A Facebookom lelkes követőim már tudják, hogy idén ősszel három színtan órát is tartottam a Werk Akadémia elsős enteriőr stylist hallgatóinak, hála Csorba Anita barátnőm meghívásának, Anita ugyanis a képzés mentora ebben a tanévben.
A három óra természetesen szinte semmire sem elég, hiszen a színtant, a színdinamikát, a színes környezettervezést jómagam 2 teljes évig tanultam a műegyetemen 10 évvel ezelőtt egy posztgraduális képzés keretén belül. Ettől függetlenül természetesen mindent megtettem, hogy a fiatalok megszeressék a színeket, ha eddig nem szerették volna. Beszéltem nekik Dr. Nemcsics Antal világraszóló Coloroid színrendszeréről, amely két hallgatót szerencsére meg is igézett, továbbá feladtam nekik egy kirakattervezős ház feladatot is, aminek eredményét az utolsó órájukon ki is elemeztük együtt.
Ezekből az elkészült házikból megkaptam párat, melyekhez a hallgatók pár sort is írtak. A feladatokkal kapcsolatban feltétlenül szeretném kihangsúlyozni, hogy kissé félénkek voltak a hallgatók, azért csak 6 ember tervét tudom megmutatni, ők ugyanis egy kivételtől eltekintve teljesen kezdők a szakmában, és ehhez mérten még nincsenek komoly látványtervező, fotosoppoló ismereteik. Ha innen nézitek majd a feladatokat, akkor ti is ugyanannyira fogjátok tudni értékeli azokat, mint én, mikor megláttam őket.
Persze a végére hagytam a csattanót, a profi látványtervező kolléga (képen jobb szélen) három tervét, de azért nézzétek meg a szárnyaikat bontogató fiatalok terveit is, akik vagy egyből ide jöttek gimi után, vagy előtte még tettek egy-két vargabetűt.
Íme az enteriőr stylist hallgatók kis csoportja. Egy lányka ugyan elbújt, kijött a képről nemzetbiztonsági okokból (na jó, csak vicceltem), nevezzük egyszerűen csak Zsófinak, de szerencsére a munkáját elküldte nekem, így azt lentebb látni fogjátok helyette is.
Pofátlan módon belibegtem az egyik kedvenc desigual kabátomban, és arra kértem őket, hogy tervezzenek olyan kirakatot, amelyben a kabátom van fókuszban. A cél az, hogy még az is megvegye a kabátot, aki sosem tenné meg egyébként. Ez nem kis feladat, nem kis kihívás, láttam is a szemükben a rettenetet kiülni, de aztán felvilágosítottam őket, hogy a Werk Akadémia egyik asszisztensének is van ilyenje, tehát, ha két őrült akadt az országban, aki megvette, akkor akadhat több is.
Legjobban azt sajnálom egyébként, hogy pár klassz ötletet nem mutathatok meg nektek (lila kristály, nagy gombok használata…), mert nem mind kerültek a birtokomba.
A fiataloknak digitálisan és kinyomtatva is bevittem egy, a neten talált próbababát, aki a „kabátomban” díszelgett és akit három szögből is lefotóztak. A legtöbben őt alkalmazták, de két emberke kíméletlenül lecserélte a modellemet, mert nem tudtak megbarátkozni ezzel a „guminővel”. Persze nem csak a guminő guminősége okozhatott nekik gondot, hanem a kabát sokszínűsége. Ez egyrészt könnyű, mert sok színt lehet belőle kiragadni és hozzá társítani, másrészt viszont nehéz, mert igen tarka, így akármi nem illik hozzá, illetve akármi előtt nem érvényesül.
Most pedig jöjjenek a tervek Lajos zenéjével, mely a papagájos képet ihlette némi tekeréssel lentebb:
FANÓ TAMÁS
Tomi egyedüliként a csapatból a papírból kivágós, fotómontázsos módszert alkalmazta némi szkenneléssel megfűszerezve. Akkor a tanmenetben még nem tartottak a photoshop ilyen jellegű használatánál, de azóta már abba is belerázódott. Tanácsomra a virágos háttér kissé jobbrább került a kompozícióban, így nem olvad bele a kabát a háttérbe. Imádnivaló volt egyébként, ahogy szabadkozott, hogy csak kevés ideje volt a feladatra, de engem ez nem zavart, mert a lényeg az ötlet és az, hogy hogyan adja el nekem, mint megrendelőnek, és ő eladta, mégpedig ezekkel a szavakkal.
„Nekem erről a nagyon különleges és szép kabátról két dolog jutott eszembe. A virágba borult természet és az elegancia. Ezt a két dolgot próbáltam egymás mellé helyezni. A virágmintás háttér színvilágában hasonlít a kabát mintájára, csak visszafogottabb. Az eleganciát pedig a vadászkastélyok hangulatával hoztam vissza.”
