„Hatodik alkalommal rendezték meg november 16–án, az Építészfórum tizedik születésnapján a Média Építészeti Díját. Négy kategóriában avattak győzteseket: a tervek közül a zsűri díját Tirbus Ferenc (Könyv- és bluesház Norvégiában) kapta és a közönség díját is ő nyerte el. A megépült épületek közül a közönségdíjat Gunther Zsolt, Csillag Katalin és Anthony Gall (Mozgásjavító Iskola), a zsűri elismerését Vékony Péter (Hungária Fürdő) kapta.” – olvashatjuk az Építészfórumon.
Legnagyobb meglepetésemre az utolsó pillanatig a terv kategória élén álltam (ez úton is köszönöm a hg.hu-nak, Kovács Dánielnek, hogy megemlített), de végül jött Tirbus Ferenc diplomamunkája, amely nemzetközi pályázatra készült (tehát jóval kidolgozottabb volt az enyémnél) és megnyerte a versenyt.
Az est megnyitása után Bán Ferencet köszöntöttük 70. születésnapja alkalmából, akiről egy nagyon kedves riportot láthattok itt.
Ezután megkezdődött a zsűri bemutatása, majd a 16 induló 2 perces előadásai saját munkáikról. Minden 2 percest zsűrizés követett, amire aztán a szakmai zsűri refektált. Az egész estére jellemző volt a jó hangulat, a különböző érzések és értékek taglalása, mely nem egyszer vitába torkollott, amit a folyosón is folytathattak a verseny végeztével a médiákból érkezett ítészek.
A nézők szinte kivétel nélkül végigülték a rendezvény szünet nélküli több, mint 4 óráját és saját bevallásuk szerint remekül szórakoztak, ami minket indulókat egy kicsit meglepett, mert a rendezvény előtt azt gondoltuk, hogy hamar elunja majd magát mindenki, aki nem érintett az ügyben. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a zsűritagok rendszeres egyet nem értése végig ébren tartotta a figyelmet.
Ez már egy home fotó, melyen Bardóczi Sándor mondja el a nyitóbeszédet.
A nyitóbeszéd után nyolcadikként kerültem sorra, a többiek előadásai és zsűrizései alatt végig izgulva, nagyjából sokkos állapotban.
A zsűrizés során kaptam hideget és meleget is Hulladékhasznosító kompozit-manufaktúrámra. A legfőbb érv, ami miatt többen is csak 9 pontot adtak, hogy nekik nem tetszik a csipke- és virágminta az épületen. Földes András az index.hu-tól kijelentette, hogy ez az épület számára 10 pontos lenne, ha nem lenne rajta csipke- és virágminta. Pásztor Erika az Építészfórumtól megkérdezte a zsűrizés közepén (ami saját bevallása szerint nem bevett gyakorlat), hogy tulajdonképpen mi is a baj a csipkemintával? Erre Földes András azt válaszolta, hogy ez ízlés kérdése, neki egyszerűen nem tetszik. Volt aki azért szerette, mert nem öncélú, de olyan is volt aki 6 pontot adott, mert nem is tudott mit kezdeni az épülettel, olyan is volt, aki a 16 indulóból egyedül nálam szólalt meg és jelentette ki, hogy véleménye szerint ez volt az egyetlen épület, ahol a külső megjelenés tükrözte a belső funkciót és szellemiséget. Ezúton is köszönöm Orosz Györgyinek az fn.hu-tól! A zsűri elnöke, Rózsa Péter is kijelentette, hogy a többi zsűri tag véleménye után már bánja, hogy nem 10, hanem csak 9 pontot adott, de a szabályok értelmében nem lehetett módosítani.
Mindent összevetve remek érzés volt 81 ponttal az élen lenni a rendezvény utolsó előtti pillanatáig, bár kétség nem fért hozzá, hogy egy egyszerű diplomaterv nem veheti fel a versenyt egy sokkal jobban kidolgozott nemzetközivel. A szakmai zsűri problémája az volt, hogy az épületben feleslegesen sok az üvegfedéssel ellátott folyosó, amit helypocsékolásnak éreztek, bár erre azt tudnám mondani, hogy egy olyan munkahelyen, ahol 6 méterenként megjelenik a bent dolgozóknak a természet tetőtől talpig (mivel ez egy erdős területen van), az több, mint emberbarát. A másik alapvető gond szintén az épület szögletességét ellensúlyozó és ezáltal báját adó minta volt, ami szerintük ma lehet, hogy menő, de 2-3 év múlva ciki lesz. Kár, hogy nem olvasták el a CD-n kapott anyagot az épületemről, hogy ez egy egyedi kompozit dizájntárgyakat és homlokzatburkoló lapokat előállító manufaktúra, mert akkor kiderült volna, hogy mielőtt cikivé válna a burkolat helyben lecserélhető az aktuális vagy akár az azt megelőző trendre. Sebaj, az egész esemény számomra nagyon nagy boldogságot okozott és örültem neki, hogy a nem építészek látnának fantáziát egy ilyen épület megépítésében, még ha egyesek nem is virágmintákkal díszítve.
