Ha tudtátok, ha nem, most újra leírom, hogy az építészkedés, lakberendezés, színtervezés előtt bizony ruhákat terveztem. Nem csoda hát, ha egy bizonyos olaszországi anyagboltban (FLAVIA TESSUTI) minden egyes nyaralásomon rogyadozó térdekkel, levegő után kapkodva töltöm el a szokásos fél óráimat, majd tele szatyorral és üres pénztárcával távozom onnan.
Miért is különleges ez a bolt (belinkeltem, mert képzeljétek, volt aki emailben rákérdezett hol van, mert szeretne kiutazni körülnézni)?
Hát azért, mert egyes anyagokra, szegletekre feltűzögeti a kedves tulajdonos hölgy, hogy az a bizonyos szövet, ami éppen a legmutatósabb és egyeseknek esetleg a legismerősebb is, bizony-bizony egy világcég saját tervezésű, legújabb trendeket követő anyaga. Ettől eltekintve természetesen különös érzékem van hozzá, hogy cetli nélkül is a legdrágább, legnemesebb és legnevesebb anyagokat pécézzem ki magamnak, de évente egyszer megadom magam az érzésnek és nem csak simogatom, hanem a megmaradt utolsó pártíz centiket leárazva meg is veszem, miután kissé le is alkudtam az árukat.
Ja, hogy nem landolt a szatyorban egy Dolce &Gabbana sem 108 Euro/méterért originált anyag végről? Hát kérem, nincsen ebben semmi furcsa, de higgyétek el, hogy a maradék fél-egy méterekből is varázslatos dolgokat lehet létrehozni. Ha jók lesztek, meg is fogom mutatni a végeredményeket!
A kirakat nemesen egyszerű. Semmi csicsa, sallang, csak a puszta anyagi valóság…
Emlékeim szerint legutóbb még táskákat nem árusítottak a boltban, de persze lehet, hogy csak én nem fókuszáltam eléggé.
Szeretem merész színkombinációikat is, melyeket leginkább Velencében követhettem nyomon a velencei hölgyeken.
Ha valaki nem ért az anyagokhoz, nem biztos, hogy tudja, mit ábrázol ez a kép. Ezen a képen kérem szépen a kicsi henger alakú papír merevítőkön azért vannak ilyen rövidke anyagok feltekerve, mert nagyon (hangsúlyozom: NAGYON) drága, általában alkalmi, exkluzív, sőt, már-már luxus anyagok helyezkednek el, és hát mint ilyenekből, elegendő igen kevés is ahhoz, hogy a szomszéd álla a földig érjen, mikor magunkra tekerjük alkalmasint.
A lapos papír merevítőkre a kevésbé drága (de azért DRÁGA) anyagokat szokták feltekerni. Nagyon szépen mutatnak így a selymek, viszkózok, gyapjúk, pamutok, és mivel szélesebbek is ezek a végek, a mintáik is jobban látszanak, főleg, hogy ezeken általában az anyagok színe van kívül, nem a fonáka, mint az előző képen szereplőknek. Azokat egyesével le kell emelni a polcról és kigörgetni, ha csodát akarunk látni. A fonák oldal általában nem ingerel senkit megvételre, kivéve, ha az illető látja a sorok közt megbúvó szépség lehetőségét.
A már emlegetett táskák és egyéb apró kiegészítők…
Egy gyönyörű selyem fonák oldala. Ki sem mertem tekerni, mert féltem, hogy venni fogok belőle, ha megteszem.
A bolt másik érdekessége, hogy a középső részben (a hátsóban a raktár van másik pár tonna gyönyörű anyaggal) egy ruha tervezésre alkalmas kis kuckó van kialakítva, ahol a félkész ruhák is meg-megvillannak.
Egy saját ruhaterv minden bizonnyal. A hölgy kizárólag olaszul beszél, ezért sok mindenre nem derült fény az elmúlt években.
A félkész ruhák egyikébe azonnal beleszerettem.
A bal oldali anyag már elfogyott, de még volt fekete testvére. Természetesen Dolce&Gabbana és piszkosul drága, így csak felhördültem az ár címke láttán és már el is vették előlem az anyagot. Viszont a házigazda látva lelkesedésemet, elkezdett elém pakolni mindenféle irdatlanul szép anyagot, csak a vizuális élményem kedvéért.
Például ezt…
…vagy ezt…
…vagy éppenséggel ezt.
Erre már nem tudtam mit mondani. Nem is maga az anyag szépsége igézett meg, hanem az, hogy ez kézi munka, hiszen nincs az a kellék felvarró gép pillanatnyilag, ami millió különböző formájú és méretű kagylót egyforma biztonsággal tudna felvarrni az anyagra. Én türelmes ember vagyok, de erre semennyi pénzzel nem tudnának rávenni. Legalábbis az első méter után felmondanék…
Már én is szieszta idő előtt 5 perccel érkeztem, de a sokadik elköltött Euro miatt megérte tovább nyitva tartani miattam. Amikor viszont betoppant egy érdeklődő és az esküvői kollekció után érdeklődött (ár: CSILLAGÁSZATI), akkor kinyílt egy addig csukott szekrény, és elkezdték kiteregetni az asztalra a szebbnél-szebb anyagokat. Hát itt már nem jutottam szóhoz…
Itthon is vannak szép anyagok, mert vannak, de ezek számomra varázslatosak voltak. Ez hajaz az én esküvői anyagomra, csak az drapposabb volt több ezüsttel.
Ez meg csak úgy szimplán szép volt.
Itt a kis jobb oldali zöldet kell megemlítenem.
Itt már konkrétan az ájulás környékezett. Nekem ilyen kell! És valahogy meg is fogom csinálni.
Nincs más dolgom, mint rugalmas vetexre iszonyú türelemmel szabályosan ráhajtogatni és rávasalni a legszebb szaténomat. 1-2 év és össze is jön…
Ez a kis csodabordűrös szépség is megkapó volt.
Végül jöjjenek a maradékaim, amiket fájó szívvel hagytam volna ott. Pici Chanel, kis ezmegaz.
