Idén ismét abban az örömteli élményben volt részem, hogy élőben nézhettem végig az Electrolux Design Lab döntőjét, ezúttal Párizsban (a tavalyi stockholmi tudósítást ITT olvashatjátok). Az utazáson útitársaim voltak: büszkeségünk Kovács Apor, a 6 fős döntőbe jutott magyar versenyző, Koós Pál, Apor MOME-s tanára, Kovács Margit index.hu-s újságíró és Matastik Szilvia az Electrolux színeiben. A társaság szuper volt, Párizs természetesen csodaszép, a döntő pedig ezúttal rövidebb és meglepőbb eredményt hozott, mint ahogy azt majd a bejegyzésben is olvashatjátok. Aki nem szeret olvasni és inkább angolul nézné végig videón, ITT megteheti!
A rendezvény egy nagyon izgalmas helyen, az Electric-ben volt, egy sportközpont tetején. A kilátás természetesen pazar volt.
A terembe érkezve első körben igyekeztünk minél jobb helyet találni magunknak (meg is találtuk mind az első sorban), utána pedig sorra lefotóztam a 6 döntős pályamunkáját, melyekről bővebben a linkekre kattintva tájékozódhattok.
KOVÁCS APOR: PETE – Magyarország
Apor újrahasznosító gépe első perctől lenyűgözött minket, hiszen környezettudatos, kreatív, személyre szabható termékeket állít elő és nem utolsó sorban szép is. A magyar delegáció szerintem egyöntetűen dobogós helyre tette Apor tervét.
FULDEN DEHNELI: LOTUS – Törökország
A Lotus egy olyan okos eszköz, ami a sokoldalú és mobil légtisztítást teszi lehetővé. Ez a kifejezetten otthoni használatra tervezett termék egy központi légtisztító elemből, és három különálló, speciális célra tervezett tölthető egységből áll. Ezek az egységek: a Tisztaság Golyó, az Illat Golyó és a Pára Golyó, melyeket a lakás bármely pontján használhatjuk.
PAN WANG: FUTURE HUNTER-GUTHERER – Kína/UK
A kínai versenyzőt a természet inspirálta és virtuális vadászeszközt tervezett, mely reményei szerint közelebb hozhatja a városi emberhez az ételeket, melyeket nap mint nap fogyaszt. Wang apró, hologramos készüléke kivetíti a lakásunkba azokat az alapanyagokat, amelyekre szükségünk lesz készülő ebédünkhöz. Ezeket az állatokat nekünk el kell kapnunk, virtuálisan leölnünk, majd várnunk, hogy csengessenek az ajtónkon, hogy átvehessük az árut és kifizethessük. Wang szerkezetével a fogyasztók oktatása mellett a helyi termelőket is támogatná, mivel a mi kis konyhai Hunter-Gatherer kütyünk a jövőben – ha minden jól megy – össze lesz kötve a helyi piac adatbázisával.
SORINA RASTEAU: SET TO MIMIC – Románia
Sorina készüléke bármilyen étel befogadására alkalmassá teszi a válogatós lurkókat, hiszen egyetlen gomb megnyomásával kedvenc ételük és italuk ízét érzik a szájukban, miközben lehet, hogy épp kelbimbót vagy brokkolit tálalunk nekik. A második képen épp próbálgatják a látogatók a homlokra helyezhető chipet.
MICHAL POSPIECH: URBANCONE – Lengyelország
A lengyel versenyző terve a városi légszennyezésre nyújt megoldást pille könnyű toboz-szerű, napelemekkel működő szerkezetével. A repülő légtisztítók cserélhető szűrőkkel ellátott csápjaik segítségével az épületek között szállva sok szennyeződéstől szabadítanák meg a városokat és otthonainkat. Egy embernyi levegőt tudna a készülék tisztává varázsolni egy útja során.
