Hogyan csináljuk: egyedi karnis és függöny készítése, avagy egy kiadós IKEA EXPEDIT HACK története
Aki még nem értesült volna róla, azok kedvéért eláruljuk, hogy Letti új szobája a mi régi dolgozónk volt. A mi régi dolgozónk pedig alacsony költségvetésű dizájnnal bírt, magyarul zömében IKEA bútorok voltak benne.
Na de milyen bútorok!
Nem hittünk a szemünknek, mikor hazahoztunk két Expeditet és azok pont bepattantak a fal és a kémény strangja közé. Na mondjuk ehhez kellett venni egy csomó lábat is, hogy a lábazattól odaférjünk a falhoz, és hogy a könyvek alatt ne hajoljon meg a szekrény alja. Ráadásul, ha megnézitek, akkor a mélysége is éppen tökéletes. Akkor, abban a pillanatban tudtuk, hogy ez a két bútor örökre ott marad, akármi is történjen a szobával a továbbiakban.
Most pedig megmutatjuk, hogyan is sikerült úgy kicsicsázni a minimalista dizájnt, hogy kicsit se hassanak idegenül Letti birodalmában. Akinek pedig nincs Expeditje (már nem is kapható), az se essen kétségbe, mert a KALLAX család, az APELVIKEN vagy a VALJE dobozkái például ugyanúgy alkalmasak erre a műveletre!
A cikk végén található bejegyzésekből pedig a szoba többi részéről olvashattok!
Mikor az ombre festés elkészült, visszatoltuk az Expediteket a helyükre. Már akkor látszott, hogy tökéletesen elfér majd minden kisebb és nagyobb vicek és vacak, ami Letti korábbi szobájának a padlóján pihent többnyire. Közben pedig erősen koncentráltam arra, hogy találjunk valami megoldást, hogy a szekrény valahogy stílust váltson, és persze hogy Letti rendszeretővé váljon.
Mikor elkezdtem bepakolni, bármennyire is rendezett volt a polc, tudtam, hogy függönyre szükség lesz, mert túl tarka lenne a holmiktól a szoba. Már csak az volt a kérdés, hogy milyen karnis legyen és hogy hogyan is fogok én ombre függönyt festeni.
Ja és nem kell megijedni. A felső két polcra kerültek az emlékek, rajzok, nagyon ritkán használt dolgok, és csak az alsó három polcon vannak Letti minden nap használatban lévő kis motyói. Még a függönyt sem húzza el, csak rohangál mögötte, mint egy kis egér. Tök jó fej amúgy, mert így legalább nem porosodik a polc a cuccokkal.
A karnis kérdést hamar megoldottam. Úgy éreztem, Letti ágyának csicsás tetejű támlája nagyon jó sablon lesz a karnishoz, és így is lett. Körberajzoltam, utána pedig az asztalosaink szabtak belőle négy darabot. Ez a négy mintaelem majdnem pont átérte a szekrényt. Mázlink volt, hogy Lettinek két régi ágyat vettünk, és az egyik díszei pont alkalmasnak bizonyultak, hogy összekössük a két-két cirádát.
Az asztalosok munkaállomásán jól látható egyébként a 4 elem. Ezen kívül vettem még nekik bemarható függönysínt sok csipesszel, ők pedig összeállították egy hosszú, összetett szerkezetté a fadarabokat és alapozóval lefújták a félkész karnist. Úgy terveztük meg, hogy legyen pici túllógása, hogy a függöny a polc előtt fusson, de túlnyúlás is kellett neki bőven. Egyrészt hogy fel lehessen fúrni a szekrény tetejére, másrészt így könnyebben a helyén marad, nem akar majd lebillenni hosszú távon sem.
Miután 10.000 forintot fizettünk a fotókon látható ágyvégekért (nem, nem ezekből lett Letti ágya), szembesülnünk kellett vele, hogy nem csak az udvaron fotózták, hanem az udvaron is tartották ezeket a csodákat, és már nagyjából csak gyújtósnak jók. Tulajdonképpen ezért is kellett újra netes keresgélésbe bonyolódni ágy ügyben, de végül találtunk csodásat, mint ahogy előző bejegyzésünkben olvashattátok is.
Ugyan nem fotóztam a karnis festését és viaszolását, de más bútor ügyekből kifolyólag tudok képekkel szolgálni vizuális típusoknak a könnyebb érthetőség kedvéért.
Először jön mindig az alapozó, hogy a fa ne szívjon fel sokkal több festéket, mint amit feltétlenül muszáj, de mint említettem, az alapozást az asztalosok már megoldották nekünk, ritka jó fejek voltak.
