Az Electrolux Design Lab 2014-es, idei versenyének ünnepélyes megnyitóján személyesen is találkozhattam két magyar fiatallal, akik a MOME-ról küldték be pályázataikat a nemzetközi formatervező versenyre. A Millenárison tartott megnyitón elbeszélgettem a fiúkkal, még tippeket is adtam nekik a végső győzelemhez, illetve közös ötletelésbe ment át a tippem megvalósításának tervezgetése (hogy mik voltak ezek a tippek, azt csak akkor árulom el, ha megvalósulnak és jó helyen végeznek a fiúk). A fiatal dizájnerek egyelőre az 1700 pályázó közül a legjobb 70 közé kerültek, de a szavazatotokkal akár a következő fordulóba, a legjobb 35 közé is bejuthatnak. Apor tervét, a PETE-et ITT találjátok. Szurkoljunk együtt a tehetséges fiatal dizájnernek, szavazzunk rá június 16 és 28 között ITT!
Érezhetően van némi akcentusod, így muszáj megkérdeznem, hogy hol élsz, honnan érkeztél ide a kiállításmegnyitóra?
Az akcentusom mindenkinek feltűnik bárhol járok világszerte, sokszor szólítottak le az utcán, azzal a kérdéssel, hogy hová valósi vagyok.
Székelyföldről, pontosabban Felsőcsernátonból érkeztem, és erre teljes mértékben büszke vagyok (onnan, ahonnan tavalyi legjobb helyezettünk, Csernátony Fanni családja is származik – a szerkesztő). Próbálom megőrizni az akcentusom, mert ez egy olyan dolog bennem, ami egyedivé tesz. Sok ember van a körülöttem, aki már olyan szavakat használ, hogy szkocs, remorka, karióka, amit csak a mi környékünkön használnak, és ezen sokszor jókat nevetek.
Hol tanultál, tanulsz?
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanulok, idén fejeztem be a mesterképzés első évét. Az alapképzést a Temesvári Nyugati Egyetemen végeztem, szintén formatervezést tanultam román nyelven. A MOME-ra egy elérhetetlen célként tekintettem, mert tudtam, hogy elég kevés ember juthat be a felvételi során, ezért nagy kihívás volt számomra. Úgy is mondhatom, hogy egy álomként tekintettem rá, hogy anyanyelven tanulhatok egy magas színvonalú egyetemen, kreatív és elismert emberekkel körülvéve. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, már csak a mesteri diplomám megszerzése van hátra. Egyetem után szeretnék egy-két évre kimenni külföldre, valamelyik Skandináv országba, ahol a reményeim szerint elsajátítok néhány technikát és rengeteg új dolgot tanulhatok. Hosszú távon gondolkodva, pedig haza szeretnék jönni, és egy stúdiót létrehozni a testvéremmel, Kovács Hunor Lászlóval. Ő jelenleg építész, és mivel a formatervezés és az építészet sok területen találkozik egymással, így nagyon könnyen tudunk majd együtt dolgozni.
A KÖVETKEZŐ 3 KÉPEN:
A Kreanod.hu Crowdsourcing oldalon nyert pályamunkám 144 címketerv közül, ami az Ostoros Zrt. részére készült. Jelenleg is használják prémium kategoriájú boroknál. A koncepcióm a látáskárosultak figyelembe vétele, a szőlőprés 360 fokos forgása volt.
A KÖVETKEZŐ KÉPEN:
Szintén a Kreanod.hu oldalon egy koncepció a Belward pincészet számára
Dolgozol az egyetem mellett? Pályázni szoktál? Ha igen, milyen pályázatokon indulsz szívesen?
Az egyetemi feladatok mellett, az elmúlt években voltak kisebb-nagyobb megrendelések, de inkább a pályázatokra koncentrálok, mert azt szeretném, hogy amig diák vagyok, addig a nevemet egy picit megismerje a nagy világ.
A pályázatok mellett a szabadidőmben a saját projektjeim fejlesztésével, csiszolgatásával, és az idén alapított Csomópont Egyesületünkkel foglalkozom. Nagyon szeretem mind a tervezőgrafikai pályázatokat, mind a formatervezői pályázatokat, igazából, nem szoktam válogatni, mivel ez a két terület bizonyos mértékben összefügg. Olyan pályázatokat választok, amik felkeltik az érdeklődésem és vannak rájuk jó ötleteim.
A KÖVETKEZŐ KÉPEN:
a Finnagóra LUUKKU arculattervezés pályázatára beküldött munkám
A KÖVETKEZŐ KÉPEN:
a Temesvári Éveim alatt készített olló koncepcióm – BORU olló
Ezen a pályázaton miért indultál? Mi vele a célod, mit szeretnél elérni, meddig lenne jó eljutni?