LEOBARDO ARMENTA: PURE TOWEL – Mexikó
Leobardo törölközőszárítója nem csupán szárít, hanem fertőtlenít is, így a törölközőket ritkábban kell cserélni a környezetünket is kímélve ezáltal és nyugodt szívvel használhatják többen is, nem kell tartanunk a kórokozóktól.
Mielőtt elkezdődtek a 10 perces prezentációk, mindenki nassolhatott kicsit és természetesen kigyönyörködhette magát a helyben, Eiffel-toronyra néző kilátásban és az akkor még zárva tartó mobil étkezdékben is (amik egyébként igen érdekesek voltak, főleg, hogy az eredményhirdetés alatt még sercegtek a húspogácsák a sütőlapokon…)
Megkezdődik a verseny, következhetnek a prezentációk.
Színpadon a zsűri: Lars Erikson (az Electrolux formatervezési igazgatója), Margareta van den Bosch (a H&M kreatív tanácsadója), és Robin Edman (a Svéd Ipari Formatervezési Alapítvány ügyvezető igazgatója).
Az igen dekorítav Fulden Denheli Lotus koncepciója során végig az motoszkált a fejemben, hogy miben más ez, mint a tavalyi összes légtisztítással kapcsolatos terv és hogy szeretném-e, hogy ékeskedjen az otthonomban egy belőle, de arra a következtetésre jutottam, hogy igazából nekem nem nyújtott újat és nem is hiszem, hogy egy újabb ilyen jellegű tárggyal akarnám tetézni az otthonomban sorakozó praktikusabbnál praktikusabb tárgyak darabszámát. Persze nyilván csak elfogult voltam, de igazából a papírokból felolvasott prezentáció sem volt elég átütő erejű ahhoz, hogy meggyőzzenek engem ennek a tervnek a zsenialitásáról. A zsűri arcán sem láttam semmi olyan megnyilvánulást, mely alapján őt a dobogóra várhattuk volna.
Kovács Apor prezentációja során viszont olyan komoly problémákat feszegetett, hogy hova tűnik az a mérhetetlenül sok köbméter PET palack a háztartásainkból, ha épp nem a Duna-Deltában botlik beléjük kenuzás közben vagy épp nem egy kínai hajón utazik oda-és vissza Európából, hogy polár pulcsit csináljanak belőle. Engem az a része is meghatott videójának, ahol a férj nyomtatja a ruháját a feleségének egy buli előtt, ezzel is csökkentve a „családi késés” időmennyiségét. Sajnos Apor terve során is csak a hasba akasztós kérdések gyülekeztek, és hirtelen Apor arra sem tudott mondani semmit, hogy ez az egyelőre még csak gondolatban létező szerkezet pontosan mégis mennyit fogyaszt. Nyilván én sem tudtam volna megmondani, de biztos kinyögtem volna egy mérhetetlenül kicsi, jelentéktelen, napelemmel működik vagy nem többet, mint más 3D nyomtatók szavakat, de az izgulás sajnos nagy úr. Nyilván nem könnyű rutint szerezni nemzetközi versenyeken, ha az ember még csak az elsőt tapossa. Sajnos itt sem láttam, hogy a zsűri szemében áhitat ülne, de természetesen az ember amíg él remél, hiszen a terv jó és punktum!
Érdemes nézni a zsűrit Apor védése során. A középen ülő H & M kreatív tanácsadója szerintem itt épp arra gondol, hogyan váltja ki Apor 3D ruha nyomtatója a H & M üzleteket, amik aztán sorra csukhatnak majd be. Itt már éreztem, hogy valószínűleg Apor sokak szerint zseniális terve nem feltétlenül előnyös mindenkire nézve. Gyanítom, Apor beletenyerelt vele egy darázsfészekbe, hiszen ha a zsűri egyik tagja esetleg nem repes egy tervért, akkor könnyen meggyőzhető a másik két tag is, hogy ők se tegyék. Ez persze mind csak feltételezés. Jó lenne tudni, valójában mi jár ilyenkor a zsűri fejében és végül mi a alapján döntenek valaki mellett vagy ellen.
