Míg hétfőn és szerdán az sztk-ban ülve vártam az átkötözést és varratszedést frissen műtött térdemmel, addig kedd este egy kihagyhatatlan rendezvényre botorkáltam el. Vezetnem még egy darabig nem szabad, de szerencsémre a Miele által meghirdetett közösségi főzőestre fél tucat törökbálinti szomszéd is befizetett, így könnyű volt az oda- és visszajutás a Miele bemutatótermében található főzőiskolába. Az estét nemcsak szomszédaimmal, hanem a Miele házigazdáival, továbbá Kis Sándorral, a Miele saját szakácsával, Csorba Anita barátnőmmel (az INSPIRÁCIÓK bloggerével), és még egy tucat lelkes főzni vágyó emberrel töltöttem. Aki pedig a fantasztikus ételsort összeállította és elkészítésében segítségünkre volt, nem más, mint Riedl Annamária, a Rozmaring&Csokoládé bloggere, akitől egy fantasztikus bókot kaptam. Nagyjából a rizottó magasságában ki is fog derülni, hogy mit…
Íme a 2 asztal, ahol a 20 vendég helyet foglalt.
Ez pedig a konyha, ahol mindenki sürgölődött.
Fantasztikusan friss és minőségi alapanyagokkal dolgoztunk.
Természetesen a Miele gépei is utánozhatatlanok.
És most nézzük az este folyamán elkészített ételeket és a főzés fázis fotóit!
CARCIOFI ALLA GUIDIA – SÜLT ARTICSÓKA és ZÖLDFŰSZERES SZALÁMIVAL, MASCARPONÉVAL ÉS GORGONZOLÁVAL TÖLTÖTT ÉS RÁNTOTT OLÍVABOGYÓ
A folyamat az articsókák megpucolásával kezdődött. Vigyázat, türelmetleneknek nem javasolt, a vizuális élmény viszont garantált!
Az olajbogyók megtöltése és panírozása döbbenetes élmény volt.
Még egy utolsó suhintás a varázspálcával, némi olaszos temperamentum és máris kész a fantasztikus étel. Rég ettem ilyen különlegeset.
A link egy Chianti risottóra mutat. Ez a recept annyiban más, hogy a Chianti helyett dél-olasz bort használtunk.
Mikor ezt a csodás rizottót ettem, az egyik asztaltársam megkérdezte, hogy mire hasonlít, ő ugyanis nem ehetett belőle, mert vegetáriánus és a rizottó húsleves alappal készült. Én erre azt válaszoltam, hogy szerintem kacsára. Az összes ember az asztal körül kérdőn nézett rám és próbáltak magyarázatot találni kijelentésemre, ők ugyanis nem kacsa ízt éreztek. Arra tippeltek például, hogy a kacsához lila káposztát szoktak adni és a rizottónk is lila, meg ehhez hasonlók.
Nem telt el két perc és odaült az asztalunkhoz az egyik házigazdánk, Móni, továbbá gasztrobloggerünk Annamária és elmesélték nekik a többiek, hogy képzeljék, én azt mondtam, hogy kacsa ízt érzek a rizottóban. Mire megtudtuk tőlük, hogy ez nem meglepő, mivel előre elkészített kacsa alaplevet használtunk a főzésnél. Ekkor még kerekebb szemekkel néztek rám a többiek, mint addig és Annamária csak annyit tudott mondani:
” Veszélyes egy ízérzékelésed van neked!”
Hát igen, nem szeretek ugyan főzni csak kuktáskodni, ételt a tányérra tenni, feldíszíteni és lefotózni, meg persze megenni és kritizálni, de ezek szerint mehetnék Gordon Ramsayhez a Pokol konyhájára, főleg, hogy a narancsvirág vizet is kiéreztem a desszertből. Ha mesterszakács nem is, de ételkritikus mindenképpen lehetnék. A baj ezzel csak az, hogy a többiek szerint nem lennék jó kritikus, mert nekem minden ízlik és mindent dicsérek. 🙂
CITROMOS CSIRKE MAMMA AGATHA KONYHÁJÁBÓL
Annak aki ropogósan szereti a csirke bőrét, ez az étel meglepetést fog okozni, mert bár elősütéskor még ropoghat a bőr, de mire megfő a fűszeres borban, addigra megpuhul, viszont az íze így is frenetikus.
PASTERIA NAPOLETANA
Erről az édes sütiről még nem készült el a bejegyzés Annamária blogján, de olvassátok őt a közeljövőben, mert húsvét környékén felkerül a recept az oldalára!
A főzés este 5-től fél 10-ig tartott. A hangulat nagyon jó volt. Mindenkinek csak azt tudom mondani, hogy próbálja ki ezt az élményt. Jelentkezés: ITT!
Képek: Hujber-Nagy Aletta