Ez pedig egy lopott pillanat Csontos Mónikával és velem.
Móni Emlékmegőrzőjét már bemutattam Nektek a blogon. Itt olvashatjátok.
Az ő terve rendesen megosztotta a zsűrit, hiszen volt aki (nem véletlenül) Gaudit vélte felfedezni benne, volt aki giccsesnek tartotta, volt aki hülyeségnek tartotta a tárházat magát, mert minek, ha ott a Google (nyilván a nem publikus adatok tárolása miatt van szükség önálló tárházakra), olyan is akadt, aki szívesen dolgozna benne és olyan is aki képtelen lenne rá (más kérdés, hogy ez nem egy munkahely alapvetően, illetve a munkahely része egy emeleti magban található rendezett körülmények között). Tulajdonképpen az volt az érzésem, hogy a médiazsűri még nem értette ezt a futurisztikus-organikus vonulatot (ezért kapott csak 66 pontot), a szakmai zsűri pedig már lerágott csontnak titulálta, hiszen állítólag tele van a net ilyen épületekkel. Móni megköszönné, ha küldenétek pár linket hasonló épületekről, Ő ugyanis eddig nem találta meg a zsűri által emlegetett 32-őt, de szívesen eltenné őket, mert gyűjti a hasonló szépségeket.
Móni munkáját a NépszabadságOnline külön megemlíti.
Ezen a képen Ligetvári Istvánt, a Trafik-kör megálmodóját láthatjátok mellettem. A vele készült interjút is olvashatjátok a TRAFIK-ról a blogomon itt.
Nála abszolút értékelték a szándékot, hogy mentsük meg épített környezetünk értékeit és töltsük fel ezeket az épületeket új tartalommal, ha a régire már nincs kereslet, és laikusként azt is elhitték Ligetvári Istvánnak, hogy ebben az épületben minden benne van, ami az építészetben benne lehet (ezért is értékelték 81 pontra), nála inkább csak azon folyt a vita, hogy valóban lehet-e egy aprócska épületből mítosz.
Ezt a kérdést feszegeti a HetiVálasz is tegnapi írásában.
A verseny történetben először maximális pontszámmal nyert a Hungária Fürdő és a Hotel Zara – hiteles történet egy kivételes házról és együttműködésről, ami azért volt érdekes a nézőközönség számára, mert a teljes épületet nevezték be, és a 2 perben csak a szebbik részét mutatták be. Földes András felvetette a kérdést, hogy akkor most mi nevezett és mi versenyzik, ezáltal mit is pontoznak? Először 8 pontot adott az egész épületre (98 összpontszám), majd 10-re módosította (100 összpontszám), miután a zsűri arra szavazott, hogy legyen inkább a szebbik része. Furcsa megnyilvánulása volt a verseny szabályainak figyelmen kívül hagyásának, de ez már a múlt zenéje. Többek szerint akkor is nyert volna, ha az egész épületet együtt értékelik. A szakmai zsűri ebben az egy esetben elzárkózott a véleményalkotástól, ezzel jelezve, hogy ők ezzel nem értenek egyet. Erről olvashattunk tegnap az index.hu-n is.
Akiknek én adtam volna a díjat, ha rajtam múlt volna (természetesen minden terv a maga nemében nagyon színvonalas volt):
Megépült projektek:
Csillag Katalin, Gunther Zsolt, Anthony Gall: A jelenlét élménye
Ebbe az iskolába én is szívesen jártam volna vagy járatnám a gyermekeimet.
Tervek:
Szepesi János: Kézműves mesterségek háza Óbudán
Ez pedig színtiszta építészet volt, még ha furcsa funkciót is kaptak a betonházikók és ha a környezetüktől teljesen idegenek is. Bán Ferenc csak ennyit mondott a terv láttán: -Hallani fogunk még erről a fiatalemberről!
Végül a NépszabadságOnline tárházából bemásoltam hármunk képét, hogy építészbarátaim munkái és saját munkám egy helyen legyenek, ha később nosztalgiázni támadna kedvem.