Utána Pepe fedőfestéket hordott a karnis felületére hengerrel és ecsettel.
Itt egy bájos munkaközi kép, amin a karnisnak már kész a festése és csiszolása, de a ciráda még parlagon hever. Sajnos még annak az aprócska cirádának sem volt hely a létrából rögtönzött festőbakon.
Festés és simára csiszolás után jöhetett az Annie Sloan Wax. Először az átlátszó, majd később a barna, antikoláshoz való viasz került sorra. Sokkal később, mert lusta voltam, és csak a befotózás előtti percekben öregítettem meg a karnist és húztam be a függönyöket az automata összehúzóval.
Na jó, nem lusta voltam. Később kiderül, pontosan mi is volt a baj.
Pepe itt rögzíti helyére a karnist és annak elemeit.
Itt éppen a kis díszünket fúrja fel, ami megkoronázza a karnist.
Itt pedig takarít maga után a kis Electrolux Ergorapidonkkal, mert jó fej.
Eljött az a pillanat is, amikor megvettem a tiszta pamut fehér IKEA DITTE anyagot, amit ombrésítani akartam, azaz színátmenetesre szerettem volna festeni.
Nem sikerült.
Megmutatom hogyan.
Először is négyfelé vágtam az anyagot, de legalább 15%-ot hagytam a hosszokra, mert az anyag összetételére való tekintettel erősen összemegy, továbbá nyilván a vízben rojtolódik is. Márpedig anyagot leginkább vízben lehet festeni és beavatni.
Itt éppen beavatom 60 fokon az anyagot egy rövid mosás keretében. Száradás után ha forró vasalóval átvasalja az ember a függönyt, már tuti nem megy össze jobban.
Míg az anyagok száradtak, addig nekiálltam kísérletezni a neten vásárolt barackszínű ruhafestékemmel. Sokat olvastam az interneten, hogyan is kell anyagot házilag színátmenetesre festeni. Azt hittem már mindent tudok és nem érhet meglepetés.
Igen, ecet is kellett a projekthez a főzővízbe, jól látjátok.
De természetesen ért meglepetés, hiszen az anyag egy darabig barackszínű volt, utána pedig eredeti fehér. Semmi átmenet. Annak ellenére sem, hogy először pár centit lógattam csak az anyagot a vízbe, majd folyamatosan toltam be egyre mélyebben.
Az anyag tuti pamut, a lépéseket hűen követtem a leírások alapján, de semmi.
Nem baj, gondoltam.
Ha az első lépés nem jön össze, majd összejön a második. Fogtam hát a vödrömet és a sok méter anyagot belemártottam és csináltam hidegen tovább, amit melegen hiába csináltam.
Ott hagytam reggelig a vödrömet és vártam, hogy a hajszálcsövesség helyettem dolgozzon. Dolgozott is.
Mikor kivettem a vödörből az anyagokat, ilyen gyenyerő volt.
Gondoltam biztosan azért, mert egy darab vödörbe zsúfoltam ennyi függönyt, mint a netes cikkeben.
Így külön vödrökbe kerültek a függönyök, külön festékekbe lógattam őket, ráadásul csíptetős vállfával felakasztottam mind és szépen lógtak lefelé az anyagok a vödrökbe.
Az eredmény pont olyan pokoli lett, mint a korábbi manőverek esetében, így jöhetett a vészterv.
Kihipóztam az anyagokat, de csak a festett részen.
Hát csodás lett a négy függöny, mondhatom.
Én nem is igen tudom, miben reménykedtem már ekkor, de színátmenetes függönyben biztosan nem.
Leginkább arra törekedtem, hogy valahogy homogenizáljam legalább azt a sok méter textilt, amit pár ezerért megvettem, így bement a textil a mosógépbe, a hipó meg utána.
Ki nem találnátok, de persze ez is horrorisztikusra sikeredett.
Viszont támadt egy jó ötletem. Ha már hipózok, hipózzak rendesen. Pepének volt egy inge, ami nem tudni mikor és hol, de hipópöttyös lett. Bevágtam hát a kádba a függöny kivétele után.
Na ez a projekt sikerült. Pepe jön ki egyszer a gardróbból, és mondja, hogy nem tudja, honnan van ez az inge, de olyan jó lenge, ma ezt veszi fel. Én tudtam, hogy honnan van…
Visszatérve a függönyre, most egy olyan lépés jött, amiről nem találok fotót. Nem is csoda egyébként, mert ekkor más sokkos állapotban voltam egy heti függöny csesztetés után. Na mindegy, szóval fogtam az összes rohadt anyagot, és bevágtam a mosógépbe a maradék festékkel és némi ecettel (szín fixálásához kell) együtt, majd 95 fokon több, mint 2 órán át pörgettem. Ha homogén nem is lett az eredmény, arra már jó volt, hogy egy másik, áttört anyag takarásában megszelídüljön.
