Hogyan csináljuk: fali kompozíció képek, tárgyak és kisbútorok felhasználásával
Letti szobájának DIY megoldásait bemutató sorozatunk az utolsó előtti részéhez érkezett. Már csak egy szépséges Csipkerózsika ruha és egy antik színházi táska megmentését fogjuk bemutatni, és jöhetnek végre a beígért szobafotók, ahol most már mindent egyben láthattok majd. Ügyesebbek, illetve azok, akik végigolvasták a sorozatot persze már nyilván látják maguk előtt az egészet, de én azért még reménykedem, hogy egy picit még varázslatosabb lesz egyben látni mindent, mint külön-külön az egyes részeket, falszakaszokat, bútorokat, tárgyakat.
Aki pedig még nem olvasta a sorozatot, az a cikk végén minden Letti új szobájával kapcsolatos bejegyzést megtalál!
A babadekorokról már készült ugyan egy komplett cikk, de mivel ennek a kompozíciós falnak a szerves részét képezik, így megmutatom, honnan is kerültek hozzánk. Az Antiklaedle budaörsi üzletében rengeteg szépség található, amikből egy párat bizony haza is hoztam. A bejegyzés végén található részletfotóknál biztosan kitaláljátok majd, hogy melyek ezek.
Elsőként a nagy szabóbaba látható eredeti környezetében (a fotót Pepe készítette, sajnos kicsit homályos lett, ez úton is bocsi!).
Majd a kis szabóbaba következik, ami igazából nem is képezte eladás tárgyát, de Pepe néha nagyon meggyőző tud lenni (ez is Pepe fotó, megint bocsi!).
Ezt a tükröt, hajkefét és konzolt egy ügyfélnek néztem ki, mert Lettinek már addigra vettünk egy romantikus fésülködőasztalt, de nekik nem kellett, én meg jó szokás szerint nem bírtam ott hagyni őket, így hazajöttek velem és egy darabig rejtegettem mindet, de végül kitaláltam, hogyan fognak belepasszolni a végeredménybe és hogyan tudom ezt majd beadagolni Pepének. Bár az egész összesen 35.000.- volt, de amiből már van egy, abból ugye minek még egy. Így gondolkodnak a férfiak. Na de nem a nők!
És hát mi történik akkor, ha ráadásul még egy konzol szembejön ugyanabban az üzletben? Hát Aletta azt is megveszi! Nem én lennék, ha ez nem így lenne.
Ekkor persze már körvonalazódott a fejemben egy képkompozíciós fal, ami régóta nagy szerelmem, ezért is írtam ezekről a falakról egy külön cikket (cikk ITT), amibe rengeteg szép és inspiráló képet gyűjtöttem össze az olvasóinknak.
Ez pedig a romantikus kis pipereasztal, amit a Kincsesházból postáztak nekünk Nyíregyházáról. Szemmel láthatóan már van egy saját tükre az asztalkának, így joggal merül fel a kérdés, hogy minek még egy tükör a szobába, mikor az egész 12 nm és az ajtó mellett már egyébként is van egy egész alakos rézbevonatos tükör. Gondolná egy férfi. De nem egy nő! Én legalább is biztosan nem.
Mivel az asztal eleve három darabban érkezett, így bepróbálás után a saját tükrét egy laza mozdulattal az ágy támlájához támasztottuk, ami így sokat tompít annak nagy barna felületen és persze még romantikusabbá válik általa az ágy.
A régi tükör helyét Hófehérke gonosz mostohájának tükre, illetve annak kicsinyített mása foglalta el, amit a bejegyzés első és utolsó képein láthattok, láthattatok. A saját konzolját pedig szándékosan nem alá, hanem mellé tettük, hogy így tegyük még játékosabbá a kompozíciós falat.
Itt még csak a kanapénknak támasztottuk.
Itt már Letti ágyának, ahogy az ágyról szóló cikkünkben már korábban láthattátok.
Itt pedig éppen hanyatt fekszik az asztalka, mert a fiókos részét bizony hozzá kellett csavarozni az asztalhoz, ráadásul úgy, hogy ne fúrjunk át semmi fontosat.
Pepe fúr, én tartok.
Pepe alulról ezt látta.
Itt pedig már az látható, hogy a régiségbolt apróságai, képkerete, konzoljai, egy-két karácsonyi dekoráció és két modernebb, Sentimentsben vásárolt képkeret hogyan keresi helyét a kompozícióban.
Bizonyos keretek asztali használatra születtek, de némi igen óvatos berheléssel megoldottuk, hogy a falra is akaszthassuk őket.
Itt már több dolog megtalálta a helyét a falon. Ehhez nem kellett más, csak érzésre lyukakat fúrni a falba, tiplit kalapálni, majd csavart hajtani beléjük, és felaggatni a szépséges kincseket.