Elsősorban azért indultam, mert volt egy jó ötletem, másodsorban pedig azért, mert nemzetközi szintű és minden évben rengeteg blog, hírportál ír róla. A cél az első hely, de ha az első hely nem is jön össze, már annak is nagyon örülnék, ha a döntősök között szerepelhetne a nevem. Az első helyezett számára nagyon csábító a féléves szakmai gyakorlat, hiszen részt vehet tervezési feladatokban és betekintést nyerhet, hogyan zajlik az élet az Electroluxnál.
Honnan jött az ötlet a tervedhez? Mennyire kell megvalósítható legyen a terved?
Az Electrolux Design Lab kiírásait igazság szerint már 2 éve figyelem és mindig volt egy-két ötletem, de valahogy úgy alakult, hogy nem küldtem be őket. Az idén az egyetemen időben felhívták a figyelmem a pályázati kiírásra. Egy reggelen, amikor vittem le a szemetet, a szelektív hulladékgyűjtés kérdésén gondolkodva jutott eszembe az ötlet. Tudásomra és emlékeimre alapozva eszembe jutott, hogy mikor tavaly a Duna Deltában voltam a barátaimmal egy esős időszakban, szemtanúja voltam, hogy a Duna rengeteg PET palackot szállít le a Deltába és ott a palackok fent ragadnak az ágakon, bokrokon, ami sajnos a természetben nagyon nehezen bomlik le. Mivel ez a jövő háztartására egy javaslat, célom vele elsősorban az, hogy valamilyen módszert keressünk, arra, hogy ne kerüljön annyi PET palack a szemétbe, vagy egyszerűen tudjuk újrahasznosítani azokat.
Jelenleg a PET palackokból Kínában ruhát készítenek, viszont az oda és vissza szállításuk nagyon költséges. A szállítóhajók sok üzemanyagot használnak el, ami szennyezi a környezetet is. Úgy gondoltam ezt el tudjuk végezni saját háztartásunkban is, óvva a környezetet. Mivel ez egy koncepció a jövőre nézve, jelenleg nem kell megvalósítható legyen, de nem is lehet nagyon elszállt az ötlet. Valahol a kettő határán kell legyen, ahol elképzelhető, hogy ezt a jövőben megvalósul, de a jelenlegi technológia még nem áll készen erre.
A KÖVETKEZŐ KÉPEN:
a Temesvári éveim alatt készített szétszedhető sakkfiguráim – PIECE
A KÖVETKEZŐ KÉPEN:
Valdocco cukrászda arculata az Astoriánál
Konzultálsz-e ilyenkor szakértőkkel?
Igen, mindig ki szoktam kérni mások véleményét, mert gyakran előfordul, hogy nagyon beleszeretek az ötletembe, és mindig kell egy külső visszajelzés, hogy ez tényleg annyira jó-e, amilyennek én látom. Legtöbbször a testvérem véleményét kérem ki, mert őt a legegyszerűbb elérni, de az Electrolux pályázat esetében a Designthinking óra keretein belül, Kóos Pál tanszékvezetőnkkel is konzultáltam. A design az egy olyan szakma, ahol leendő felhasználóknak tervezünk, ezért nagyon fontos, hogy meghallgassuk mások véleményét is, és arra alapozva építsük a projekteket, mert, ha csak saját igényeinket vesszük figyelembe, gyakran előfordul, hogy valahol kisiklik a dolog.
A KÖVETKEZŐ KÉPEN:
hajlítható és bővíthető lámpám – Temesvári Nyugati Egyetemen a diploma munkám – INFINIT LIGHT
A KÖVETKEZŐ KÉPEN:
függőágy koncepció tervem – LIL
A KÖVETKEZŐ KÉPEN:
grafikai elem – Csomópont Egyesület
Mik a közeli és a távlati terveid?
Egyetem után szeretnék egy-két évre kimenni külföldre, valamelyik Skandináv országba, ahol a reményeim szerint elsajátítok néhány technikát és rengeteg új dolgot tanulhatok. Hosszú távon gondolkodva, pedig haza szeretnék jönni, és egy stúdiót létrehozni a testvéremmel, Kovács Hunor Lászlóval. Ő jelenleg építész, és mivel a formatervezés és az építészet sok területen találkozik egymással, így nagyon könnyen tudunk majd együtt dolgozni.
A KÖVETKEZŐ KÉPEN:
az idei tervezési feladatom a MOME-n – Játszótér a Millenáris parkba
A KÖVETKEZŐ KÉPEN:
az egyetem kantinjának újragondolásának látványterve – Rekantin MOME
A KÖVETKEZŐ KÉPEN:
székem amit, a MOME MA.I első félévében készítettem – Shy Chair