Mindezek után átvasaltam a millió méter anyagot és már szabhattam is. Nekiálltam hát a gyári széleket, tetejét, alját méretre vágni, persze a varrásszélességek ráhagyásával. Közben reménykedtem, hogy varrás, vasalás, felrakás után kb. egyenes lesz az alja az egy hete kezelésben álló ápoltjaimnak.
Itt szegem körbe az anyagot.
Itt vasalom át forró vasalóval, de azért óvatosan. A vasalás rögzíti még tovább a színt és a varrás is sokkal szebb, ha szépen levasaljuk. Ezt a lépést nem szabad kihagyni semmiképp sem!
Itt ellenőrzöm a méretet, hogy a 4 darab egyforma lett-e. Persze nem, de már ekkor nem is reménykedtem az össze-vissza megnyúlt anyag miatt semmiben.
Elszaladtam az IKEA-ba és fillérekért vettem jófajta műszálas GULLDIS csipkefüggönyt. A két oldalán van a bordűr az anyagnak, így sajnos nem a függöny alját díszítette, de azért így is szép lett. Az Expeditek lábait végül is szépen eltakarja.
Levágtam a szükséges hosszakat, majd széltében a pár centi többleteket az alapanyag mögé hajtottam.
Felvarrtam szín oldalra az automata függönyösszehúzókat, amit a Praktikerben vettem.
Fontos, hogy ennek végeit is szépen visszahajtsuk és hogy egyik oldalon elcsomózzuk jó alaposan a zsinórokat, így nem tudjuk majd őket kirántani, mikor méretre húzzuk a függönyöket.
Felvarrás után visszahajtjuk fonákára a behúzót, és letűzzük az alját is. Nézzétek meg, hogy tényleg az összehúzó színe legyen felül végül, így nem kell majd bontanotok, mint nekem. Mentségemre szolgáljon, hogy 25 év varrás után azért bakiztam, mert már a függöny szó hallatán is sík hideg lettem (ahogy Alex mondta kiskorában), nem hogy ha még meg is láttam egyet.
Emiatt Pepe tette helyére a függönyt. Tök mázli, hogy a szekrény jobb oldalán maradt a falig bő 10 mm, így a csíptetőket éppen be tudtam szuszakolni a helyükre. Bevallom, itt már közel álltam ahhoz, hogy felszecskázzam szekercével a retekbe az egészet, ha nem férnek be a csipeszek a helyükre és ki kell pakolni, szét kell szedni, és ki kell húzni vagy dönteni a helyéről a szekrényt. Pedig türelmes csaj vagyok. De tényleg.
Hoztam egy képet Letti szekrény projektjéről az öregítős viaszolás miatt. Ezzel a viasszal, és kb ilyen stílusban antikoltam meg a karnist, de tényleg csak a befotózás előtti percekben, mert jó darabig sikítani tudtam volna, ha eszembe jutott, hogy még egyszer a függöny témával kell foglalkozzak.
Ez pedig már a karnis és függöny képe a befotózás napjáról.
Természetesen megérte a befektetett munkát a projekt, de azt gondolom, hogy ti okuljatok inkább az én hibámból, és vagy ne fessetek színátmenetes függönyt, vagy ha valakinek összejön az ombre festés, könyörgöm, írja meg nekem, hogyan csinálta!
Pár szép közeli hangulatképet is csináltam nektek.
Reméljük hasznosnak találtátok a bejegyzést! Ha igen, kövessetek minket a továbbiakban is a blogon és a Facebook oldalon!
Fotók: Hujber-Nagy Aletta
LETTI ÚJ SZOBÁJÁVAL KAPCSOLATOS TOVÁBBI CIKKEK:
Letti új szobája 1. – INSPIRÁCIÓ ÉS FALFESTÉS
Letti új szobája 2. – RUHÁSSZEKRÉNY DIY
Letti új szobája 3. – BALDACHIN
Letti új szobája 4. – KÉPKERET CSIPKÉVEL, MASNIVAL
Letti új szobája 5. – BABADEKOR
Letti új szobája 6. – THONET SZÉK
Letti új szobája 7. – DÍSZPÁRNÁK
Letti új szobája 8. – KRISTÁLYCSILLÁR
Letti új szobája 10. – KARNIS ÉS FÜGGÖNY
Letti új szobája 11. – ALVÓKATARTÓ
Letti új szobája 12. – FALI KOMPOZÍCIÓ
