A hétfői napomat az átalakítós lakásunkban töltöttem, mert át kellett vennem a sokat emlegetett asztalosok munkáját. Már nagyon a végén vagyunk és már tényleg nincs sok hátra. Szegény asztalosok nem voltak épp feldobva, hogy minden 5. percben találtam valamit, amit feltétlenül ki kellett javítani, de mindent nagyon készségesen, egész ügyesen megoldottak. Még olyan dolgokat is, ami nem vágott a szakmájukba feltétlenül, vagy nem az ő dolguk lett volna, de épp ők voltak kéznél pechükre. Miközben őket felügyeltem, azért én sem unatkoztam. Mindjárt ki is derül, hogy mivel ütöttem el az időt…
HÉTFŐ, 2013. január 21.
0. A nyitóképre, ha visszapillantotok, azt láthatjátok, hogy a lépcső alatti kis ajtó furnérja megint nem fut, hiába cseréltük le emiatt a teljes felület furnérját. A múltkor a rossz színű szürke festékkel festették le a területet, így újra le kellett szedni az ajtóról, a lépcsőről pedig már nem lehetett. Most megint nem fut az erezet, de ez már így marad. Ehhez már nekem sincs idegzetem, nemhogy az asztalosoknak, főleg nem a lakóknak…
1. Jó dolog is történt persze, nem is kevés! A tavaly megrendelt selyemzsinór a héten megérkezett a nagykerből. Ahogy hívtak, szaladtam érte és hétfőn (szinte hihetetlen) az utolsó fűzések is megtörténtek.
2. A múltkori beszámoló óta elkészültek az új szekrénykékre az ajtók, viszont a kidíszített szekrények mellett nagyon kopárak, emiatt felhívtak a lakók, hogy találjak ki valamit.
Én meg kitaláltam:
-Legyen árnykép! A két kis lakó árnyképe.
Az ötletet a lakók megvették, a héten el is készülnek a csajszik. Remélem hamarosan fel is ragaszthatom őket.
3. Helyükre kerültek a hangfalak is végre és hogy a padló ne menjen tönkre, a tulajdonosok egy technikai kőből faragott alapzatot tettek alá, hogy a szép új parkettába ne fúrják be magukat a műszaki cuccok.
Bevallom, megint olyan gonosz voltam, mint mikor a műanyag vállfákat kihajítottam, mert most meg a ferdén elhelyezett hangfalakat egyenesítettem ki. A ház ura egy rövid sóhaj után megígérte, hogy a fotózásig így maradhat, de aztán minden könyörtelenül visszaferdül…
4. A fehér virítós szellőzőt szerettük volna betenni, de egy-két mozaik nem lett ívesre faragva, így az egész csak vágyálom maradt. Szegény burkoló a héten arra perdül majd, hogy megoldja ezt az apró problémát.
Mint ahogy a bevezetőben is említettem, az asztalosok olyan dolgokat is megtettek nekem, ami amúgy nem volt a hatáskörük, de hát mit tegyünk, az ő kezükben volta festékes vödör (épp az ajtókat, kereteket javították).
Megkértem őket, hogy fessük le a szellőzőt. Természetesen lepergett a festék a műanyagról, de aztán oldószerrel megmarattuk a műanyagot és máris megtapadt rajta a festék. Először egy rétegben, majd 1-2 óra száradás után második rétegét is megkapta. Mint látjátok, egész klassz lesz. Olyan magasan van, hogy ez így pont épp elég jó is lesz nekünk.
Meg is jegyezték az asztalosok, hogyha ez beválik és jól jövedelmez, azonnal áttérnek szellőzők átfestésére.
5. A múltkor már láthattátok ezt a ruhaakasztót. Azóta sem tudtak kibékülni a lakók vele, de kifényeztették, így végleges helyére kerülhetett. A fényesítés garanciális. Állítólag nem fog visszamattulni a vállfák húzogatásától.
Apropó, vállfák!
Betartottam ígértetem és itthon összeszedtem a vállfákat, amiket nem használunk. Tökéletesen passzolnak ide. Nagy volt az öröm a passzoló vállfák láttán (részemről legalábbis biztosan).
6. Meglepő dolgokat is cselekedtem ott létem során. Az anyuka csak ennyit mondott:
– Majd ne lepődj meg, ha egyszer csak érkezik egy csomag tele pólókkal!
És hogy miért is mondta ezt?
Ha már nem tudott dolgozni miattunk, hát nekiállt vasalni. Vasalás közben megláttuk, hogy 1-2 lányka póló kilyukadt a mosástól. Mivel tudok varrni, ezért felajánlottam a segítségemet, míg az asztalosok a kereteket festegetik.
Nem volt könnyű szülés egyébként, mert a házban két darab tű volt. Egy tompa és egy görbült hegyű. Végül a tompát választottam és kicsit több idő és energia befektetéssel, mint általában, sikerült megmenteni 2 cuki kislány pólót. Az egyiket, mint láthatjátok, a selyemzsinór maradékával bemasniztam, hogy eltakarjam a lila cérnát. Nagyon helyes lett. Nagy volt a vita a két lány között, hogy ki vegye fel először, de végül sikerült megegyezni.
