Ennek a 32 négyzetméteres budapesti lakásnak a tulajdonosa világéletében tengerparton szeretett volna élni. Valószínűleg ezért van az, hogy a 25 négyzetméteres hajópadlódeszkás plázsteraszról – valamint az ágyból és a kádból – csak a tengerkék eget lehet látni. Maga a lakás leginkább egy kőbevájt görög tengerparti lakra emlékeztet. Ezért monokróm kőszínű a lakás, ezért igaziak a kőbetétek, és ezért növényi olajzöldek a bútorbelsők. Így áll össze egy olyan mediterrán bikromitás, amely csak a lakás nyitott szekrényes állapotban látható.
A kislakásokban szinte szükségszerű funkcionális szekrényötletek mellett a lakásnak nemcsak története, hanem egyénisége is van. Női tulajdonosra lehet következtetni a csipkés, ezüstös, glamouros tárgyakból, de a mini, sőt mikrogyűjteményekből is, a toalettben elhelyezett miniparfümkollekcióról már nem is beszélve. Ezzel ellentétben azonban sokak számára meglepő lehet, de a lakást egy pár lakja, akiknek minden igényét kielégíti ez az otthon a maga 32 négyzetméterével.
A lakás szerencsés – fektetett téglalap – alaprajzának köszönhetően a hosszabbik oldalán szinte teljes panorámával rendelkezik. A tágasságérzést fokozza a mindenhol egységes dörzsölt dekorbeton padló is, ami kint és bent is egyszerre homokszínű és homokszerű.
A tulajdonosok határozott elképzeléseit a férjem, Pepe, azaz Nagy Károly építész segítette megvalósítani, a bútorzat Tasi Tamás bútorasztalost és restaurátort dicséri, a fotók pedig, mint a legtöbb esetben most is jómagam, azaz Hujber-Nagy Aletta munkái. A lakásról egyébként egy másik online megjelenést a Lakáskultúra oldalán találtok ITT.
A lakásbelső bemutatását a nappalival kezdeném. Láthatóan a lakásnak számos praktikus tulajdonsága van. Ilyen például, hogy szinte minden ajtó kicsi, könnyen nyitható és kezelhető, hogy gyakorlatilag minden el van rejtve, így mindig rend van a lakásban, hogy a terasz egyúttal bárhelyként, a konyhaablak párkánya pedig amerikai tálalóként is funkcionál. A „szék” tulajdonképpen egy óriási mobil fitnesslabda (a fotózás idejére a teraszra száműztük és kifújta a képből a szél, így a fotókon ne keressétek). Mindenképpen elmondható, hogy egy tiszta, rendezett, békét sugárzó érzés uralkodik ebben a terapikus lakásban.
A minimalizmus ellenére azonban mégsem unalmas az enteriőr, hiszen minigyűjtemények és különleges megoldások teszik azt meglepővé és kicsit glamourossá is. A minigyűjtemények egyrészt személyességet visznek a monokróm, dobozhatású enteriőrbe, másrészt pedig hangulatot is teremtenek. A bronz ceruzahegyező gyűjteményt például hátulról led világítja meg, amire szükség is van, hiszen a lakásban nincs mennyezeti lámpa.
Félig feltárul a zongorát és a légkondit rejtő szekrény.
A zongora teljes pompájában a kedves kis miniatűrökkel megkoronázva.
Természetesen a zongora is bútorszínű: kőszínben és olajzöldben pompázik, amihez még hangulatában passzoló kottát is találtam a tulajdonosok gyűjteményében.
Veszettül sütött a nap a fotózás alkalmával, de remélem azért így is kivehető, hogy semmi más nem látszik a lakásból, csak a tágas terasz és a háborítatlan, határtalan ég.
Egy kis közelit is lőttem a növényzetről, dekorról, ha már ilyen szépen besztájlingoltam itt-ott fellelt kedves kis holmikkal.
Na, most már elhiszitek, hogy tökéletes a panorámája ennek a lakásnak?
A teraszról visszafordulva ez a látvány tárul elénk. A zsaluzia ugyan itt nincs leengedve, de szerintem el tudjuk képzelni, milyen szépen válaszolnak a vízszintes osztásai a korlát deszkáira.
A nyitóképnél egy kicsit tágasabb kivágaton látszik a nappali térkapcsolata is a bejárattal és a fürdőszobával. Nagy kedvenceim az akril polcocskákon lévő tárgyak és növények, azon belül is az egyik favoritom egy aprócska aranyozott smizett, amelynek a nagytestvére Letti lányunk szobájában lakik (a szobáról készült fotókat ITT találjátok). A bejárati ajtó melletti függőleges sliccben elhelyezett réspolcokon a lakásirányítási eszközök találhatóak.
Ezennel befordultunk a nappali sarkába, ahol is a ruhákat és egyéb hasznos textilneműket rejtik a szekrények.
A legviccesebb a történetben, hogy a szekrények tartalma is mind passzol a lakás színeihez.
Praktikus ruhalift.
Azért valljátok be, nem semmi, hogy még a jógamatrac is olajzöld!
Ezen a képen a szekrények ismét zárva vannak, és még jobban láthatóvá válnak a térkapcsolatok. Sőt! Itt még a gerendaszegélynél lévő plexicsíkok is látszanak, amik mögött mindenhol rejtett fény bújik meg (ezeket sajnos nem tudom megmutatni, mert nappal egyáltalán nem látszott a fényük).
Tádám! Az egyik legvagányabb és legkedvesebb húzásunk ebben a lakásban a lenyitható ágy ötlete volt, amit szerencsére a lakók sem bántak meg. Nekem rettentően tetszik! Sajnos nem engedték meg, hogy a Donald kacsás könyvsorozatot kirakjam. Állítólag nagyon babás lesz tőle a kecó. Kár. Na, majd, ha egyszer nem figyelnek…
Az egyik legérdekesebb jelenet az volt a fotózáson, mikor egyszer csak nem villant el a vaku, pedig már szinte készen voltunk a beállításokkal. Szerencsére a lakás úrnője rájött, hogy globális problémával állunk szemben. Nem az eszközöm romlott el, hanem az áram ment el. Ekkor a lakás ura felmászott az ágyra, leszerelte az ágy álmennyezetét és felpattintotta a villanyórát. Imádtam ezt a jelenetsort (de nem kaptam rá engedélyt, hogy minden elrejtett dolgot megmutassak)!
Itt a másik nagyon vicces momentum tárul elénk, ami nem más, mint a wc. Ez az egyetlen ajtóval elszeparált helyiség a lakásban, ahol kellemesen bizarr módon egy miniparfüm gyűjtemény lakik… Tudni kell, hogy ennek méltó elhelyezése mindvégig prioritást élvezett a fél éves tervezési folyamat során. Remélem sikerült megfelelni az elvárásoknak! 🙂
Egy mindent elrejtő lakásban naná, hogy a wc papírt is keresni kell!
Imádom!
Közeledünk a fürdő felé, amelynek a fala speciális vízálló bevonatot kapott.
Igen, szándékosan szállodásra sztájlingoltam be a fürdőt. Természetesen itt is megtalálhatóak a minden helyiséget megbolondító miniatűrök, jelen esetben kaktuszkák.
A viszonylag nagy méretű tükör megkettőzi a teret, a nem szokványos alakú mosdó pedig derékszöget ad ki a szintén szokatlan alakú kád öblében, így helyreáll a harmónia és a világbéke is egy lépéssel közelebb kerül.
Kedvesen romantikus csecsebecsék.
Figyeled, mosdópultba vágott csapok, hm?
Most pedig nézzük meg egyben a konyha, wc és fürdő szent hármasát, a falon a lakók okleveleivel. Közben már biztosan kíváncsiak lettetek, hogy kik lehetnek azok, akik egy ilyen pici lakásra ennyi tervezési időt és pénzt fordítottak. De sajnos nem árulom el, bocsi!
Hopácska, előszobaszekrény is befért, ami ráadásul jótékonyan szeparálja el a fürdőt a többi tértől.
Ez a másik nagy kedvencem az előszobaszekrény főfaláról.
A csodálatosan szép és praktikus konyha látványa.
A tv, a hűtő és a mosógép ajtaja kicsit kinyitva.
A legkisebb zug is hasznosult.
Emitt a bárszekrény és a kihúzható pultja látható (ha a tulajdonosok minden ajtót kinyitottak és megmutattak volna, akkor sosem végeztünk volna fotózással és még egyszer ennyi kép lenne a bejegyzésben).
Ugyanaz a bárszekrény közelről (amit a lakás úrnője csak „iddoga szekrénynek” nevez).
Imádnivalóan passzoló konyhai alkalmatosságok a mosogató feletti szekrényben.
Közelről, nem elrejtett csappal.
A címertányér gyűjtemény is jópofán gazdagítja az enteriőr egyik méltatlanul, általában nem díszített helyiségét. Az akril egyik legjobb tulajdonsága, hogy gyakorlatilag minden formát le tud követni, így alkalmas pulttal egybeépített mosogató és mosdó készítésére is, nem is beszélve arról, hogy mennyire szép és a tapintása is finom!
A csapot figyeljétek! Állati, mi?
Még egy részlet a konyhából és annak kilátásáról.
Konyhai csendélet harsány zöldségekkel.
A kád szándékosan néz a panorámára, terápiás jelleggel.
Konyhai csendélet kókusztekercsekkel, részeg üveggel és gyűrött poharakkal.
Az office-szekrényben helyett kapott a rejtett tv, hangszórók, egy csomó hasznos holmi és papírnemű, számos műszaki kütyü és nem utolsósorban egy újabb olajzöld környezetbe helyezett bájos réz apróság sereglet.
A virágtartó emelvénybe is volt alkalmam belekukkantani. Ne tudjátok meg, mi minden fér egy ilyen aprócska jószágba is!
Az utolsó két kép pedig már csak a buli kedvéért készült a lakók külön kérésére, hiszen nyáron a teraszon sokszor fogadnak vendégeket. Bár hihetetlennek tűnik, de még egy ekkorka lakásban is könnyűszerrel lehet társadalmi életet élni, hiszen mint tudjuk: sok jó ember kis helyen is elfér!
Fotók: Hujber-Nagy Aletta