A MOMÉ-s diákot a zsűri arról faggatta, milyen technikát képzel a formatervezett dobozba, illetve ugye, hogy milyen az energiafogyasztása egy hasonló eszköznek – utóbbi tulajdonképp bármekkora is, mindenképp jobb, mint az óceánokon cirkáló szeméttel megpakolt hajóké. A Twitteren azt kérdezték Kovács Aportól, nem tesz-e rosszat a bőrnek, ha 100% poliészterbe burkoljuk? A versenyző 70% poliésztertartalmú öltönyével érvelt a színpadon. Útitársam Díványon megjelent cikkéből idézve: „Mi innen üzenjük a kérdezőnek, hogy nézze meg éppen viselt ruhája címkéjét és ne lepődjön meg nagyon, ha 100% poliészter feliratot talál.” Én pedig annyit tennék hozzá, hogy a H & M kreatív tanácsadójának kosztümje sem éppen poliésztermentes.
Ruhaipari mérnökként 10 évet húztam le ruhagyárakban és sokszor volt, hogy egy nap alatt kellett egy új kollekciót kifutóra vagy az üzlet polcaira varázsolni és olyankor nagyon jól jött volna egy ilyen készülék, hogy a mintadarabokat legyártsuk. Én nem hiszek benne, hogy egy ilyen készülék ne lenne hasznára a ruhaipari cégeknek és ezt most nagyon őszintén mondom.
Sorina étel ízeket gondolatban átalakító készülékének prezentációja során nagyon komoly előadói tapasztalatról tett tanúbizonyságot. Először is franciául üdvözölt mindenkit, ezzel máris jó pontot szerezve magának, majd pedig nagyon profi TV bemondónői stílusban előadta tervét. Prezentációja után pedig minden kérdést megköszönt előre és utólag és tán még közben is. Azon gondolkodtam, hogy milyen szuper, hogy nem tette ezt minden versenyző, mert nekem ez már kicsit (nagyon) sok volt. A zsűrin ugyanakkor azt láttam, hogy nagyon elégedettek mindennel, amit hallottak, így első körben őt hoztam ki gondolatban győztesnek, főleg, hogy amúgy a koncepció sem volt rossz. Itt inkább az volt az aggasztó, hogy mi történik, ha egy táplálkozási zavaros vesz magának egy ilyen készüléket és beprogramozza a steaket és minden földi jót, majd vizet iszik vízzel és végül éhen hal. Szóval voltak szerintem hátulütői is a tervnek, de persze melyiknek nincsenek, nem igaz?
A lengyel fiú nagyon intelligensen, ügyesen prezentált és válaszolt a kérdésekre. Itt inkább csak az volt a fura, hogy az sem derült ki, hogy mitől nem fognak ezek a légtisztítók a fejünkre pottyanni, ha meghibásodnak, illetve, hogy mi tartja a levegőben őket, mert erről tudomásom szerint nem esett szó, pedig nem lett volna mellékes információ. A zsűri ettől függetlenül nála nagyon elégedettnek tűnt az előadás során.
A kínai/brit lány akárcsak a tavalyi második helyezett brazil lányka, végig mosolyogta a prezentációt, látszott, hogy más kultúrában szocializálódott vagy csak nagyon örül, hogy ott lehet a döntőn (vagy mindkettő). Tavaly már bejött a nyertes kolumbiai fiúnál és a brazil lánynál az optimista előadásmód, hiszen végül ők foglalták el a 2 felső helyet a dobogón. Kíváncsi voltam, ezúttal szintén számít-e majd ez, mert a gyanúm szerint igen, hiszen a nyertes fél éves ösztöndíjat kap az Electrolux valamelyik gyárába és nyilván nem mindegy, kivel kell együtt dolgozzanak. Wang bármilyen kérdést kapott, természetesen mosolyogva válaszolta meg. Mikor a zsűri azt kérdezte, nem tartja-e túl durvának az ötletet, hogy gyerekeinknek játékosan le kell ölniük mondjuk egy szarvasmarhát ebéd előtt, arra Wang azt felelte, hogy a valóság is ez, ha húst eszünk, azért egy állatnak meg kell halnia, de így legalább tudjuk majd tisztelni az ételt, amit elfogyasztunk.
