Még kora ősszel jártunk a Rayher-ben, hogy A nagy DIY könyvben megjelent betonlámpánkhoz hozzávalókat gyűjtsünk, amikor is szembejött pár tucat szépséges kreatív papír, amiknek nem tudtunk ellenállni. Hazudhatnám, hogy mindet Letti választotta, de az igazat megvallva a többsége az én érdemem. Khm.
Az egyik legszebb papírral azóta bevontam egy szuper kis retró dobozt, amiről írtam is egy remek cikket nektek. A cikket ITT találjátok.
Viszont mindent egybevetve nem bántam meg, hogy pár darabra hagytuk magunkat rádumálni Letti által is, mert így elkészülhetett a családunk első, saját kezűleg készített adventi kalendáriuma is, és ami a legszebb benne, hogy Letti tervezte. No persze ahhoz, hogy a naptár működőképes legyen, végül nekünk is be kellett avatkozni, mert egy 5,5 évesnek még egészen más a tudásszintje a vonal- és felületmenti csatlakoztatásokat illetően….
Az alapötletet ez a papír szolgáltatta. A kör formáknak köszönhetően sok választásunk nem volt, hogy milyen alakja legyen az egyes ablakoknak. Emiatt kicsit depi is voltam, mert míg Letti bizonygatta, hogy csak kanyarítunk egy papírt, és az élével odaragasztjuk egy csillogó habszivacs alaplapra, és az élére ragasztjuk a tetejét, addig én tudtam, hogy sajnos ez nem így működik.
Ráadásul, a projekt igazából egy hirtelen ötlettől vezérelve indult, így sem nem telepedtünk a megvilágított beton alkotóasztalunkra, sem nem készítettem elő a normális fényképezőmet. Mázli, hogy szerencsére a telefon mindig kéznél van és fotózok akkor is, ha nem kell. Ezúton és előre is elnézést kérek a képek pusztulat minőségéért!
A hosszas előkészületek után (másfél perc) végül meggyőztem, hogy haladjunk kisebb lépésekkel és először vágjuk ki az ablakocskákat.
Természetesen hagytam, hogy ő is vagdosson kedvére, így keletkeztek simább és rusztikusabb ablakok is.
Utána valami fura alkatrészt tervezett Letti, amit nem értettem kristálytisztán, de megállapodtunk, hogy az ajtók zsanér nélkül nem nyílnak, így ezek a kis cuki téglalapok most azok lesznek.
Letti itt győzköd és prezentál, hogy lám-lám, milyen könnyű élét az élével összeragasztani. Igazából nem is érti, hogy nekem mi bajom van…
Felszeleteltük a csíkot sok apró téglalapra (24-re) és félbehajtottuk mindet.
Majd Letti segített beragasztózni a köröket, hogy felragasszuk rájuk a zsanérokat.
Úgy döntöttem, hogy eleget gyakorolt a gyerek és én ragasztóztam, és ő ragasztotta fel a zsanérokat inkább.
Utána a karácsonyi papírkákat 2,5 cm-es csíkokra szeleteltük, megmértük, hogy mekkora a kerülete egy-egy ablaknak, és kerülethez 1 cm-t hozzáadva méretre vágtuk a csíkokat. A háttérben már a prototípus, az egyes szám látszik.
Itt ugyan nem látszik, de egy cm-re a szélétől megkarcoltuk a papírt és a karcolásig cakkoztuk be a csíkokat.
Az egyik végén az összeragaszthatóság miatt vízszintes, azaz cakk nélküli résszel indítottunk.
Mikor ez elkészült, behajtottuk a fogacskákat és beragasztóztuk a csík végét, hogy karikát tudjunk képezni belőle.
Egy-két percig sajnos tartani kellett, hogy a karton ne ugorjon szét. Letti pár darabra még kapható volt, de aztán közölte, hogy ez már uncsi.
Beragasztóztuk (beragasztóztam) a fülecskéket is és rányomkodtuk a csillámos felületű kabkartonra a karikákat.
Mikor eléggé odakötött a karika a csillámos alaphoz, akkor ragasztottuk fel külső zsanéros záródási megoldással az ablakokat. Azért külső zsanérban gondolkodtunk egyébként, mert belülről esélyünk sem lett volna odaragasztani a zsanérokat.
Itt már szaporodnak az ablakok. Egy pár darabnál még rá tudtam venni Lettit, hogy míg én az ablakokat gyártom, ő szorítsa oda a csillogós alaphoz a beragasztózott fogakat, de egy idő után közölte, hogy sürgősen el kell mennie tv-zni…
Ekkor megkértem Letti egyik barátját, Karamellát, a Yetiboci lányt és Letti Vörösmarty téren vett bögréjét, hogy legyenek ők a súlyok. Mázlim volt. Elvállalták.
Ennyi minden kellett amúgy a projekthez, amit végül majdnem magányosan fejeztem be.
Ja, azok a kis bordó diribdarabkák azok díszek, Letti tervezte és készítette őket. Majd ráragasztja őket alkalomadtán valamire.
A vége felé Letti befutott és némileg kicsicsázta a ragasztófüleket.
Végül segített felragasztani az ajtókat is.
Nagyon vicces volt, mert az esetlegesen felragasztott ablakokból végül 23 fért a csillogós alapra, így a 24-esnek kivágtunk egy alja részt és egy kompakt dobozka formájában nemes egyszerűséggel a másik 23 tetejére hajintottuk. Nem állt rosszul a kompozíciónak, sőt, kimondottan feldobta azt.
Aztán a december elseje előtti éjjel a Mikulás ügyesen szétboncolt két bolti kalendáriumot, és megtöltötte az ablakokat 2-2 csokikával. Sajnos a hóna alatt csak ilyen rémséges képeket tudtam készíteni, de a lényeg szerintem látszik. Mivel a 24-dikei csoki egy fejjel nagyobb volt, mint az ablakok, így nem is volt baj, hogy a 24-es számú ablak külön életet él, így jól állt neki, hogy kilóg belőle két mikulásfej.
Íme a végeredmény!
Tudjuk, nem egy nagy durranás, de itt nem is ez a lényeg. A fontos itt és most a közös alkotás, a tervezés öröme és egy 5,5 éves kislány boldogsága volt.
Jut eszembe, nem mellesleg Alexnek is oroszlánrésze volt a projektben, hiszen mikor kisétált megnézni, hogy mit csinálunk a nappaliban, szimplán belegyalogolt a kalendáriumba, így ő is adott egy kis egyediséget, pár gyűrődést, némi rozzantságot, antik hatást a naptárnak.
Mindkét srácunk nagyon elégedett volt az eredménnyel és azóta is boldogan majszolják a csokikat az ablakok mögül.
Készítsetek ti is saját adventi kalendáriumot a srácaitokkal, higgyétek el, megéri!
