DIY: design szék tetőlécekből
Bútorterv készítése a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának belsőépítész és környezettervező mesterszakára
Még az előző félévben kaptuk Getto Tamás tanár úrtól azt a feladatot, hogy tervezzünk széket 2×4 cm-es tetőlécből. A feladat természetesen nem az volt, hogy olyan bútordarabot tervezzünk, amit még soha senki nem tervezett meg, hiszen ez valószínűleg nem is igen lehetséges, de ettől függetlenül én azon mesterkedtem, hogy valahogy mégis valami egyedit alkossak.
Hogy sikerrel jártam-e, azt döntsétek el ti, egy azonban biztos, hogy aki eddig személyesen látta a széket, annak igen-igen tetszett.
Én eddig nem láttam ilyen formát sehol, de ha bárki belefutott hasonlóba, kíváncsian várom a linket kommentben!
Eseménydús volt minden egyes konzultáció, aminek következtében az eredeti koncepcióm komoly változáson ment át. Eredetileg egy miedert, azaz női fűzőt szerettem volna ülőbútorba oltani, de ez a csajos elgondolás nem aratott osztatlan sikert.
A koncepcióm lényege az volt, hogy a szék lentről felfelé szélesedik, oldal nézetben minden függőleges és vízszintes, a háttámla fűzős, és a támla tetején van egy fogó rész, ami egyrészt megállítja a mozgást, ha hátradőlünk, másrészt segít a szék arrébb helyezésében.
Sokat agyaltunk Getto tanár úrral a csomópontokon, hiszen volt olyan csomópont a széken, ahol két irányban is dőltek a lécek, és egyáltalán nem volt biztos, hogy meg tudom valósítani majd, illetve, hogy kellően stabil lesz a szék. A prototípus még kissé döcögős lett, de egy másodpéldányban tökéletesedett a modell. Itt rájöttünk, mit rontottam el az első széknél, ezeket kijavítottuk a másodiknál, továbbá plusz megerősítéseket iktattunk be az új modellbe, és így nyugodt szívvel hagytam ott a prototípust az iskolában emlékül, míg az itthoni tökéletesen funkcionál, mint Alex tanuló széke.
A TERV GYORS KÉZI SKICC FORMÁJÁBAN
A LÁTVÁNYTERVEK
A székről készített látványterveken látszik, hogy egy kecses bútordarabról van szó, amihez nem kell túlzottan sok lécet felhasználni, így egyrészt gyorsabban elkészül, másrészt emelgetni is könnyebb lesz.
A MAKETT
A makettek 1:25 és 1:50-es méretarányban készültek. Remekül mutatnak most a stúdiónkban. Egyik aranyosabb, mint a másik, és statikailag is teljesen stabilak, így nagy reményekkel vágtam bele a fúrás-faragásba Pepével.
AZ ELKÉSZÍTÉS FOLYAMATA
Itt láthatjátok az alapanyagot.
A prototípusnál (ami az egyetemnek készült) engedélyt kaptam rá, hogy itthon szabjuk le az alkatrészeket.
Méretre vágás után a lécek éleit minden egyes elemnél megcsiszoltuk, hogy a szék elkészülés után ne legyen harisnyagyilkos.
Egyes daraboknál tompa, illetve hegyesszögeket kellett létrehozni. Szerencsére ehhez itthon megvannak a megfelelő eszközeink.
Íme az összes alkatrész.
Ez itt az összeszerelési útmutató.
A hozzávalókat ügyesen összekészítettük, és mindezt szépen levittem Pécsre a műhelygyakorlatra.
Itt már Pécsen, az egyetem oldalában szortírozom az alkatrészeket.
Az összeállításhoz ragasztót is használtam a biztonság kedvéért.
Utána előfúrásra volt szükség, és a csavarok behajtására, de sokszor kénytelen voltam igénybe venni csoporttársam párját, Andrist, mert nem voltam elég erős a feladathoz sajnos.
Nem véletlen, hogy nálunk Pepe a szerelőművész.
Itt a csoport- és évfolyamtársaim ügyködnek éppen az árnyékban.
A székemen két helyen ki kellett metszeni egy-egy darabot, hogy a szék „sítalpainak” legyen később helye. Szinte ez a folyamat tartott a legtovább, mert csiszolóm nem volt, csak kézi fűrész és reszelő állt rendelkezésre.
Itt már félig-meddig áll a váz.
Itt már ülőlapom is van.
Itt két elrontott alkatrészt pótolunk épp. Illetve azt hittem, hogy rövidek lettek a karfák, de később kiderült, hogy az ülőlapok lettek hosszabbak. Erre már itthon jöttünk rá a második szék összeállításánál, s nyomban szét is szereltük a prototípust és másodszor már profin összeraktuk.
Itt a háttámlának a léceit fűzöm be a vázszerkezetbe.
Itt nagyjából elkészült a szék, de nyeklett-nyaklott és hátra is akart dőlni, mikor a tesztszemélyek beleültek. Éreztem, hogy valami nem oké, mert a makettek annyira jók voltak, de ekkor még nem tudtam, mit böktem el.