A mexikói fiú prezentációja nagyon profi volt, már már kicsit túl hivatalos is, én egy kissé beálmosodtam rajta, de a zsűri végig észnél volt és nem éppen elragadtatással kérdezték meg tőle, hogy tulajdonképpen jó-e még a szárításon kívül még valamire a készülék, vagy csak ennyi, amit látunk és hallunk. Én sem szívesen kaptam volna meg ezt a kérdést, de Leobardo derekasan helytállt és próbálta a netes szavazásokon igen-igen népszerű tervét megvédeni. Én a prezentációig nem igazán érdeklődtem a terv iránt, de a zsűri kérdése szerintem engem jobban zavart, mint őt, mert a tervek közül én összesen kettőt szeretnék az otthonomban látni: természetesen Apor újrahasznosító ruhagyártó készülékét és ezt a szárító-fertőtlenítő készüléket, hiszen egy-egy családi összejövetel során 10-15 ember is megfordul nálunk és gyakran már félidőben késztetést érez az ember, hogy törölközőt cseréljen a vendég wc-ben, ami valljuk be, nem éppen környezettudatos megoldás.
Lopott pillanat a prezentációk után: Apor, tanára Koós Pál és Szilvi az Electroluxtól.
A védések után mindenkivel készítettek egy-egy interjút.
Én ez alatt körbenéztem a rendezvény helyszínén. Találtam egy teljesen fekete mellékhelyiséget, ahol a hátsó falon érkező résfény szolgáltatja mindössze a világítást. Érdekes élmény volt…
A rövid szünet után még egyszer a színpadra mentek a versenyzők egyesével egy-két percre, hogy a twitteren érkezett kérdésekre válaszoljanak, és gyakorlatilag már jött is az eredményhirdetés.
FIORELLA RIOS: HERO – Peru
A közönségdíjat közel 6 000 szavazat alapján a HERO, egy videójátékhoz hasonló, szórakoztató levegőtisztító eszköz tervezője, a perui Fiorella Rios vehette át.
Színpadon a 6 döntős, következnek a dobogósok! Itt már nagyon izgultam. Én a román lány SET TO MIMIC-jét tettem az első helyre, feltételeztem, hogy a PURE TOWEL is helyezett lesz és nagyon reménykedtem, hogy Apor PETE-je is dobogós lesz (Apor a bal szélen áll teljes megvilágítatlanságban sajnos).
3. HELYEZETT: URBANCONE
Bevallom, a harmadik helyezetten nagyon meglepődtem, hiszen sok nyitott kérdést hagyott bennem a terv.
2. HELYEZETT: LOTUS
A második helyezett terv ha lehet, még jobban meglepett. Egyáltalán nem tettem a dobogóra a mobil légtisztítót.
1. HELYEZETT: FUTURE HUNTER-GUTHERER
Itt már teljesen kiestem a képből. Ha valamelyiket, ezt a tervet biztosan nem vártam az első helyre. Egyszerűen nem értettem, hogy egy bottal levadászott élőlény mitől is tanítja meg a gyerekeknek, hogyan is kerül az asztalra az étel, hogyan vágják le és dolgozzák fel a vágóhídon az állatot, hogyan is néz ki természetes élőhelyén és mi van, ha csak a gyerekem játszott vele, mikor én félrenéztem és egyszer csak csenget a postás egy fél tehénnel (a lányom ugyanis 4 évesen már oldott fel készüléken billentyűzárat és vett magának játékokat nem kevés pénzért egy óvatlan pillanatban).
A zsűri így indokolta döntését: „Ez a koncepció őszintén és játékosan, mégis tanító jelleggel közelíti meg az élelmiszer beszerzés, a táplálkozás kapcsán felmerülő ökológiai kérdéseket, és a fogyasztói tudatosságot.”
