A törökbálinti Munkácsi Mihály Művelődési Házban építészeti kiállítás nyílt, amely fiatal építészhallgatók és pályakezdő építészek gondolatait és tervjavaslatait mutatja be. Az egyetemi hallgatók a Kálvária-domb közvetlen környezetével, a mesteriskolások és mestereik a Wienerberger-gyártelep (egykori téglagyár) fejlesztési lehetőségeivel foglalkoztak zártkörű ötletpályázat keretében. A kiállítás alapötletét azt szolgáltatta, hogy Magyarországon majdnem minden agglomerációs település ugyanazokkal a jellegzetes gondokkal küzd. Alapvetően falusias jellegű, falusias hagyományokkal rendelkező településekről van szó, amelyek az elmúlt 20-25 év során a falu szélén található mezőgazdasági területek belterületbe vonásával, ezáltal a városból kitelepülők tömegével komoly lakosság bővülést értek el. Ezek közül a települések közül sok városi rangra is emelkedett, a települések szerkezete ugyanakkor ezt a változást csak lassan vagy egyáltalán nem követte. Általában nincsen kifejezett városközpont jellegű tér, tércsoport, jellemzően a főutcára rendezett, felfűzött elrendezés a jellemző. Számos településen felismerték már azt, hogy a betelepült lakosság és az őslakosok közösséggé szervezéséhez szükség van olyan terekre és funkciókra, ahol az egyébként fizikailag teljesen elkülönültek élők találkozhatnak, közös programokon vehetnek részt, tehát szükség van közösségformáló helyekre (hasonló problémák megoldását lásd: Veresegyház városközpont rehabilitáció, Biatorbágy városközpont fejlesztés, Vecsés városközpont, Gyál városfejlesztés, Zsámbék városfejlesztés, Kistarcsa városközpont, Pestszentimre városközpont, Omszki tó Wakeboard centrum, Dunaharaszti wakeboard pálya). Az is sok településen előfordul, hogy a központ általában tele van régi épületekkel, amelyek rehabilitációja lehetőséget is teremt ilyen terek kialakításra. Jellemző az is, hogy a korában a település szélén lévő ipari jellegű területek a település terjeszkedésével belterületté, lakóterületek által közrefogott zárvánnyá válnak. Ha az adott tevékenységgel aztán fel is hagynak, akkor ezek a barna zónák a település testében fekélyként jelennek meg (rozsdaövezeti rehabilitáció a Millenárison). Városunk, Törökbálint is küzd ezekkel a problémákkal, ezért az önkormányzat vezetése a főépítésszel, Csenger-Zalán Annamáriával karöltve örömmel kezdte meg együttműködését a BME-vel, melynek keretében az iskola harmadéves hallgatóinak illetve már végzett, mesteriskolás építészeinek féléves faladataként életszerű feladatot szeretett volna adni. Így került sor arra, hogy a harmadéves egyetemi hallgatóknak a városközpont bővítése, újratervezése, azaz egy új városközpont kialakítása lett a feladatuk az önkormányzat által birtokolt az önkormányzat mögötti telkek összevonásával, míg a mesteriskolások a felhagyott Wienerberger téglagyár és agyagbánya területének rehabilitációjára készítettek terveket. Építészként, tanulmányaink során mi is azt szerettük, szeretjük, ha az egyetemi tanulmányok során valódi helyszínre valódi problémát kell megoldani, ezekből lehet a legtöbbet tanulni, épp ezért örömmel vettünk részt a kiállításon, amelyen a városunk lakói is megismerkedhettek, megismerkedhetnek ezekkel a tervekkel. Sajnos anyagi forrás hiányában egyelőre még nem beszélhetünk arról, hogy a tervekből bármi is megvalósulna, de mindenképpen érdekes látni, hogy az új építész generáció hogyan képzelné ezeknek a problémáknak a megoldását és látva a tervek színvonalát, azt gondolom, hogy sok olyan ötlet van, ami ténylegesen is felhasználható lesz, ha valóban megkezdődik a fejlesztés. Reméljük hogy az új városvezetés hasonlóan folytatni fogja ezt az együttgondolkodást.
A tárlat rendezője és a megnyitó házigazdája Csenger-Zalán Annamária, Törökbálint főépítésze volt, a kiállítást Nagy Iván, Ybl-Díjas építész nyitotta meg.
Egyedi stílusa miatt az egyik kedvenc tervünk és makettünk Faddi Dalmáé volt, akinek terve és makettje már messziről odavonzotta a hallgatóság figyelmét.
További tervek és makettek:
Építészhallgatók figyelmébe ajánljuk az összes makettet, hiszen ezek mindegyike kiforrott, ízléses, ötletes, megfelelő az anyaghasználatuk és a fák, emberek is sokoldalúan ábrázoltak ezeken a maketteken!
A kiállítás október elsejéig látogatható.
Fotók: Hujber-Nagy Aletta
