Az elmúlt hetekben már olvashattatok a blogon a Magyar Pavilonról, az Orosz pavilonról és a Velencei Biennálé kávézójáról. Most újabb izgalmas pavilonok következnek, mégpedig a kanadai, a győztes japán, az ausztrál, a hong kongi és a lett. Mindegyik épület kiállítási anyaga nagyon értékes és mozgalmas volt, vagy éppen a pavilon környezete, néhol pedig maga a pavilon volt a kiállítási téma. Nézzetek szét az bejegyzésben és menjetek tovább a linkekre is, amelyeken bővebben is olvashattok egy-egy ország kiállítási anyagáról.
KANADA
Az egyik pavilon, amely neon oszlopaival már messziről felhívta magára a figyelmet, és amely közelről is igen érdekesnek ígérkezett, az a kanadai pavilon volt. rettentően izgalmas volt a sok fa hasáb használata, melyekkel különböző felületeket, formákat hoztak létra.
A kanadai pavilon témája: Vándorló táj.
A kiállítás témáját a napjainkra oly jellemző migráció inspirálta. A Kanadaiak ellentétben a legtöbb országgal igen befogadóak, és nemcsak hogy szívesen látják a betelepülőket, hanem arra ösztönzik őket, hogy sajátos otthonokat hozzanak létre, ezzel is segítve a kulturális sokszínűség elterjedését.
(Bővebben itt.)
JAPÁN
Architecture. Possible here? Home-for-All – Arany Oroszlán díj
A japán pavilonba belépve az első benyomás, a látvány alapján nehéz lenne megérteni, hogy miért ez a pavilon lett az idei nagydíjas. Ehhez nem is a látványt, hanem a mondanivalót, és a mögöttes VALÓDI élethelyzetet kell megértenünk. A pavilon azon kevesek egyike volt, melyek a főtémához – sajnos – az élet teljes sorsszerűségével kapcsolódnak, hiszen egy olyan projektet – Home-for-All – mutat be, amely 2011-es földrengés és szökőár által elpusztított Rikuzentakata város közösségi tereinek újjászületését célozza, s mely még a biennálé ideje alatt meg is valósult. A cunami után az otthonaikat elvesztő családok számára épített picike ideiglenes otthonokban nincs hely a közösségi életre és mivel a város szó szerint a földdel vált egyenlővé, így olyan közösségi épületek sincsenek, ahol az emberek találkozhatnának, kapcsolatot teremthetnének, azonban természetes igényük, és valahol emberi identitásuk alapja is, hogy régi közösségeiket, így régi életüket is újrateremtsék.
Japánban az embereknek nagy szabadsága van otthonaik megépítésében, a cunami után így sokszor mérnöki segítség nélkül, a régi házak alapjain kiindulva, szinte ösztönösen kezdődtek az újjáépítések, a rendelkezésre álló anyagokból. Az itteni kultúra okán a mérnökök csak segíthették ezt a folyamatot, támogatva, irányt mutatva, de semmiképpen nem diktálva az embereknek. Ezt felismerték a világhírű építész Toyo Ito vezette építészek is, s tudván, hogy milyen fontos a közösségi terek helyreállítása, a projekt erre koncentrált. Mindezt a lakosság teljes részvételével tették, az általuk megfogalmazott igények szerint, velük együtt terveztek, a döntésekbe is bevonták őket, hogy valóban az készüljön el, amit azok szeretnének, akik itt fognak új életet kezdeni. Ito szerint fel kell hívni a figyelmet az építészet embertelenné válására, mely teljes ellentében áll azzal, amire ez a szakma hivatott, s visszatérni ahhoz, amiről szól, az emberekről, akiknek otthon kell.
A pavilon, melynek kurátora szintén Toyo Ito volt, a tervezés folyamán készült, sokszor szinte darabosan egyszerű maketteken és Naoya Hatakeyama falakon körben elhelyezett hatalmasra nagyított panorámafotóin mutatja be a város eredeti és cunami utáni állapotát, az újjáéledő közösséget, és a tervezés folyamatát. Az eszközök a létező legegyszerűbbek. A legfontosabb, nagy mennyiségben elérhető helyi építőanyag, a cédrus. Ebből készült épp csak megfaragott pillérek döfik át a födémeket, életnagyságban idézve meg a leendő házak és a szintén cédrus tömbökre kiállított makettek vázszerkezetét.
A látványában más pavilonokhoz képest szinte primitív kiállítás mégis méltán érdemelte ki a fődíjat, hiszen Ito felhívásáról, és konkrétan a Home-for-All projektről szól, így minden síkon valóban a KÖZÖS ALAP-KÖZÖS TÉR, a COMMON GROUND megteremtését mutatja be.
(Bővebben itt és itt.)
AUSZTRÁLIA
Az Ausztrál pavilon témája: Formációk: új gyakorlatok az ausztrál építészetben.
A kiállítás arra törekszik, hogy kiemelje a nem szokványos tervezési gyakorlatok figyelemre méltó sokoldalúságát, az innovációt, és tervezési kimeneteleinek hatását, az építész szerepének kiterjesztését.
A kiállítási épület mellé telepített és használatba vett csocsó asztalok motívumai a kiállítótérben is meg-megjelentek, ezzel is alátámasztva a kiállítás újításra való törekvését.
(Bővebben: itt.)
HONG KONG
A Hong Kongi pavilon kiállítása az ország saját problémáját próbálta bemutatni és feldolgozni. Élhető megoldásokat kerestek városi környezetben az óriási népességnövekedésre és lakhatási problémákra. Az egyetlen igen színes és felettébb burjánzó makett itt volt látható.
(Bővebben itt.)
LETTORSZÁG
A Lett pavilon témája: Belső szabadság.
A Lettek pavilonja Velence egyik terén helyezkedett el. Az egyik oldalán végig futó fényes, csiszolt acéllemez fémes felülete visszatükrözte a Lett pavilon környezetét, másik oldalán pedig két stílus kontrasztja állt szemben egymással. Riga építészetét mindkét anyag egyformán jellemzi, és míg a fém használata egyre terjed, addig a fa épületeket is egyre intenzívebben igyekeznek megmenteni vagy újrahasznosítani. A formatervezett fával bélelt falfülke öblében Pepe helyezte magát kényelembe, az újrahasznosított faburkolat elé odatolt fa padon pedig én pihentem meg egy hosszú séta után. Ki-ki a maga kedvenc stílusánál időzött egy-egy fotó erejéig.
(Bővebben itt.)
Képek: Hujber-Nagy Aletta
A Velencében készült cikk sorozat további részei:
13. Velencei Építészeti Biennálé: MAGYAR PAVILON
13. Velencei Építészeti Biennálé: OROSZ PAVILON
13. Velencei Építészeti Biennálé: BIENNALE COFFEE SHOP
13. Velencei Építészeti Biennálé: NEMZETEK PAVILONJAI 1.
13. Velencei Építészeti Biennálé: NEMZETEK PAVILONJAI 2.