Íme a dobogósok. Sajnos nem készült fotó közösen a 6 döntősről, sőt, az eredményhirdetés után letessékelték a színpadról a 3 nem döntőst, emiatt kicsit csalódott voltam. Természetesen a zsűri döntését illik elfogadni és tiszteletben tartani, de jó lett volna megértenem is. Én személy szerint nagyon elkeseredett voltam, de vigasztalt a tudat, hogy Apor a döntősök közé kerüléssel is már nagyon boldog volt és mosolygott a verseny előtt, alatt és után is.
Továbbá a dekoratív török versenyző anyukája is kért egy közös képet a fiatalokról. 🙂
Nem mellesleg az ő tervét nézegették az emberek is leginkább. Remélem megveszi majd valaki az ötletet idővel, mert nekem nagyon kellene egy ilyen PETE otthonra.
Apor és magyar szurkolótábora. Esküszöm azt hittem, hogy mosolygok, miközben fotóznak, de úgy látom, hogy nem jött össze, annyira csalódott voltam.
A kerekasztal beszélgetésre és az interjúztatásra idén valahogy nem maradt idő, és az eredményhirdetés is össze lett csapva kissé, de utána volt 1,5 óra üresjárat, míg visszavittek minket a szállodába. Ez alatt próbáltuk közösen megérteni, mi miért történt és személy szerint a helyszín további felfedezésével szórakoztattam magam, többek között a hangszigetelő fal lélektanával, annak vizsgálatával. Engem még a luxus Mercedes sem kárpótolt, amivel visszajuttattak a szállodába, sem az ajándék csokika, sem a lenyűgöző szállodai vacsora (na jó, ez utóbbi egy kicsit igen). Még azóta sem értem, miért ez a 3 terv lett dobogós. Tavaly eltaláltam, kik lesznek azok, még ha nem is abban a sorrendben, de idén valahogy nem jöttek be a számításaim.
Természetesen nem akarok elégedetlennek tűnni, hiszen nagyon boldog vagyok, hogy kint lehettem Párizsban. Inkább csak a tavalyi, szerintem teljesen tökéletesen véghezvitt döntőhöz mértem fedeztem fel különbözőségeket. Csalódottságom teljes mértékben annak szól, hogy Apor nem ért el helyezést, de azt gondolom, hogy amíg ő örül, addig én is, és nagyon remélem, hogy az élet igazolja majd kreativitását és még nagyon sokra viszi. Az ő hozzáállásával, rugalmasságával és tettrekészségével erre minden esély megvan. Nézzétek meg egyéb terveit és vele készített interjúmat is, ha nem hiszitek!
Ez úton szeretném megköszönni az Electroluxnak és mindenkinek, akinek köszönhetően ismét élőben tudósíthattam a verseny döntőjéről! 🙂
Vízjelezett képek forrása: Hujber-Nagy Aletta
Felirat nélküli képek forrása: Electrolux
TOVÁBBI CIKKEK AZ IDEI VERSENYRŐL:
ELECTROLUX DESIGN LAB 2014/1. (a három téma)
ELECTROLUX DESIGN LAB 2014/2. (indul a regisztráció)
ELECTROLUX DESIGN LAB 2014/3. (motiváló a jelentkezéshez)
ELECTROLUX DESIGN LAB 2014/4. (1700 pályázat érkezett)
ELECTROLUX DESIGN LAB 2014/5. (2 magyar a legjobb 100 között)
ELECTROLUX DESIGN LAB 2014/6. (interjú Kovács Aporral)
ELECTROLUX DESIGN LAB 2014/7. (Kovács Apor a legjobb 35-ben)
ELECTROLUX DESIGN LAB 2014/8. (szavazz Kovács Apor tervére!)
ELECTROLUX DESIGN LAB 2014/9. (Kovács Apor a döntőben!)
ELECTROLUX DESIGN LAB 2014/10. (tudósítás a párizsi döntőről)
