Az előző bejegyzésben már láthattatok képet a dühöngő készüléséről és a végeredményről is. Ebben a bejegyzésben kissé belakottabb állapotban mutatom meg a teret, ahogy a hétköznapokon általában mi látjuk. Az antik csillárok eltűntek a képekről, helyettük kör formájú, helyi kapcsolású falikarok és hengeres, energiatakarékos mennyezeti lámpák láthatóak. A sok törtfehér mellé kivételesen feketét is társítottunk és természetesen kedvenc színemet, a tarkát. Ebben a helyiségben általában a fiunk időzik kis barátaival, de kislányunk is szívesen melléjük kuporodik és lenyűgözve nézi, amint a srácok játszanak. Ilyenkor a lakás többi részén található babzsákokat hurcolják ide és azokra telepednek a gyerekek. Már nem sok idő és Letti is bekapcsolódik a játékba és Alexszel folytatnak majd ádáz küzdelmeket. Nagyon bevált ez a helyiség, mert mióta elkészült, nem a nappali néz ki úgy, mint egy csatatér, hanem az emeleti gyerekbirodalom.
A szekrényekért és asztalért köszönet az IKEA-nak, a szőnyegért a Diegonak, a lámpákért a Praktikernek, az állólámpáért a Varga’s Lightnak, az óráért és a fotelekért az Art of Homenak és a graffitiért Lacinak.
Fotók: Hujber-Nagy Aletta
