Kísérleti műhely feladat a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának belsőépítész és környezettervező mesterszakára
Előző félévem során igen sok tervezős tárgy szerepelt az órarendemben, ennek következtében gyakorlatilag szusszanásnyi időm sem volt, de úgy érzem karakteres tervek születtek. A most bemutatásra kerülő teáskanna koncepciótervét leginkább az ihlette, hogy átböngésztem az internetet Kenyától Bangladesig, és sehol sem találtam tízszögű teáskannát, miközben tízszögű kávéfőző létezik és nem egyszer, nem kétszer láttam még nagymamáink konyháin kívül építkezéseken is, például a kőművesek közelében szieszta időben. Ráadásul a tízszög és az aranymetszés kapcsolata sem elhanyagolható.
A koncepció lényege az volt, hogy egy egyszerűbb belsőrészre mintegy ruhaként kerül rá a tízszögű külső burok, ami azért jó, mert hőszigetel, és a kannát meg tudjuk fogni akkor is, ha épp 100 fokos víz gőzölög benne. Getto tanár úr jelezte, hogy látott egy remek kávékiöntőt az egyik pécsi boltban, amit én nem sokkal később meg is vettem, és így történt, hogy végül egy formatanulmány kíséretében a kávékiöntőből teáskanna lett.
Az első tablóm mutatja igazán, hogy mi mindenbe botlottam bele inspirálódásomkor. Az emberi fantázia határtalan. Ráadásul ami a legérdekesebb az egészben, hogy az összes kigyűjtött teáskannát összehordtam egy kupacba úgy, hogy majd a szebbek mindenképpen a tablóra kerüljenek, ami meg lemarad az lemarad, de végül kivétel nélkül mind felkerült rá, és még a színátmenetek is stimmelnek. Bizony ám! Innentől tudtam, hogy ez nyilvánvalóan egy égi jel, és ez a kanna most már biztosan jól fog sikerülni.
Itt a kanna evolúciójáról készített skicceimet és a műszaki terveket láthatjátok.
A teáskannákhoz természetesen pohárkákat is terveztünk, ami az én esetemben még nagyobb sikert is aratott, mint maga a kanna.
A kanna ruhájának lényege, hogy két darabból áll össze egésszé. A kanna két oldalán található korcok mentén rögzíthetők össze a darabok, és a belső kávékiöntő sem kiesni, sem elfordulni nem tud a ruhában, ha alaposan szemügyre veszitek. A rögzítés bár csavarnak tűnik, de igazából csavart imitáló mágnesek sora. Hogy a tea túl hamar ki ne hűljön, természetesen kis helyes fedelet is kapott a kávékiöntő, amit tízszögű kis kupakjánál fogva lehet megragadni, és a kávékiöntő peremére lehet ráültetni.
A második tablón a leadott terv különböző nézetei, és látványtervei láthatóak.
Emitt pedig a teás szett látványterveit mutatom.
Nem kenyerem a piros, de mivel a teáskannát autentikus állapotában meghagytam, így evidens volt, hogy jelen esetben főszerepet fog játszani és a kiöntő belsejének színével, azaz fehérrel egészül majd ki.
A bejegyzés folytatásában pedig azt láthatjátok, hogy milyen lett volna a teáskannám, ha én vagyok a tanárom. Sajnos az első példányra a ” kicsit randa” jelzőt kaptam, így átdolgozásra visszapattant hozzám, de én annyira beleszerettem anno, hogy steampunk rajongó barátaim és olvasóim kedvéért mégis megmutatom, ha randa, ha nem. Én nagyon el tudom képzelni az egyes számú tervemet egy régi gőzös büfékocsijában egy időutazós filmben, de akár az asztalomon is cerkatartó formájában, ennél a modellnél ugyanis könyörtelenül leflexeltem a kávékiöntő nyelet, matt feketére fújtam az egészet és helyes kis korcokat vezettem végig az élek mentén, hogy leginkább egy csinos tankra emlékeztessen a teáskannám.
A tabló, amit értelemszerűen végül modellváltás miatt nem adtam le.
A steampunk teáskanna szett látványtervei a tablóról.
Végül pedig az egyes számú kanna különböző nézeteit láthatjátok jó nagyban.
Örülnék, ha megírnátok kommentben, hogy nektek melyik tetszett jobban! Vajon a lágyabb, színesebb retró párti vagy a vadabb különcködő?