FOTÓK AZ EGYETEM UDVARÁN
A MÁSODIK SZÉK ELKÉSZÍTÉSE
A második szék esetében már profikhoz fordultunk. Asztalosaink, a Bútor-Trió csapata sietett a segítségünkre és velem együtt 2 üzemóra alatt olyan patyolat módon lenyesték és fózolták a léceket, hogy az csak na!
Az újabb pakk a garázslejárónkon.
Szép fekete gipszkarton csavarokat szereztünk be az új modellhez, és matt fekete festéket vettünk a prototípus hibáinak álcázására.
A prototípus és szerszámok tömkelege.
Mennyivel könnyebb volt profi módon megmunkált lécekből és profi férjjel nekiállni az összeállításnak!
Pepe kicsit más sorrendet állított fel itthon, mint én az egyetemen.
Szöget mértünk, ellenőriztünk.
Csiszoltunk ahol szükséges volt, vagy ha sérült, kiállt, beállt valami.
Én mértem és jelöltem rendületlenül.
Pepe meg a fizikai munkát végezte. Néhol pont görcsbe kellett fúrni, ami nem egyszerű. Távtartónak pedig egy cuki csavarkulcsot használtunk, mert éppen megfelelt a mérete.
Ez volt az a pillanat, amikor rájöttünk, hogy valami nem stimmel a vázrész aljának dőlésszögével.
Emiatt a nagyrészt kész széket elkezdtük szétszerelni…
És az ülőlapokból levágni a fölös részeket.
A vágott bütüket persze megcsiszoltuk.
Természetesen az éleket is.
Újra összeállítottuk a széket, és már tisztán látszott, hogy épp csak egy picit kell csiszolni a „szánkótalp” felszerelhetőségéhez.
Meg egy picit faragni is kellett biztos, ami biztos.
Újra előkerült a távtartó, újra összeállítottuk a széket.
Ez volt az a történelmi pillanat, akár áttörésnek is nevezhetném, amikor Pepe rájött, hogy hogyan lehet stabilizálni az immár jól összerakott széket. Plusz alkatrészeket szabtuk ki, és a függőleges vázrészhez hasonlatosan megerősítettük a karfákat és a szánkótalpakat is, természetesen mind a két széken. A változás drámai volt, és nem csak statikailag, hanem vizuálisan is sokkal profibb lett a szék.
Fakalapáccsal ütöttük be a helyére az alkatrészeket, amiket egy picit direkt nagyobbra szabtunk, így jól megszorultak, kellő stabilitást adtak.
Még pár csavar és el is készültünk.
Íme a saját példányunk.
FOTÓK ITTHON
Nekünk végtelenül bejön a forma és kényelmes, tartós is a lécszék.
Az ELSŐ SZÉK FESTÉSE
Itt a matt fekete festéket láthatjátok, ami a prototípus hibáinak, plusz furat lyukainak álcázásához kellett.
Lefújás után a „sítalpakba” padlóvédőt csavaroztunk.
Ez pedig már az egyetem aulája a lécszékemmel és a két makettel (háttérben az építészhallgatók makettjeit láthatjátok).
AZ EGYETEMI BEMUTATÓ
A féléves értékelés, ahova Pepe és Letti is velem jött. Nagyon klassz székek születtek!
Letti a saját példányunkon múlatta az időt.
A MÁSODIK SZÉK ÁTFESTÉSE
Persze a fenyő nem illik a design stúdiónkba, így az itthoni lécszékhez is vettünk festéket. Kevertettünk remek okker színt, amit spraybe töltöttek nekünk (M397 Tikkurila).
Itthon egy-egy maradék lécen Letti és Alex is fújt egy-egy mintát.
A szék fújásához azonban még ki kellett vágjak több tucat csavarfej takarót, mert szerettük volna, ha a csavarok feketék maradnak. Bevallom, a kezem annyira kikészült ettől, hogy két nap kellett a művelethez. Bútorok csavarjainak eltakarására szolgáló öntapadós takaró korongokat használtam. Az anyag elég vastag, ezért nem volt könnyű dolgom.
Idővel át kellett térjek egy használaton kívüli körömollóra, amit nem sajnáltam eléletleníteni.
Íme a nem túl szabályos pötty, ami persze a célnak tökéletesen megfelelt.
Ez pedig már a kikevert okkersárgánk. Sajnos 3 teljes flakont megevett a szék, mert a léceknek mindenhol 4-4 oldala van, így gyorsan fogyott a cucc.
Pepe végezte a próbafújásokat.
Alex befejezhette a festést.
Jómagam pedig száradás után kicsit alulról küldtem meg festékkel a lécszéket. A már felragasztott filcek miatt a „sítalp” alját nem fújtam le, de ez úgysem fog soha látszani szerencsére.
Itt már szedegetem le a takaró pöttyöket.
Elkészült a (két) székünk!
A kék széket régiségboltban vettük (Szerpentin Szalon). Eredetileg sötétbarna volt. Pepe hosszan csiszolta, a család alaposan lefújta, és máris két szép székkel gazdagodott a stúdiónk.
Képek: Hujber-Nagy Aletta
