Lassan elérkezünk átalakítási munkánk végéhez. Mivel hetente már maximum csak egyszer megyek, így nincs sok fotóm, de történés sincs igazán. Addig, míg nem laktak bent a lakók, tudtam a mestereket mivel sakkban tartani, tartották a határidőket (kivéve az asztalosok), de mióta lakáson belül tudják a családot, már kicsit lassabban zajlanak az események. Na mindegy. Ilyen az élet.
Már csak 1-2 bejegyzés lesz hátra az asztalosok bénázásáról és az utolsó simításokról, úgy mint üvegmunkák, villanyszerelés, gépészkedés és a sérült festések javítása. A bejegyzéseket reményeim szerint pedig egy profi fotósorozat fogja lezárni.
Jut eszembe: megfizethető, befogadó, lendületes, kreatív, türelmes és együttműködésre kész enteriőr fotósok jelentkezését szívesen várjuk e-mail címünkön (hna-design@t-online.hu)
Most pedig következzen egy hosszú nap képsora pár asztalosipari termékről és azok díszítéséről.
PÉNTEK, október 12.
1. Az asztalos kollégák meghozták végre a nappali két ezüst média szekrényét. Egészen klasszak.
2. Az asztalosok beszabtak egy éket az előszoba szekrény felső része és a fal közé, ahol egy bazi nagy lyuk tátongott, ugyanis nem mérték le előtte a falat, hogy hol mekkora a távolság, nyílik-e a fal vagy pont derékszög (persze, hogy nem az), hanem legyártottak egy téglatestet és részükről be is volt fejezve a sztori. Mikor jeleztem, hogy ez így nem lesz jó, akkor beszabták ezt az éket, de ennek vége kissé eltört, így most egy nem teljesen végig betömött rést lát az ember egy törött ékkel a lyuknál. Úgy kikészültem a látványtól, hogy bevallom, elfelejtettem lefotózni. Egy nagyon szép, vékony alu szegővel le kellene takarni az egészet, de erről még nem győztem meg a lakókat. Mit tegyünk, belefáradtak már rég ebbe a berhelésbe…
3. A lépcső furnérja pár helyen kitört, és ahol nem muszáj szegőléccel takargatni (eredetileg sehova sem került volna szegő), ott fagittel és páccal oldják meg a problémákat.
4. Mint ahogy az előbb is említettem, a lépcsőburkolat és fal találkozása nem annyira jól sült el, mint reméltük, így legutóbb az asztalosok egy 1cm x 1 cm keresztmetszetű, lépcső színére pácolt léccel szegték el a problémás részeket a minap, de olyan volt, mintha egy fahernyó kígyózna a lépcső széle mentén, így letépettem velük és króm szegőket hoztak helyette. Ez kevésbé feltűnő, mint az alu, mert a fényes felülete visszatükrözi a falat és fát, így a képeken is látszik, hogy jobban belesimul a „tájba”. Legalábbis „L” profilban csak ilyet hoztak, alut nem, a lapos alu nem fedte el a hibákat, így ezzel vígasztalom magunkat…
5. A függőleges szakaszon alu csík megy majd, mert a falpanel vízszintes csíkjai eddig is aluk voltak.
6. Mikor eljöttem, épp előkerült az étkezőasztal végre valahára. Illetve másodszor, de ez már a jó méret, nem a rossz. Egész kellemes látványt nyújtott. Jól néz ki az ezüstre festett „lába”, ami az asztal tetején is kibukkan, de ezt majd csak a következő bejegyzésben tudom megmutatni, mert ezt már nem fotóztam le.
7. Megkezdődött az én projektem is, a gyerek szekrények kidíszítése. Ehhez a színesre festett, farost lemezből kivágatott díszek kellettek. A vágást köszönjük a Filó és társának, a mintákat a gyerekek kívánságlistájának, az asztalosoknak pedig azt köszi, hogy szép rózsaszínre festették a régi sötétkék asztalláb díszeket, illetve az összes többi díszt is (de ott nem sikerült mindent eltalálni, úgyhogy erről inkább majd később, mert ez itt most az örülés helye)!
8. Az imént látott ragasztpisztollyal sikerült szinte az összes betervezett díszt felragasztani, miközben csak 3x égettem szét az ujjaimat. Persze 3 különböző ujjat 2 különböző kezemen, hogy lehetőleg mindenhol fájjon még pár napig, ha hozzányúlok valamihez. Normális esetben ez nem fordul elő, de ha az ember iszonyúan siet (mint most én), vagy még kezdő, akkor nagy eséllyel égeti meg magát. Óvatosan tehát a ragasztópisztollyal!
