Ahogy tegnap ígértem, az idei első bejegyzésemben a második és egyben utolsó, átalakítós munkánknál történt decemberi kiszállásom szerepel. Nyitóképnek álljon itt a lakás egy kedves kis szeglete, aki pedig végigolvassa a bejegyzést, mézeskalácsot kap majd ajándékba.
PÉNTEK, december 21.
1. Az előző alkalommal óvatlanul nem fotóztam le a konyhalámpa elfordításának végeredményét. Ez itt az.
2. Továbbá nem fotóztam le az előtér lámpájának felszerelését sem. Illetve annak torzójáét, ugyanis a fele burkolatát leszedtem, hogy a barna plexi helyett fehér áttetszőeket szabassak le. Ehhez pedig muszáj volt leoperálni a barnákat, hogy szabásmintát készíthessek és elküldhessem a tulajdonos kedvenc plexiséhez.
3. Világosban is megmutatom a hangtechnikát letakaró nem túlzottan szép, ám rettentő praktikus műanyaglapot, illetve a lépcső élének döccenőjét, amit a felső lépcsőfok kisebbre szabása okozott. A két kis fadarab csak távtartóként szolgált a száradásnál, de a felette lévő világosbarna csík egy fél centiméteres ugrást jelöl, ami ebből a szögből nem annyira frusztráló.
4. Nem mutattam továbbá két ajtó tetejének a kipótlását sem. Szerencsére szemmagasság fölött vannak, így nem feltétlenül gond, hogy nem szobrászművész készítette őket.
5. Megmutatom világosban is a szép nappali lámpákat és a szép piros függönyt, meg a fali karikákat – nem világító üzemmódban.
6. A legkedvesebb képem pedig azt ábrázolja, hogy mi is volt az, ami miatt ebben a lakásban kötöttek ki ügyfeleink. Az egész kerület zúzmarában úszott mikor megérkeztem, és akkor is, mikor ők mentek el megnézni réges-régen a kiszemelt lakást. Valami csodaszép látvány az ablakból beköszönő fehér táj.
7. Készült egy kis szösszenet is az előszobafalra. A hátsó felcsukható akasztók előtt egy csövön tudnak majd lógni ezentúl a gyakran használt holmik. Ehhez nincs közöm alapvetően, de tudtam azonosulni a dologgal.
8. A múltkor felragasztott alu „L” profilok szépen leváltak a múltkori találkozásunk óta. Nem különben a konyhai vízvető, amit már nem fotóztam le, mert el kellett jönnöm. Azt hiszem két lehetőség van. Vagy besírok vagy fogom magam és felragasztom legközelebb én, mint ahogy legutóbb tettem a Corvin sétányon művezetett „lakásunknál”. Azóta is állnak, mint Katiban a gyerek.
9. Aztán persze történnek apró balesetek is, amik már a bent lakás következményei. Itt például a felragasztható törölközőtartó tépte le az ajtóról a festéket. Ezt és a többi hibát próbálták asztalos kollégáink orvosolni, de csak nagyobb lett a baj. Fogjátok látni, miért.
10. Nem, nem ivott be az ember és nem a hányásában fetreng. Itt festi a kolléga az ajtók alját, amiknek az aljából le kellett vágni, viszont elfelejtették felrakás előtt kijavítani az új festésben keletkezett hiányosságokat. De sajnos minden javítás valami szörnyű szürke festékkel történt, így nagyobb lett a kár, mint a haszon. Azonnal le is fújtam az akciót, amint észrevettem, amit a kolléga nem vett észre, mert túl közelről nézte valószínűleg.
11. Még egyszer premier plánból a lépcső gebasz(ok).
12. Ami még eddig nem történt meg, de folyamatban van, az a két faburkolat lezárása a lépcső tetején. Remélem legközelebb már a kész állapotot tudom lefotózni.
13. Még mindig dögönyözzük a lépcső alját. Végleges színünk még mindig nincsen.
13+1. Végül a jól megérdemelt jutalom, amit a bejegyzés elején ígértem.
A munkálatok folytatódnak, de már nincs sok hátra!
Ha tetszett a bejegyzés, legközelebb is tarts velem!
A LAKÁSSAL KAPCSOLATOS TOVÁBBI CIKKEK:
Hogyan csináljuk: képek gyerekrajzok és -alkotások felhasználásával
Hogyan csináljuk: díszpárna készítése könnyen és gyorsan
A bevezető részt itt olvashatjátok:
Egy budapesti lakás újragondolása
A lakás elkészítésének fázisait pedig itt olvashatjátok és nézhetitek végig:
