyűjtöm, és eddig megelégedtem egy alapos portalanítással és letakarítással minden tárgynál. Ezt a táblácskát viszont rém lehangoló állapotban vettem. A hirdetésben nem látszódott, hogy mennyire rozsdás. Az eleje még csak-csak kinézett valahogy – bár a rozsdaszínt nem éreztem helyénvalónak a szürke árnyalatokon, és a fehér szegélyen sem tetszett egyáltalán -, de a hátuljáról a képnek rendesen pergett a rozsda, ami mindent elborított attól a perctől kezdve, ahogy átvettem eredeti tulajdonosaitól.
A bejegyzésben lépésről lépésre bemutatom, hogy milyen fázisokon mentünk keresztül, míg végre egy igazán szemet gyönyörködtető állapotnál sikerült kilyukadunk.
Itt látható az eredeti állapot. Igen, tudom, nem annyira drámai, de nekem már jó pár fémtáblám van, és a legtöbb rozsdás, de azoknak mind jól állt a rozsda, itt viszont úgy éreztem, hogy a tábla inkább elhanyagolt érzetet kelt, nem pedig patinásat, így muszáj volt cselekednem.
Itt a tábla hátulja látható eredeti állapotában. Ha függőlegesbe állítottam volna a táblát, talán még el is tudtam volna csípni egy fotón, ahogy a rozsdadarabok a mélybe vetik magukat eredeti lakhelyükről.
Kedves segítségem és párom Zs megdobott ezzel a remek anyaggal, amit Ő már régóta használ kedvenc retro autóinak és azok alkatrészeinek konzerválásához.
Annyira régi a cucc, hogy a neve már nem is látszik, így inkább leírom: RO-55. Kapható bármelyik barkácsáruházban és millió egyéb helyen, így Ti is könnyen hozzájuthattok. A leírásban azonban szerepel, hogy a zománcozott felületek kezelésére nem alkalmas, így igyekezzetek tényleg csak a rozsdás területekre juttatni az anyagból!
A munkát a tábla hátuljával kezdtük, mert az volt tragikus állapotban. Az anyag elég gyorsan fogy, vigyázzatok! Mi egy virágalátétbe öntöttük ki a rozsdaoldó és átalakító folyadékot, ahonnan az ecsettel szépen fel is itattuk mindig az épp kiöntött adagot.
Ez az állapot annyira tetszett, hogy közeli fotót is csináltam róla és az instán is posztoltam. 🙂
Zs nem bírta ki és Ő is kent rá egy réteget egyből utánam. Tényleg jó móka volt! 🙂
Zs azt mondta, hogy száradás után neki eddig mindig fehér lett minden. Ennek ellenére minket egy nap után ez a látvány fogadott…
Úgy tűnt, mintha a rozsda jobban elvált volna a hátfaltól, ezért nekiestünk egy drótkefével. A lebegő rozsdaszigetek azonban remekül kapaszkodtak a táblába…
Kiderült, hogy ez csak érzéki csalódás volt, mert alig pár rozsdamolekulát sikerült eltávolítani pluszban, így inkább újra kentük a tábla hátulját.
Ezután újabb egy napra magára hagytuk a kincsemet.
No hát mondanom sem kell, hogy másnap már fehér felület fogadott minket…
Természetesen ezt a pazar felületet is megörökítettem közelről. 🙂
Azért néhol még megmaradt az eredeti rozsdaszín.
Ezek után a hátára fektettük a retro szerzeményemet. Tudom, nem drámai a látvány, de higgyétek el, hogy én beleláttam egy szebb végeredményt.
Ezen a közelin talán jobban látszik, hogy mi volt a problémám a táblával. Féltem, hogy ha esetleg párás környezetbe kerül, akkor tovább romlik az ereklyém állapota.
A színoldalhoz egy, a háztartásban is már jól bevált cuccot választottam. 🙂
Aztán csak sikáltam és sikáltam, és mikor elfáradtam, Zs barátja Dani vette át a szivacsot.
Dani az utolsó rozsdamolekulákat is igyekezett nekem eltávolítani, így egyre szebb lett a táblácska.
Mikor megszáradt a tábla, kimondottan csak a rozsdára mentem rá kis ecsettel, hogy a zománc ne mattuljon, ne sérüljön, hiszen nem tudtam pontosan, hogy miért is nem alkalmas zománcfelületekre ez az anyag, és semmi kedvem nem volt kipróbálni.
Újabb egy napig száradni hagytuk a szerzeményemet, majd a hátulját is megint lekentük, hátha a cifezéskor nedvesség jutott a hátoldalra, azután is egy napig szárogattunk, és láss csodát, a kép elején minden rozsdaszínű folt a képhez passzoló sötétszürkére változott, miközben a kép széle meg gyönyörű fehér lett, a tábla hátulján pedig minden rozsdamolekula erős kötődést alakított ki a vadiúj és csodaszép tulajdonommal, a retro zománcozott táblával!
A kép hátulja most már hol rozsdaszínben, hol fehérben pompázik, de már kicsit sem pereg. Nagyon hangulatos élőben, higgyétek el!
Ezt az anyagot ráadásul a munka végeztével Zs némi folyóvízzel könnyedén el tudta távolítani az ecsetekből.
És íme a végeredmény az otthonunkban! Ímádom, főleg most, hogy a fehér tényleg fehér és a rozsda sem tudja tovább patinázni a táblát. Sajnos néhol a rozsda már bemattította a szürke részeket, de fogjuk fel ezt is patinának. Így pont jó, így pont elég. Remélem Nektek is tetszik! 🙂
