Mivel ez egy szakmai blog, ritkán teszek fel igazán személyes bejegyzést, de ezúttal kivételt teszek, mivel Facebook követőim már úgyis tudják, hogy a héten pár napot kórházban töltöttem. Természetesen nem mentem boldog örömmel, főleg, hogy ez az ötödik nekifutás volt, hogy jobb térdemből száműzzék a gyerekkorom óta tartó állandósult fájdalmat, de végül meglepő módon nagyon kellemesen telt ez a négy nap. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy a VIP kórteremben szétröhögtük és szórakoztuk magunkat jó fej szobatársammal, mindegy mennyire is fájt (szerintem emiatt is gyógyultunk viharos ütemben). Másrészt annak, hogy szobánkból a negyed város, de még a Parlement is látszott és az orvosok, nővérek is jó fejek voltak. Harmadrészt pedig azért, mert imádom a régi épületeket és a Szent János Kórház óriási telken elterülő épületei szinte egytől egyik régiek és csodásak, annak ellenére, hogy nem mind a legjobb állapotban állja a négy évszak megpróbáltatásait. Mikor bevonultam, még az időjárás is szomorkás volt, nem csak én, kifelé viszont már ragyogó napsütésben sétálva fotózgattam az épületeket öt kisebb-nagyobb varrással a térdemben…
