Tanulmány a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai karának belsőépítész környezettervező mesterszakára
A zöldfalak története
A zöldfalak a terekkel, a térképzéssel együtt születtek. Kialakulásuk már az ókori kultúrákra visszavezethető. Térhatároló felületként használták a hellén kultúra labirintusaiban, majd a középkorban a különböző magasságúra nyírt sövények és reprezentatív lécrácsra futtatott rózsák formájában.
A reneszánsztól a zöldfalak nagyobb hangsúlyt kaptak a kertekben, megjelentek a növénnyel befuttatott különböző kerti építmények a kert hangsúlyosabb pontjain. Emellett jellemzők a boszkék (erdő, erdőcske), magas fákkal, sűrű bokrokkal beültetett kertrészletek, amiket nyírt sövény vett körül, így növényfallal zárt intim terek jöttek létre. Már akkoriban sem szerették a csupasz falakat és igyekeztek eltakarni őket sövénnyel, vagy futónövényekkel.
Amíg a reneszánsz azonos kerti egységeket használt, a barokk túlzott és kiemelt. Ekkoriban a növényfalak magassága, felülete és határoló szerepe is megnőtt, a főbb sétányokat 20 m magas nyírott gyertyánsövények szegélyezték és egyre bonyolultabb kerti építményeket futtattak be. Megjelenek a változatos alakúra nyírt növényszobrok, ahol a növényeket mesterségesen különböző alakzatokba kényszerítették, ami ezelőtt Európában nem volt jellemző.
A tájképi kertekben elfordultak a túlzott szabályosságtól és egyre inkább a természetközeli kertek lettek a mértékadók, így a növények burjánzása a kertekben alapkövetelmény lett és a futtatásokat részesítették inkább előnyben a geometrikusra nyírt formák helyett.
A növényfalak napjainkban
A modern kori függőleges kert kifejlesztőinek legfontosabb alakja a francia származású Patrick Blanc botanikus, aki a trópusi erdők növényeit tanulmányozta. A fák törzsén élő növények ihlették meg a vertikálisan ültetett zöldfalat. Első zöldfalát 1988-ban építette (Museum of Science and Industry) Párizsban, majd ezt számos zöldfal követte szerte a világban: szállodákban, múzeumokban, bankokban, boltokban, kávézókban, éttermekben, bevásárlóközpontokban és magánszemélyek részére.
A növényfalak napjainkban a városok negatív hatásait igyekeznek kompenzálni. A levegő- és porszennyezés hatására a növények a széndioxidból folyamatosan oxigént termelnek, így tisztítják a levegőt. A zöldfalak tehát a fenntartható fejlődés, a környezettudatos gondolkodás eszközei, ráadásul mindezt egy eddig ki nem használt, függőleges felületen teszik, így hatással vannak az építészetre és a dizájnra is. A növényfal télen-nyáron látványos képet mutat és megfelelő karbantartás mellett hosszú életű, levegő tisztító és szigetelő hatása mellett szemet gyönyörködtető új építészeti elem.
A zöldfal növényeit közel azonos fény-, tápanyag- és vízigényű szobanövények alkotják. A növénykiültetés nagyon változatos, kialakíthatók párnás hatású zöldfalak, de választhatunk nagyobb növényeket is és a kettő variációiból és átmeneteiből a különböző habitusú, levelű növények segítségével különleges hatású növényfalakat, mikroklímát hozhatunk létre.
A vertikális kertek megoldást nyújthatnak a csökkenő zöldfelületek kérdésére is. Legelőnyösebb tulajdonságuk, hogy bárhol megvalósíthatóak. Sokféle megjelenési formájuk létezik. Városi környezetben például épülethomlokzatokon, tűzfalakon, térelválasztó falakon és kerti környezetben jelenhetnek meg, beltérben pedig térelválasztó növényfalként, szoborként, reprezentatív helységekben, bankok, irodák, hotelek, múzeumok, közösségi helyek fogadóterében, kávéházakban, szalonokban, boltokban, vendéglátóipari helységekben és magánlakásokban.
A zöldfalak csoportosítása
A függőleges kerteket többféle szempont szerint csoportosíthatjuk.
Elhelyezkedésük szerint lehetnek:
– kültériek vagy beltériek.
Technológiájuk szerint lehetnek:
– épített és természetes, ezen belül pedig nyírt vagy futtatott függőleges kertek.
