Kicsit nem írtam nektek mostanában, de megvolt rá a nyomós okom. Először is készültem egy hetet a belsőépítész mester felvételire, ahová (hála a sok cuki ügyfelünknek) irdatlan sok anyagból kellett összerakjam a portfóliómat. Rögtön utána pedig elmentünk nyaralni és 5 év után először nem vittünk számítógépet, munkát, telefont és semmi egyebet, ami a pihenésünket megzavarhatná.
Most viszont itt vagyok és szeretnélek benneteket a nyáron elárasztani izgalmas és tanulságos cikkekkel. Annál is inkább, mert a sok munka miatt a tavalyi (és sok korábbi) terveink nagy részét még nem sikerült felszerkeszteni a blogra, így ezen a nyáron pihenő üzemmódba kapcsolunk, hogy kedvemre írogathassak végre. Csak a folyamatban lévő építkezéseinkre pislogok rá majd néha és megkezdődnek az itthoni átalakítós projektek is. Hogy mik ezek, azokról hamarosan beszámolok, de addig is hadd mutassam meg nektek, hogy nagyon kedves blogbarátaimmal együtt mit műveltünk, hogy bearanyozzuk a Tűzoltó utcai Gyermekklinika kis betegeinek napjait. IKEA Nornas hack történetünk a vidámság és a tolerancia jegyében született, előbbi a gyermekek, utóbbi a felnőttek tiszteletére.
Minden úgy kezdődött, hogy az IKEA és Dívány közös projektjébe felkérték a Manzárd café-t, a dizain és a hna design-t, azaz minket, hogy alakítsunk át egy-egy asztalkát. Mi tovább gondoltuk a dolgot és összeálltunk egy csapattá. Közös szervezésbe és ötletelésbe kezdtünk, melynek következtében a három asztalt is összetoltuk, és egy egységként kezelve alakítottuk át őket. A Dívány cikket itt olvashatjátok, a Vintage Bazaar nagyon frankó átalakítását ITT, Juditu iszonyú helyles verzióját ITT, Kicsi Házéit pedig ITT és ITT.
Íme a Nornas asztalka, amely első látásra olyan kis egyszerű, de helyes arányai miatt számtalan lehetőséget rejt nyersen hagyott fa felülete.
Viki a hős egy teljes estén keresztül szerelte össze a három asztalkát férjével és le is alapozta őket, hogy a másnapi közös festésen már csak a fedőfestéket és a dekorációt kelljen rájuttatni az asztalra. Hogy miért juttatni szót használtam? Mindjárt kiderül, de addig is nézzétek meg, milyen szépen letakartuk a munkaterületet és milyen klassz Poli-Farbe zománcfestékeket és Piktorfesték segédeszközöket kaptunk a projekthez.
Itt azt láthatjátok, amikor a projekthez kapott holmikat próbáljuk értelmezni.
A szinte teljesen megszáradt alapozóra itt kezdik el a fiúk vadul felhordani a fedőfestéket. Mivel Viki szerelése és festése késő estig tartott, így 14-16 óránk volt száradásra a 24 helyett, de egyébként tényleg szinte mindenhol tök száraz volt már a 3 asztalka.
Itt fotózom, ahogy a fotós fotóz. Mivel innentől én is ecsetet ragadtam, a további képek nagy része (minden felirat nélküli kép) már a Dívány érdeme.
Itt épp ecset szőrt műtök le az asztalról. Ez az általános sebészi beavatkozás volt az én dolgom végig a fedő festék felhordása alatt és után, mert a lágyan ringó szellő minden apró vackot ráhordott a felületekre.
Na jó, érzékenyebb részeknél már én is becsatlakoztam, ne hogy úgy érezzem, kimaradtam a mókából.
Miután a fedő festés elkészült, elmentünk sétálgatni, ebédelni. Az agglomerációban ilyen szép kis tájak is vannak és egy olyan érdekes pub, ahol csupa izgalmas holmi tarkítja a plafont. A pub egyébként régen moziterem volt. Nem volt sajnos újabb 24 óránk, hogy száradjon a 3 asztalka, de azért pár óra pihi ránk fért és beszélgetni is annyira jó volt a srácokkal, mert ritkán tudunk összefutni.
Mikor visszaértünk természetesen még nem voltak kimondottan szárazak az asztalok, így mindenki fotózgatott, bohóckodott, ami eszébe jutott, azt csinálgatta.
Délután azonban már kénytelenek voltunk összetolni a 3 asztalkát és elkezdtük kevergetni a színeket és agyaltunk a felhordási technikán, ami nedves felületre maradandó és szép tud lenni.
Döbbenetes volt, de mindegy volt, hogy milyen arányban keverjük a pirosat és sárgát, mindig ugyanaz a lazacszín jött ki belőle, így a narancsunk kicsit fakóbb a többi színnél és inkább az eredeti színt használtuk, nem az általunk kevert halszínűeket.
A képen látszik, hogy a piros szín szivacsos felhordása nem lett igazán szép, így áttértünk a csorgatásos technikára, amit fiúk-lányok egyaránt élveztek, mert nem kell hozzá különösebb szaktudás, kézügyesség, viszont annál szórakoztatóbb, ráadásul bármilyen eszköz jó hozzá.
Itt már az utolsókat rúgjuk. Bár nagyon élveztük a csorgatást, de pontosan tudtuk, mikor elég belőle. Így is egy hétig száradt még utána az asztal, mire üzembe tudták helyezni.
A végeredmény. Ugye milyen édesek, ahogy a napon száradnak a kis aranyosak?
A nagy csapat, a dekooder 4 alapító tagja balról jobbra: Gerlai Tibi, Hujber-Nagy Aletta, Gyarmati Laci és Zai Viki. Nem „festek” valami jól, de a közös képnek nagyon örülök.
Elárulok egy titkot! Búcsúzóul elrejtettem mind a 3 blog nevét az asztalok alján…
Nézzétek meg itt a többi blogger hogyan tuningolta fel ezt az asztalkát!