NAGY LÁSZLÓ DÁVID
Laci egy laza, skandináv stílusú huszárvágással, minimális eszközökkel juttatta érvényre a gondolatait. Nagyon tetszett ez a laza, szinte megúszós dizájn, mert ezzel a kevés eszközzel is elérte, hogy értsük, mit is szeretne velünk közölni. Nála annyi észrevételem volt, hogy biztos-e benne, hogy a hófehér háttér a legmegfelelőbb a képhez. Személy szerint kissé sterilnek és túlságosan kontrasztosnak éreztem a fehér színt a többi szín és forma mellett. A kérdésemen picit elgondolkodott és a mostani trendek szerint az új fehéret, vagyis a szürkét alkalmazta inkább végleges tervében. Ami még tetszett nála, hogy bár a kabáton piros szín van, ő bátran elhintett egy-két kellemes, intenzív narancs dekort a kirakatban.
„A Desigual kabát a természetet és a szabadságot juttatja eszembe. A mozgásban levő, szabad nő, mint kalitkájából kiszabadult madár fedezi fel határait és kalandozik a város dzsungelében. A minimalista, kissé skandináv beütésű kirakatban a világos szürke háttér nem vonja el a figyelmet a kabátról, a belógó zöld falevelek pedig gondoskodnak a természetközeliségről. A narancssárga lámpa és a madár pezsgést visznek az enteriőrbe, élettel töltve meg azt.”
PLAVECZ PÉTER
Egy másik leveles terv következik, ami nagyon meglepett, mert személy szerint nem gondoltam volna, hogy ezer levél és virág közül is ki tud tűnni ez a kabát. A háttérben a zöldfal nagy kedvencem, de a csüngő akácok és az óriáspipacsok is a toplistán vannak nálam, ha növényekről van szó. A pad színe ugyan a kabátból keletkezett, de itt érzésem szerint a drappos, homokkő szín lett volna az igazi, hogy az álomvilág meleg és otthonos maradjon. Mint kiderült, a szándék is ez volt, de a kivitelezés okozott némi nehézséget. Sebaj, a terv így is ütős azért! A kirakat filozófiáját itt olvashatjátok:
„A kirakatnál az én koncepcióm az volt, hogy a kabátot egy történetbe helyezzem. A kabátot egy olyan emberen tudom elképzelni, aki szeret a saját álomvilágában élni; romantikus és szívesen tölti egyedül az időt, a külvilágot teljesen kizárva, akár egy elhagyatott parkban. A természetesség fő irányvonal volt. Az óriás növények és a teljesen zöld háttér is próbálja visszahozni a kabát kicsit fantasy hatású mintáit.”
SRÁGLI MARIETTA
Mariettánál nagyon tetszett a kék és zöld együttes használata, főleg hogy dögös vöröset is tett bőven a tervbe, nem is beszélve arról, hogy céglogó is került az üvegre, és óriási figyelemelterelő, de mégis tökéletesen passzoló virág a háttérbe. Az első verzióban a padló és háttér picit más kék volt. Mariettát kértem, hogy próbálja ki, hogyan mutatna, ha ugyanolyan színű lenne mindkettő. A lebegős hatás garantált, így Marietta az egységesítés mellett döntött.
„Nekem ez a kabát azt üzeni, hogy ez a kabát öltöztet, aki ezt a kabátot felveszi az egy egyedi külsőt kap általa, amire nem lehet nem felfigyelni és amiről nem lehet levenni a szemed. Nem érzem szükségesnek, hogy más ruhadarabok közé helyezzük egy kirakatban, hiszen akár magában is képes uralni a kirakatot/ egy nő megjelenését, sőt. A babák elhelyezkedése szintén arra irányul, hogy „minden tekintet rám szegeződik” ha ezt viselem, és ugyanakkor vágyakozás is van bennük a kabát iránt. A háttérben egy extravagáns térbeli dísz kapott helyet, ami tovább erősíti a kabát vagányságát. A színek mind a kabátból táplálkoznak, ezáltal teremtve harmonikus egységet az egész kirakatban.”
ZSÓFI
Zsófi tervét mikor megláttam, egyből mosolyra húzódott az arcom, mert tulajdonképpen annyira desigualos lett, hogy kevéssé tudok elképzelni még desigualosabbat. Bevallom töredelmesen, hogy itt semmibe sem kötöttem bele, annyira tetszett, hogy ilyen csajos, csicsás, szinte giccses, színes fényekkel teli kirakatot tervezett egy óriási logóval, ráadásul a nőt is kukázta. Itt természetesen azért szintén adtam tanácsot, mégpedig azt, hogy Zsófi kezdje böngészni a YouTube-ot, ahol talál klassz videókat, amik elirányítják abban, hogyan is kell profin képeket körbevágni.
„A Desigual egy fiatalos, merész és rendkívül erőteljes színeket használó márka. Ezért én a háttér fő színeként a kabát színeiben megtalálható pirosat használtam egy gazdag virág- és levélmintás tapétán. A piros szín az erő, az energia, az élet jele, számomra ennyire temperamentumos és energikus márkát jelent a Desigual.