A legnagyobb ötlet Pepének köszönhető. Bár én is éreztem, hogy a kalitka többre hivatott, mint hogy felsuvasszam a szekrény tetejére, de Pepe megelőzött és egy óvatlan mozdulattal falra tette a kalitkát, ami a madarakkal – és a többi lakójával, akik azóta benépesítették – hihetetlenül jól mutat a falon. Rengeteget dob a kompozíción ez a kalitka, amit egyébként szintén a Sentimentsben vettem Budaörsön.
A képekbe Letti műveit szerettem volna beletenni, de mivel színben egyik sem passzolt, így választottam párat, megfelelő méretű fénymásolatot készítettem róluk, átüvegeztem őket, majd ecsetfilccel kiszíneztem mindet. Az eredmény garantáltan egyedi, személyes és nem utolsó sorban egy igazi anya-lánya projekt eredménye.
Az alapötletet Letti egy madárkája szolgáltatta egyébként.
A történet a következő: Letti egy ízben itthon volt napközben, de nekem dolgoznom kellett. Szegény hiába kérlelte, hogy másoljam le neki a fütyülős madarát egy csíkos füzetbe, én megkértem, hogy ne zavarjon, mert koncentrálnom kell. 10 perc múlva felnéztem, és ott volt mellettem a földön a füzet, egy ceruza, a fütyülős madár és egy rajz egy hihetetlenül édes madárról. Lettit nagyon megdicsértem, hogy milyen ügyes és önálló volt, de ő kissé elégedetlenül csak annyit mondott, hogy:
– Á, a begye túl nagy lett!
A hajacskájáról nem is szólva – gondoltam -, hiszen az eredeti madár gyakorlatilag kopasz, ahogy pár képpel lejjebb ti is láthatjátok majd, de nagy begy ide vagy oda, én ettől a rajztól annyira elaléltam, hogy az irodaszékem huzatjára is ráterveztem azóta és hát nem volt kérdés egy percig sem, hogy Letti szobájában is helye lesz valamilyen úton-módon.
Nyugi, a székhuzatot is bemutatjuk majd!
Átüvegezés után ilyenre festettem a madárkát.
Itt vágom méretre, hogy passzoljon a keretbe.
Itt pedig a kész mű!
Számomra ez egy tökéletes alkotás lett. Ez már igazi művészet!
Itt már egy tündérkét üvegezek át halványan.
Annyira halványan, hogy a jobb oldali papír üresnek néz ki.
Itt pedig Letti menyasszonyából csináltam egy másolatot.
Tádám! A három mestermű! Ugye szépek lettek?
A szürke keretet később rézre fújtam Letti masnis csipkés képkeretével egyetemben. A masnis csipkés képkeretről egy komplett cikket ITT olvashattok.
Végül következzenek a befotózáskor készült részletfotók, a mi kis kincseink, kedves tárgyaink, amikben Letti nagyon nagy örömét leli.
Még egy azóta készült anya portré koronával.
Az emlegetett masnis-csipkés képkeret. leírást róla ITT találtok.
Csacskaságok a régiségboltból. A szőke cica Letti, a szürke pedig Alex. A róka meg róka.
Ezt a nénit az arany kerettel vettük az Antiklaedleben, de Lettinek nem tetszik a fejfedője, így bedugtam a pipereasztal tükörtartó vályújába.
Egy cuki régies maci a Sentimentből.
Ő pedig Letti dédmamája, akit Letti sajnos nem ismert, mert már több, mint 30 éve eltávozott közülünk.
Életkép, ahogy Letti mondaná.
Végül a végeredmény, amit a bejegyzés elején már láthattatok. Bevallom, nekem ez a kedvenc képem azok közül, amiket a befotózás napján lőttem. A két csodás rongybaba szintén a Sentimentsből van, és van ott még pár gyönyörű darab, ha valaki megkívánta őket esetleg.
Reméljük hasznosnak találtátok a bejegyzést! Ha igen, kövessetek minket a továbbiakban is a blogon és a Facebook oldalon!
Fotók: Hujber-Nagy Aletta
LETTI ÚJ SZOBÁJÁVAL KAPCSOLATOS TOVÁBBI CIKKEK:
Letti új szobája 1. – INSPIRÁCIÓ ÉS FALFESTÉS
Letti új szobája 2. – RUHÁSSZEKRÉNY DIY
Letti új szobája 3. – BALDACHIN
Letti új szobája 4. – KÉPKERET CSIPKÉVEL, MASNIVAL
Letti új szobája 5. – BABADEKOR
Letti új szobája 6. – THONET SZÉK
Letti új szobája 7. – DÍSZPÁRNÁK
Letti új szobája 8. – KRISTÁLYCSILLÁR
Letti új szobája 10. – KARNIS ÉS FÜGGÖNY
Letti új szobája 11. – ALVÓKATARTÓ
Letti új szobája 12. – FALI KOMPOZÍCIÓ