A beltéri zöldfalak hazánkban kizárólag építettek lehetnek, így szerkezeti felépítményt igényelnek, amely tartja a közeget, öntöző rendszert és a növényeket. A beltéri zöldfalak mélysége 20cm. A növényzetet, az ültetőközeget, a víz- és tápanyag-utánpótlást, illetve a vízelvezetést a beltéri viszonyokhoz kell igazítani. A közeg, azaz termőréteg kiválasztását a szerkezeti felépítmény és a helyi feltételek határozzák meg. A termőrétegnek jó víztartó és vízáteresztő tulajdonságokkal kell rendelkeznie, hogy a megfelelő vízmennyiséget fel tudja venni a növényzet, de a többletvíz gyorsan távozzon a rendszerből. Beltéri zöldfalak esetén vízkultúrás azaz hidropóniás rendszert kell alkalmazni, amelybe a növényeket föld nélküli közegbe ültetjük. A zöldfal közege mindig nedves, a növények csak az automatika által bevezetett vizet és tápanyagokat hasznosítják. A teljesen automata kialakításhoz szükség van a zöldfal közelében kiépített víz-, csatorna kiállásra és áramforrásra. Léteznek vízvisszaforgatós és kézi öntözésű zöldfalak is, ezek általában kisebb méretű vertikális kertek, képek vagy ötletes, alternatív növényinstallációk. Ezek a zöldfalak rendszeres locsolást vagy manuális vízutánpótlást igényelnek.
Az egyre inkább beépített városi környezetben folyamatosan csökkenek a zöldfelületek. A kültéri zöldfal előnye, hogy bármilyen városi függőleges felületen kialakítható. A szabadba építhető zöldfalaknak két fő típusa a természetes és az épített zöldfal. A természetes kültéri zöldfalak lehetnek nyírott, vagy vázrendszerre, függőleges alépítményre futtatott növények.
Az épített kültéri zöldfalak termő rétegét speciális ültetőközeg alkotja, a növények gyökérzete nincs közvetlen kapcsolatban a termőtalajjal. A növények növekedése horizontális jellegű, kültérre és beltérre egyaránt alkalmazhatók. Az ültetőközeget az ültető kazettákba telepítjük és ide kerül az öntözőrendszer és a növények is. Önálló felépítménnyel rendelkeznek kül-, és beltéren egyaránt megvalósíthatók. Ezek a növény falak tartalmazhatnak automata öntöző-, és tápanyag utánpótló rendszert, így teljesen automatizáltak amivel állandóan biztosítjuk a növények igényeit. Csepegtető- és tápanyag adagoló-, vízelvezető rendszer biztosítja a növények folyamatos víz- és tápanyag utánpótlását. A kültéri zöldfalak lehetnek még félautomaták, ahol a növényfal öntözőrendszere, manuálisan a vízhálózathoz köthető. Az épített növényfalak tartószerkezetet igényelnek és viselik a termőközeg és a növények súlyát. Egy kültéri növényfal oldalvastagsága 20-30cm. Kialakítható, egy vagy mindkét oldalán növénnyel beültetett növényfal, ez esetben a közeg vastagsága elérheti az 50cm-t. Növényalkalmazásuk sokkal változatosabb, mint a természetes zöldfalaké, itt majdnem minden örökzöld és lombhullató cserjét, talajtakarót, évelőt alkalmazhatunk, amelyek tagtűrésűek, fény-, víz-, és talajigényük megfelel a növényfal tájolásának és alkalmazkodva a helyi adottságokhoz.
A természetes zöldfalak jellemzője, hogy a növények gyökérzete közvetlen kapcsolatban van a termőtalajjal, növekedésük vertikális jellegű. Két megjelenési formájuk van, a nyírott sövényfalak és a futtatott zöldfalak.
A zöldfalak pozitív tulajdonságai
A zöldfalak olyan élő felületek, amelyek folyamatosan változnak, mindegyik szinte egy-egy műalkotás, ráadásul az általuk okozott vizuális élményen kívül számos pozitív hatással is bírnak.
– a széndioxidot oxigénné alakítják, tisztítják a levegőt,
– a városi por egy részét képesek felvenni kül- és beltéren egyaránt,
– hozzájárul az épület energiahatékonyságához, hőszigetel, nyáron árnyékol, télen benntartja a meleget,
– kültéren csökkenti a zajszennyezést, beltéren hangszigetel,
– az autópályák, ipari területek széndioxid kibocsátását ellensúlyozzák, takarnak, elősegíthetik az építmény tájba illesztését,
– pozitív ökológiai és rekreációs hatásuk bizonyított, jótékonyan hatnak a koncentrációra és a közérzetre.
A zöldfalak technológiájáról bővebben ITT olvashatsz a műszaki leírás fülek alatt. A zöldfalakkal többek között a Mohány és Páfra, a Zéosz és a Minigarden oldalak foglalkoznak.
TOVÁBBI KÉPEK ZÖLDFALAKRÓL
Kültéri példák (homlokzatokon, korlátokon, pengefalakon, orsótéri pengefalakon, kerítéseken, támfalakon, kültéri helyiségek falain, teraszokon, függesztett növényfalakban, bármilyen épületen):
© William Beaucardet / Andia
Beltéri zöldfalak (templomokban, irodákban, üzletekben, lépcsőházakban, átriumokban, falakon, pengefalakon, orsótéri pengefalakon, bármilyen helyiségben):
Forrás: MoPa, Zéosz, Mini-Garden
