A napokban már elolvashattátok cikkemet a 13. Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjáról, de muszáj kiemelnem még egy másik pavilont is a sorból.
Az első látogatásunk alkalmával mindössze fél óra állt rendelkezésünkre. Ekkor még nem fért bele az Orosz pavilon a körsétánkba, és bár az épület klasszikus tömegformálása semmit sem sejtetett a kiállítást illetően, de egy női megérzés azt súgta, hogy ide ha törik, ha szakad, be kell majd jussunk. Sajnálatos módon egy belépő csak egy napra szólt, de így utólag visszagondolva nem bántunk meg, hogy még egy napon kilátogattunk a Giardinibe egy újabb nem olcsó jeggyel és megnéztünk mindent, ami az első alkalommal kimaradt. Azok az ismerősök, akik látták épülés közben a pavilont sem feltétlenül hittek benne, hogy végül ennyire ütős és kortárs lesz a végeredmény.
Az orosz pavilonhoz érve kedves fiatal orosz hölgyek (akik nagyon nagyra értékelték, ha oroszul beszélnek hozzájuk) a bejáratnál tabletet adtak a látogatók kezébe. Ebből már sejteni lehetett, hogy itt valami különleges fog történni, de a látványra mégsem voltunk felkészülve. Sokáig ámulattal néztük a számos idegen országból érkezett többi látogatóval a QR kódokkal kitapétázott teret. A tabletek segítségével lehetett a számtalan QR kódot leolvasni, és a kódoknak megfelelően a tableten képek, videók, ismertetők indultak el a Skolkovo Innovációs Központról. Néha teljesen sötétségbe borultak a kódok, néha csak pár világított belőlük, egyszer-egyszer pedig fényárban úszott az egész pavilon. Egy biztos, hogy a látvány mindenkit lenyűgözött, folyamatosan villogtak a vakuk és működtek a tabletek.
A kiállítás legfőbb üzenete a múlt és a jövő szembeállítása volt. A jövőt az emelet képviselte, míg a múlt szimbolikus módon az alsó szinten, az alagsorban kapott helyet.
EMELETI KIÁLLÍTÁS:
Az új város – a Skolkovo Innovációs Központ – egy eszköz a tudomány átalakítására a hidegháború után. Ez egy nyitott város, amelyet a világ legelismertebb építészei terveznek, és bíznak benne, hogy felkelti a világ vezető tudósainak figyelmét. A jövőnek ezt a városát “i-city”-nek nevezték el, és az emeleten mutatták be.
A Skolkovo Innovációs központról készült néhány videó:
[youtube id=”J0oo2S-XRQ0″ width=”600″ height=”350″]
[youtube id=”40RZvy-mQX0″ width=”600″ height=”350″]
[youtube id=”v-BTVi13wwk” width=”600″ height=”350″]
FÖLDSZINTI KIÁLLÍTÁS:
A hidegháború időszakában 1945-től 1989-ig több, mint 60 zárt várost hoztak létre a Szovjetunióban tudományos és technológiai kutatások céljára. Ezeknek a városoknak még a léte is titkos volt. Az ország területén mindenütt ott voltak, és mégis úgy tettek, mintha nem léteznének. Az ott dolgozó emberek elszigetelve éltek a társadalomtól és néha a titoktartás érdekében akár a nevüket is megváltoztatták. Ezek a városok és lakóik a titkosszolgálatok figyelő szemeit kivéve mások számára láthatatlanok voltak. Ezeknek a városoknak a nevei láthatóak a következő világító táblán.
A kiállításon ezt a titkos országot “i-land”-nak nevezték el. Ez az Orosz Pavilon földszinti kiállításának tárgya.
A terembe lépve sötétség fogadott minket, amit csak számtalan apró fényfolt tarkított. Ezeken a lyukakon bekukkantva, fotókon keresztül nyerhettünk bepillantást a néhai titkos városok életébe és munkásságába.
Képek: Hujber-Nagy Aletta
A Velencében készült cikk sorozat további részei:
13. Velencei Építészeti Biennálé: MAGYAR PAVILON
13. Velencei Építészeti Biennálé: OROSZ PAVILON
13. Velencei Építészeti Biennálé: BIENNALE COFFEE SHOP
13. Velencei Építészeti Biennálé: NEMZETEK PAVILONJAI 1.
13. Velencei Építészeti Biennálé: NEMZETEK PAVILONJAI 2.