7. Történt még egy komoly dolog is. A barna plexiket fehérre szerettük volna cserélni az előtér és konyha lámpáján. Az elemek szépen el is készültek, de nem lehetett feltenni őket, mert az élek menti és furatok menti gérvágás is elmaradt. A hír 1 órája érkezett: sikeresen megoldották utólag a dolgot! Ami csak annyiból rossz nekik, hogy először nem tudtuk mi nem stimmel, mert személyesen nem láttam, csak a lakók jelezték, hogy nem tudják feltenni, pedig minden méret megfelel a leadott rendelésnek. Így hát újrarendeltük. Viszont így, hogy személyesen is megnéztem, kiderült, hogy a gérvágás maradt el, és most van egy jó szett, meg egy gérvágatlan szett. A cég rendes volt, mindenben segített és tulajdonképpen nem történt tragédia, mert apró motyókhoz tudják majd használni másoknak a gérvágatlan szettet.
8. Hogy az asztalosokra is visszatérjek, bemutatom, mi mindent műveltek a hétfői nap folyamán.
Először is tehát kijavítottak minden egyes hibát, lyukat, festékhiányt az összes ajtón és kereten. Az ajtókeretek elvileg még körbe lesznek majd húzva fehér akrillal, mikor már mindenki levonult és kezdődhet a javítófestés.
9. Ezen kívül a múlt pénteken visszarakott lépcsőnek a jobb oldalán sikeresen eltüntették a tátongó rést. Sajnos az üveggel érintkező oldal nem lett tökéletes, de az üveget már nem tudtuk és nem is akartuk leszedni, így ennyit sikerült kihozni a történetből. ha szépen ki lesz festve és minden csicsa is a helyére kerül a nappaliban, már senki sem fogja észrevenni ezt a gebaszt. Kivéve én persze.
10. A felső lépcsőfok berakásán és résmentesítésén túl végre elkészült a fenti padló és a lépcső élzárása. Egész jó lett, bár a falak olyan ferdék, hogy nem sikerült rájuk simítani, így fehér szilót tömött beléjük az egyik asztalos, hogy minél kevésbé legyen feltűnő. Amíg ő a lépcsőházi alu profilokat szilózta itt is és máshol is, addig a kollégája a szegőléceket faragta be a helyükre az emeleten, ami az alu élvédő bekerülése után végre felkerülhetett. A fapadlós nagyon boldog volt, hogy nem neki kellett csak emiatt visszajönnie. Az utolsó előtti képen az látható, amint dobozokkal próbáljuk a falhoz szorítani a szegőléceket, míg a sziló meg nem köt.
11. És ami még izgalmas. Elküldtük a fáradt piros mosogató fotóját a gyárnak, mert nem élénk piros lett és 2 hónap múlva üzentek, hogy kész az új. Mi meg azt hittük, hogy nem is foglalkoztak a dologgal. Fájó szívvel kerülgettük azóta is a döglött piros mosit.
Ha minden igaz, akkor pénteken ki is cseréljük délben és talán gépészek nélkül is sikerül. Ha nem, akkor szombat reggel a gépészek odaszaladnak és segítenek a családon.
Ennek képeit és az új alu vízvetőről készült képeket a következő alkalommal mutatom majd meg.
Azt pedig már el sem mesélem, hogy miközben ezt a piros fotót kerestem, találtam egy mappát tele képekkel, amiket nem mutattam meg még október 19-én. Szinte csak hibafotó készült aznap. Lehet, hogy még utólag is lesz értelme bemutatnom őket mások okulására, épülésére…
A cikk élesítése után befutott egy szép fotó a konyhai vízvetőről, amit még nem láttatok. Sajnos muszáj volt feltenni, mert volt olyan hely, ahol rés volt a munkapult és az üveg között, nem volt elég az üveget a pultra ültetni. De kis csinos lett az alu vízvető. mindenképpen szebb, mint a hagyományos. Ha egyszer technikai kőre lesz cserélve a pult a laminált helyett, akkor majd az mindenhol szépen találkozik az üveggel és megválhatunk a vízvetőtől, de addig is azért jó, ha van valaki, aki megvédi a bútort a felázástól.
A munkálatok folytatódnak, de már nincs sok hátra!
Ha tetszett a bejegyzés, legközelebb is tarts velem!
A LAKÁSSAL KAPCSOLATOS TOVÁBBI CIKKEK:
Hogyan csináljuk: képek gyerekrajzok és -alkotások felhasználásával
Hogyan csináljuk: díszpárna készítése könnyen és gyorsan
A bevezető részt itt olvashatjátok:
Egy budapesti lakás újragondolása
A lakás elkészítésének fázisait pedig itt olvashatjátok és nézhetitek végig:
