Az előző bejegyzésünkből már megtudhattátok, hogyan, miért és milyen családmodellre alakítottunk át egy budapesti, extravagáns, panorámás lakást. Ha nem olvastátok az előzményeket, érdemes IDE kattintani.
Ez a bejegyzés pedig nem másról szól, minthogy fotókon bemutatjuk a lakás átalakulását. Ezt a cikket mindazoknak írtuk, akik imádják a tértervezést, azoknak, akik kíváncsiak, hogyan lehet egy lakást egy család igényeire formálni, azoknak is, akik még sosem láttak lakásfelújítást közelről, és legfőképpen azoknak, akik nehezen viselik otthonuk átalakítási munkálatait. Mert ez a család bizony olyan erőről tett tanúbizonyságot, amire nagyon kevesen lennének szerintünk képesek. A kivitelezési munkálatok ugyanis olyan sokáig elhúzódtak, hogy a lakók szó szerint a sitt tetején élték mindennapjaikat, és ez a család mégis túlélte azt a sok-sok hónapos tortúrát, aminek mások a töredékétől is kiszaladnak a világból.
Íme tehát az eredeti alaprajz, amit már mutattunk nektek.
Ezek pedig a mi alaprajzi nézeteink (a két szint külön és együtt is ábrázolásra került).
Az imént mutatott tervek alapján egy kis képzelőerővel látható lesz, hogy hogyan is vertük szét kicsivel a beköltözés előtt a szinte kész kiindulási állapotot az áhított cél érdekében, ami nem volt más, mint hogy az összes gyerek beférjen a családi fészekbe. Sajnos a kivitelezés végül irdatlan lassú volt. Mindig jelen volt ugyan 3-4 ember a lakásban, de mégis úgy tűnt, hogy nem történik semmi, pedig még csak nem is órabérben voltak. Így következhetett be, hogy hónapokkal azután is, hogy beköltöztek a lakók, még mindig vártunk a villanyszerelőket, a burkolókat és az asztalosokat. Sőt, nem is hónapokig, hanem évekig, hiszen még mindig lenne egy-két befejezni és javítanivaló a lakásban, de mint tudjuk, kis munkákra ma Magyarországon szinte lehetetlen embert találni, a garancia pedig nem mindenki által ismert fogalom. S persze olyan mester is van, aki ismeri ezt a fogalmat, de saját érdekünkben inkább soha többet nem hívjuk vissza…
2013. 10. 19.
Első látogatásunk alkalmával a panorámát fotóztuk le izibe. Meghatározó élmény.
A lakás egyébként a szint ráépítést végző cég irodája volt eredetileg, amint a lenti képsorból is kitűnik majd. Ezt az állapotot kellet egy világos, tágas, praktikus otthonná varázsolni, ahova 2 szülő és 4 gyerek gond nélkül befér majd.
Láthatóan itt már a család tulajdonában volt a lakás, így az addig megvásárolt berendezési tárgyaik a nappali közepén álltak kupacban a lépcső alatt. Igen, az alatt a lépcső alatt, amit első körben száműztünk a nappaliból és a kiszélesített előszobába varázsoltunk át papíron.
2013. 10. 22.
Az első találkozónk olyan hosszúra nyúlt, hogy három nappal később mentünk vissza felmérni és befotózni a lakást, és kipróbálni azokat a trükköket, amit az előtte lévő 3 napban álmodtunk meg otthon Pepével. Az ötleteink élőben is működni látszottak, ezért a felmérést egy zúzósabb tervezési szakasz váltotta fel, amikor is a látványterveket legyártottuk a családnak, azok alapján pedig a műszaki terveket a kivitelezőknek.
Ezek a képek egyébként azért különlegesek, mert muzeális értékkel bírnak. Gyakorlatilag ugyanis alig valami maradt meg eredeti állapotában és szinte minden fal és minden burkolat ment a konténerbe.
2013. 11. 27.
Pepe több ízben egyedül ment a lakásba, de csak egy alkalommal tudtam rávenni, hogy fotózzon. Szerencsére ez a pillanat az első nagyobb rombolás pillanata volt.
2014. 01. 03.
Itt már a sitt a múlté, és körvonalazódni látszik a sok szép új gipszkarton fal vázszerkezete. Egyszerű, letisztult, áttekinthető terek kezdenek kialakulni.
2014. 01. 27.
Bő három héttel később már felkerült pár gipszkarton lemez, kezdenek helyükre kerülni az elektromos és gépészeti vezetékek, lejött a falakról a maradék burkolat is és láthatóvá vált a leendő mosdó és kádkandalló leendő helye is. Ekkor már csak pár hét volt a beköltözésig és semmi esélyét nem láttuk annak, hogy a lakás elkészül költözésre. Igyekeztünk erre a lakókat is felkészíteni, akik mindent el is követtek, hogy erre trenírozzák magukat, de a valóság mindannyiunk képzeletét felülmúlta végül.
2014. 03. 15.
Másfél hónappal később a család már a lakásban lakott. Volt egy fél fürdőszobájuk, egy fél mosókonyhájuk, egy negyed hálószobájuk, egy fél emeletük, és egy óriási kupleráj a közösségi terek helyén. Az eredeti 151 négyzetméterből nagyjából 25-öt tudott birtokba venni a család, de igazából az is nagyon messze volt a késztől. Ropogott a talpa alatt mindenkinek a sitt, a mesterek gyakorlatilag a lakók életterében motoszkáltak minden áldott nap, és mindennek a közepén egy kisbabáról is gondoskodnia kellett a családnak. Sokan tudjuk, milyen dobozokból élni, ráadásul olyan dobozokból, amiket vastagon belep a cementpor. Nagyon sajnáltuk a családot, és egyszerűen nem értettük, miért ilyen lassúak a ház emeletráépítéséért és a lakás átalakításáért felelős kivitelezők, de nem tehettünk semmit. Ha az ember rákérdezett, hogy miért nem haladnak, egyszerűen megsértődtek, így egy idő után az ember inkább már nem kérdezett semmit, csak várt és várt és várt…
2014. 06. 18.
Három hónappal a beköltözés után még mindig nem beszélhetünk kész állapotról, de legalább már a padlón is burkolat van, ami takarítható, van konyha, kicsit előrehaladottabb állapotú a fürdő, a wc és a mosókonyha, de még mindig megszámlálhatatlanul sok dolog hiányzik a befejezéshez.
A lakás azóta szerencsére elkészült, pár apróság kivételével, így az utóbbi hónapokban több részletben befotózhattam. Legközelebb azt mutatjuk meg nektek, most, hogy láttátok, miből és milyen küzdelem árán lett a cserebogár.
Fotók: hna design studio
A LAKÁSSAL KAPCSOLATOS ÖSSZES BEJEGYZÉS:
Swinger inger a vágányok felett – látványtervek