A kirakat hátsó falán háttérfényként szerepel még néhány színes fénycső, melyek a kirakatra vonzzák a tekintetet, illetve az ezek fényében csillogó és a fényt szétszóró nagy méretű kristályapplikáció is. Ez teszi a kirakatot játékossá és vidámmá.
A meghökkentő hatás kedvéért állítottam még a kirakatban egy száj formájú ülőkét, mely hangsúlyozza a kabát nőiességét.”
MÁZLÓ LAJOS
Lajos mikor előrántotta az első tervét, már akkor padlóra kerültem, amikor meg már a következő kettő is előttem volt, akkor mondhatnám, hogy már szavak sem voltak, de mivel voltak, így egy laza játékba kezdtünk, mégpedig a MEGBÍZÓ-TERVEZŐ című játékba. Had lássák a többiek, hogyan tud egy megrendelő keresztkérdéseket záporoztatni a tervező felé. Magyarul már csak arra voltam kíváncsi, hogy ezeket a zseniális ötleteket mégis hogyan fogjuk kivitelezni és mennyiből? Lajosnak naná, hogy mindenre volt válasza, emiatt a második tervét megvettem a saját, külön bejáratú desigual üzletembe beltérbe, az elsőt és harmadikat (de főleg a harmadikat) pedig külső kirakataimba.
Ez az első „rajzocska” tonképpen egy traffik jam. Ez történik, ha besétál egy nő egy ilyen kabátban egy kereszteződésbe. Gyakorlatilag megáll a forgalom, minden szempár ő rá szegeződik. Ötletes, imádtam, de azért bele is kötöttem. Én azt hittem, hogy a földön heverő cuccok hangtechnikát rejtenek. Ha a lámpák sárgák, vagy piros-sárga-zöldek lettek volna, akkor triviálisabb lett volna a mondanivaló.
Persze az üzletemben majd úgy csináljuk meg…
A következő tervhez Lajos lemodellezte a kabátomat 3D-ben. Mondom lemodellezte! Le-mo-del-lez-te! Értitek ezt???
„A másik beállítás üzenete kacérkodik a kint és bent éles határvonalával, ill. az ezen meghasonlásból adódó különcséggel. Egy színes, rikácsoló és verdeső papagájt látunk, ami aligha nem az imént törhetett ki ketrecéből, hogy eleget tehessen ősi ösztönének, a szabadságvágynak. Ellenben elég hamar észlelhető, hogy ebben a világban nincs több szín rajta és a nő ruháján kívül. Talán éppen így is reszkírozná rakoncátlan állatát a felé mutató női alak, figyelmeztetvén őt a különcség gyönyörű, de magányos mivoltára: – Noh, de hová is mennél?”
„Az utolsó kép vezérfonalát a Femme Fatal téma jelenti, avagy Vénusz születése a kirakatban. Noha Botticelli művében valamiféle szürreális, de édeni végtelenséget találunk, addig (a kirakat műfajából is eredően) ezt egy zárt és dekadens világba kellett helyeztem. A háttérben gomolygó füstfelhők láthatóak, amelyek akár egy sík fóliázott felületet is jelenthetnek a megvalósíthatóság jegyében. A bábu talpa alatt elszórt üszkös gallyak, szenesedett, háncsok, egyéb az égés végtermékeként hátramaradt darabok. Mindezek egy síküveg lapon fekszenek, mely alá vörös LED füzért rejtek. Ez szimbolizálja a parazsat, ami éppen csak felvillan és átsejlik a tűz maradványai közt. Tehát a beállítás adta pillanat már túl van a mindent elemésztő lángoláson, pusztaság és hamu ölel mindent, majd ebből emelkedik ki, mint friss hajtás, ez a színes és motívum gazdag ruha – jelképeként a megújulásnak. A háttérben természetesen elhelyezésre került a márka logója is, aranyozott betűkkel, hátoldali világítással, hogy a látvány szempontjából leváljon a háttérről.
Összességében: nyomatékos kifejezése a női archék egyik legfontosabbjának: legyen a világ bármilyen zord és kietlen is, a szépség és a megújulás letéteményese mindenkor a nő.”
Érdekes volt Lajos indoklását hallgatni, mert amit ő hosszan fogalmazott meg, arról nekem pusztán két szó ugrott be:
ANGYALIAN ÖRDÖGI!
Bevallom, nem számítottam ilyen jó tervekre, ez az utolsó terv pedig egyenesen felülmúlta minden képzeletemet. Leginkább a zseniális szót tudnám használni rá. Sajnos nyilván a többieket ezen profizmus látványa tántorította el attól, hogy bedobják a közösbe ötleteiket, hiszen Lajos kicsit ellopta a show-t, de megvigasztaltam őket, hogy 10 év gyakorlat után óhatatlanul ők is így fognak tervezni, addig pedig dobják be a beszélőjüket és kompenzáljanak azzal. Meglátják, hogy a jó ötletek és a jó érvek legalább ennyire fontosak.
Én nagyon sokat tanultam ezektől a fiataloktól, és bízom benne, hogy azért ők is tőlem. Nagyon élveztem az okításukat, még ha csak rövid ideig is tartott!
