Tárgytervezés 3. feladat a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának belsőépítész és környezettervező mesterszakára
Az egyetem mesterszakának harmadik félévében a Tárgytervezés 3. tantárgy keretében egy kredencet kellett tervezni őseink praktikus és szép bútordarabja nyomán. Ennek első lépéseként inspirációkat gyűjtöttem, minek következtében számtalan csodálatos kredenc került a kezeim közé. Ezeket a képeket alig győztem kiválogatni, hiszen mind nem fért volna rá az inspirációs tablóra. Szerencsére ez a bútor ma reneszánszát éli, így rengeteg régi és felújított példány is a horgomra akadt. A legszebb felújítások a Bútoralkotás csapatának kezei közül kerülnek ki, így a tabló bal szélén az ő munkáikat láthatjátok (a felső két kép kivételével). A nagy képen legjobb barátnőm, Kati saját kredencét fotóztam be, míg a tabló alsó részén kedvenc modern átirataimat láthatjátok. Ezek a bútorok már igen messzire rugaszkodtak az eredeti kredencektől, és a saját tervem szintén messze esett a fájától, de természetesen nyomokban még felfedezhető benne a kredenc.
Az egész terv egy pillanat alatt pattant ki a fejemből, mégpedig egy sebészeti rendelő várótermében. Bevallom, – ahogy később majd látni is fogjátok – az első terv még növényfallal rendelkezett, de tanárom azt hitte, hogy hülyéskedek és igen határozottan lebeszélt a dologról, pedig nekem már a megoldás is a fejemben volt, hogy hogyan is lehetne a kredencemben egyszerre fény és külső felületén csepegtető öntözőrendszerrel ellátott növényfal is. Óriási ötletnek és kihívásnak gondoltam ezt az egészet, de végül konzulensem kérésére alább adtam az ötleteimből és egy beton héjú, fényesre festett ajtajú, fém lábakon álló bútort terveztem, melynek az alsó részén egy kör alakú üres rész található, a hátfalon egy tükörrel, a körvonal mentén körbefutó résfénnyel, és természetesen belsejében polcmegvilágítókkal.
Itt láthatóak a kredenc látványtervei. A bútordarabot egy olyan enteriőrbe állítottam, melyet nem sokkal korábban egy aranyos párnak terveztem jópofa, kissé pop art-os stílusban. Úgy éreztem, hogy kredencem itt megtalálta a tökéletes otthont magának.
A kredenc műszaki tervei.
Mint ahogy írtam, egy sebészeti rendelő várójában vetettem papírra az első ötletemet. Hatodik térdműtétem kontrolljára érkeztem a rendelőintézetbe, és szerencsére papír és filctoll is volt nálam, így a hirtelen jött ötletemet pár perc alatt papírra is tudtam vetni. Azonnal beleszerettem a látványba és azt hittem, ezzel tanáraim is így lesznek ezzel. Sajnos nem így történt, de annak örültem, hogy az Instagramon például ezt a képemet lájkolták a legtöbben. Nem nagy vigasz, de boldoggá tett, hogy követőimnek az eredeti tervem is megmutathattam.
Itt látható a folyamat (már amennyi látszik belőle). Érthetően nem tervezési céllal érkeztem a rendelőbe, így nem is tudtam profi fotókat csinálni, de ha már egyszer ilyen furcsa helyen szállt meg az ihlet, mit lehet tenni, szokás szerint dokumentáltam. Mások ilyenkor a telefont nyomogatják, én meg vagy rajzolgattam, vagy horgoltam valamit a doktorom legnagyobb derültségére.
A 3D modell nem kis feladatnak bizonyult, ezért profi 3ds Max programhoz értő kollégám, Mázló Lajos segítségét kértem, aki rittyentett nekem egy növényfalas (csakis az én kedvemért) és egy sima oldalú verziót is (tanáraim kedvéért). Én ekkor még mindig a növényfalas verzióba voltam szerelmes, de megtanultam elengedni a történetet és megbarátkoztam a lecsupaszított verzióval is, ami már ugyan nem annyira öko, de ha egyszer megvalósulna, akkor növényfal elé lehetne tenni és máris visszakapnám szinte ugyan azt az élményt.
Azt hihetnétek, hogy hülyéskedem, de nem. Az akrilfelületek cég simán megcsinálta volna nekem a szekrényt 1:1-es méretben. A vasalaton kicsit gondolkodni kellett volna és persze gyűjteni némi pénzt is a bútorra. Vasalatok és lábak nélkül pontosan bruttó 1.043.405.- forintot. Nekünk az egyetemi leadásra csak egy makett kellett, de sajnos mivel egy 1:5-ös makett is húzós áron ment volna, így nekifogtunk házilag kivitelezni a makettet. Ebben segítségünkre volt Alex fiunk is.
Első körben rétegelt lemezből szerettük volna elkészíteni a makettet, és ráadásul nyitható ajtóval, de sajnos a kukában landolt az egész faragvány. Be kellett lássuk, hogy nagyon nem alkalmas ez az anyag íves felületek létrehozására. Legalábbis házi körülmények között biztosan nem.
Végül MDF-ből készítettük el a makettet, de majd mint látni fogjátok, kicsit ezzel is befürödtünk. Szerettük volna a végén fehérre fényezni a makettet, de a ragasztások mentét a festék befogta az anyagot, a köztes részeken viszont behorpadt a makett. Az egyetemi leadásra így kissé siralmas állapotban érkezett meg a makett (ez az egy darab 4-esem keletkezett múlt félévben), de itthon végül visszacsiszoltuk eredeti állapotára és most remekül mutat a design stúdiónkban a tavalyi hokedli tanulmányomon.
Sajnos a láb esztergálásáról és behelyezéséről, beragasztásáról nem készítettem képeket, mert ott kellett hagyjam a fiúkat a garázsban egyéb bokros teendők miatt…
Fotók: Hujber-Nagy Aletta