A sok-sok alkatrészt tehát fogtam és kiterítettem az exétkezőasztalra. Fura volt, mert nem találtam egy narancssárga díszt sem, de kiderült, hogy ott vannak azok, csak azok is sárgák. Sötétsárgák. Milyen jó, hogy adtam színkódokat… Na mindegy… Végül is nem volt dráma, mert aki nem tudja, hogy mit szerettünk volna elérni, annak így is tetszett a végeredmény.
(A következő képek azért ilyen rozzantak, mert a rohanásban nem volt időm állítgatni a képet, örültem, hogy nagyjából készen lettem a projekttel.)
9. Ennyi részecske maradt meg, de végül ezek jó részét is fel tudtam használni, köszönhetően annak, hogy az ágyakon a behajtott csavarok nem mutattak valami jól, így szépen eltakargattam őket velük és a falra is került belőlük.
10. Először jött Lili szekrénye a legelésző lovacskával, lepkével, cicával és pöttyökkel.
11. Majd kipróbáltam a másik íróasztalon Petra angol feliratait, kutyáját és pöttyeit.
12. A szívhez és pötty sorokhoz sablont készítettem szemre, gyorsan és ügyesen.
13. Ezek segítségével felrajzoltam a szekrényekre a díszek helyét, miután bejelöltem az ideális magasságokat ceruzával, hogy később könnyen le lehessen törölni a jelöléseket.
14. A lepkét csak ideiglenesen rögzítettem, mert sérült festékkel érkezett, de a többiek már élesben, ragasztóval kerültek fel a szekrényajtókra.
15. Lili ágyának egyik oldalán nagyon feltűnőek voltak a furatok és csavarok, ezeket letakartam, de később még folytatni fogom, hogy direktebbnek és rendezettebbnek tűnjön a történet.
16. Majd következett Petra szekrénye. Sajnos az angol feliratból hiányzott egy nagy „I” vagy kis „l” betű, így ezt ne keressétek, de egyszer az is ott lesz. Szerecsére az a legegyszerűbb forma, egy téglalap, így ezt az asztalosok is pótolni tudják, nem kell egy darab miatt újra a vizesvágókhoz menni. Igen, a farostlemezből vizesvágóval vágtuk ki a díszeket. Mi sem hittük volna, hogy ez lehetséges, de próba szerencse alapon kipróbáltuk és sikerült!
16. A szívecskéhez még készítettem sablont, de a feliratokat már csak az asztalon terítettem el, mértem le és mértem át a szekrényre.
17. Végül Petra ágyát kidíszítettem félig-meddig. Ezt is szépen folytatom majd legközelebb.
18. Végül nagyon gyorsan vízmértékkel kijelöltem az ajtó tetejét, ehhez igazítottam a gyerekek neveit. Én ugyan fordítva terveztem a nevüket és ágyukat, mert úgy jobban elfértem a lányok nevei, de ember tervez, kislány végez. Ki vagyok én, hogy megmondjam, melyik új kuckó kié legyen. 🙂
Az egyensúly problémát úgy oldottam meg, hogy Lili neve melé került a maradék pettyekből egy szív. Kicsit aggódtunk az anyukával, hogy mit fog szólni a másik lány, hogy az ő neve mellett nincs szív, de ebből nem lett gond, mert végül is a szekrényén van. Inkább arra kérdezett rá joggal, hogy miért is az ágy végében legelész a ló, amit külön kért, hogy neki is legyen valahol? Pedig az anyukával olyan ügyesen elrendeztük szépen kettecskén a díszpárnákat legelésző lovat, de hát más a funny egy gyereknek és más az anyukáknak ezek szerint. Ja, ezt le sem fotóztam? Bocsi! 🙂
Na de itt már tényleg muszáj volt elindulnom a bölcsibe (így is elkéstem sajnos).
A rémálom folytatódik természetesen…
Ha tetszett a bejegyzés, legközelebb is tarts velem!
A LAKÁSSAL KAPCSOLATOS TOVÁBBI CIKKEK:
Hogyan csináljuk: képek gyerekrajzok és -alkotások felhasználásával
Hogyan csináljuk: díszpárna készítése könnyen és gyorsan
A bevezető részt itt olvashatjátok:
Egy budapesti lakás újragondolása
A lakás elkészítésének fázisait pedig itt olvashatjátok és nézhetitek végig:
