Van az a mondás ugye, hogy egy kép többet mond ezer szónál. Jelen esetben ezt úgy mondanám, hogy bő 100 kép többet mond, mint 5.000.000 karakter. Ezt a képsorozatot mindazoknak ajánlom, akik hozzám hasonlóan rajonganak Gaudí munkásságáért, a csorgatott homokvárakért, a csodás csúcsdíszekért, a gyönyörű rózsaablakokért, a különleges építészeti megoldásokért, egyszóval a La Sagrada Família épületéért.
Fotón természetesen képtelenség visszaadni a hely atmoszféráját, azt az érzést, amit az ember átél, mikor a templom lábánál vagy éppen benne áll, de aki nem jut el a közeljövőben Barcelonába, hogy megnézze, annak remélem még így is élmény lesz a képek végignézése.
Bár az új, leegyszerűsített stílus tőlem és szerintem Gaudítól is idegen, de állítólag a templom sohasem készülne el, ha a mester stílusában vitték volna végig az egész épületet. Mikor először láttam, sokkolt ez a kubista stílus, mert az eredeti organikus és szecessziós elemek lágysága sokkal meseszerűbb, de vitathatatlan, hogy a lecsupaszított, kubista elemek grandiózussága mellett sem lehet csak úgy elmenni szó nélkül, főleg, mióta színek is öltöztetik a templombelsőt.
Először 14 évvel ezelőtt láttam a templomot Pepével a megismerkedésünk nyarán. Akkor, azaz 2001. júliusában még nem volt teteje, így a változás döbbenetes volt számunkra. 2001. júliusában még profi gépem sem volt, és a fotózásmániám is még csak gyerekcipőben járt, így mindössze ennyi képet sikerült akkor készítenem.
A most készített képek sorrendjével semmit nem szeretnék üzenni, egyszerűen csak azt mutatják majd, hogy az épületből ki-be, és azt körberohangálva számtalan fotót készítve igyekeztem megörökíteni azt a csodás látványt, ami elénk tárult. A sok száz képből kiválogatott legszebb képeken láthatjátok az épület összes homlokzatát, belső szegletét, a közvetlen környezetét, a kilátást a tornyaiból, az orsótéri oszlop nélküli hajmeresztő csigalépcsőit, a shopját, a mellette elterülő szokatlan zöld tavat és egy, a szomszédságában található szuper hangulatos játszóteret. Természetesen a játszótér hangulatát a templom közelsége adja, persze a lilán virágzó fák sem utolsók.
2001. júliusában a túlságosan leredukált formavilág sokkolt, most viszont a színátmenetes fényjáték, mert bevallom, először azt hittem, hogy a LED technológia csodáját látom, és akkor arra gondoltam, hogy Gaudí forog a sírjában, ha ezt látja, de mikor kiderült, hogy a természetfeletti fény a rózsaablakokon beözönlő fénynek köszönhető, akkor kicsit megnyugodtam. Egészen addig, míg meg nem láttam, hogy a medalionok, melyek az oszlopfőket díszítik valóban mesterséges fényt kapnak, akárcsak pár hajlat, szeglet is…
Bár a Gaudí által tervezett és építtetett homlokzatot számomra soha semmi sem fogja felülmúlni – így az épület újabb részei sem -, de az egyszer elkészülő monumentális Jövő Temploma mindenképp a világ egyik csodája lesz. Számomra legalábbis mindenképpen.
Remélem még sokszor fogom látni. Hálás vagyok kisfiunknak, hogy évek óta rágta a fülünket, vigyük el őt is Gaudí remekeinek városába.
A bejegyzésben látható képek a 2015. április 2-ai állapotot tükrözik.
