Építészek és építészetet kedvelők figyelmébe ajánlom a mai bejegyzésemet, mely nagyrészt építészkollégám, shiver utánajárásának köszönhető.
Ez az épület nem egyszerű vályog épület és valószínűleg nem a mi éghajlatunkra termett, annak ellenére sem, hogy 5-10% cementtel stabilizált, vert fallal készült. Ha csak végig pörgetjük a képeket, akár azt is hihetnénk, hogy ez egy „átlagos” vályogház, de egy átlagos vályog falazat nem bírja ki a konzolosan befogott lépcsők súlyát. Ez volt az a pont, amin shiverrel elgondolkodtunk, ezért Ő utánajárt a dolognak és kiderítette, hogy itt bizony cementet kevertek a vályoghoz.
Ez hivatalosan nem éppen öko hozzáállás, de vegyük figyelembe, hogy az így készült falazat karcsúbb lehet, nincs szüksége komolyabb védelemre a víz szempontjából, így nincs szükség nagy túlnyúlású tetőkre, mert ez az anyag nagyjából úgy viselkedik, mint a beton.
Hogy ez miért jó? Mert az anyag 90%-a helyben van (a telekről kibányászott föld), ehhez jön maximum 10% cement, és egy időjárásálló, tartós, karbantartásmentes, teherhordó, masszív falat kapunk.
A cement előállítása során ugyan sok CO2 termelődik és eléggé energiaigényes az előállítása, de ha kiszámoljuk, hogy az a kis cement mennyire terheli a környezetet és utána kapunk egy élete végéig karbantartásmentes falat, míg a hagyományos nem stabilizált vályogfalnál szintén energiaigényesen előállítható mésszel kell festeni kívülről rendszeresen, hogy megóvjuk a nedvességtől, akkor azt kapjuk, hogy teljes élettartama alatt a stabilizált fal kevésbé káros. További előnye, hogy mivel vékonyabb lehet a fal, kisebb alap kell, ami kevesebb betont igényel.
A cementtel kevert vályogfal (stabilised rammed earth SRE) mindezek után egy új csodaanyagnak tűnhet, de vannak árnyoldalai is, amiket a bejegyzés további részében taglalunk.
Sajnos nyitott kérdéseink is maradtak, ezért reméljük, hogy olyan szakemberek is olvassák a bejegyzést, akik választ tudnak adni ezekre!
A cementtel kevert vályog egy jó hővezető képességű anyag, tehát ahol hidegek a telek, ott bizony hőszigetelni kell, önmagában nem állhat. De mint teherhordó, hőtároló réteg alkalmazható, csak akkor nem érvényesül az az előnye, hogy időjárásra nem érzékeny, hiszen belül lesz, védve. Így a sivatagi alkalmazása indokoltabb, mint mérsékelt övi. Nem is beszélve arról, hogy pont a felületének a szépsége vész el azáltal, hogyha kívül hőszigeteljük a falazatot.
Ami viszont nagyobb baj, az az hogy a cement megöli a föld páraszabályozó képességét. A vályogfalaknak egy óriási előnye, hogy a párát intelligens módon szabályozzák. Mikor túl sok van a helyiségben akkor felveszik a felesleget, mikor kevés van leadják. Egy napon belül és évszakokon át is működik. Ez összefügg a vízre való érzékenységével. A cement, még ha csak vakolat vastagságú is, lezárja a pára útját. Ez az ára a stabilitásnak és a többi előnynek. Nagyon értékes az a sok előny amivel jár, viszont közben egy páratechnikailag zárt falazat alakul ki. Erre vonatkozó konkrét utalást shiver sehol sem talált, mintha ez nem lenne szempont. Emiatt nem esküszünk meg rá, hogy teljesen párazáró, de valószínűsíthető. Átlagos vályogházakat például szigorúan tilos cementvakolattal bevakolni, mert lezárja a pára útját, és a fal nem tudja tovább kezelni a nedvességet. Ha maga a fal olyan lesz, ami tetőt sem igényel, akkor az annyira vízálló , hogy valószínűleg csakis úgy lehet, ha párazáróvá is válik.
A ház találkozása a sziklával külön fotósorozatot érdemelne.
Áttérve a ház belsejére a műszaki bevezető után elmondhatjuk, hogy a beltérben a burkolatok mindenhol semleges színűek és legtöbbször természetes anyagúak. A felület többnyire zsaluzott, döngölt cementes vályog, simított cementes vályog, a nagy igénybe vételnek kitett helyeken csiszolt, lakkozott cementes vályog vagy cementlap burkolat, az épület tetején és egyes helyeken kőburkolat. A nyílászárók fából vannak, lépcsőfokok öntött betonból, a korlát valószínűleg festett acélból. A nyílászárókon és a mindenhol ismétlődő kör alakú lyukakon, üvegeken keresztül szabadon áramlik a fény a házban. A lépcső önmagában is egy építészeti és vizuális bravúr. A ház összességében természetes és gyönyörű és aki szereti a természetes anyagokat, a neutrális színeket, a szögletes és íves formák harmonikus egyensúlyát, annak bizonyosan tetszeni fog ez a ház.
Ez a fekete-fehér homlokzat fotó köti össze a színes fotókat az épület műszaki rajzaival.
Axonometrikus kép az épületről
Axonometrikus kép a földszintről
Axonometrikus kép az 1. szintről
Axonometrikus kép a 2. szintről
Alaprajz a földszintről
Alaprajz az 1. szintről
Alaprajz a 2. szintről
Északi homlokzat
Keleti homlokzat
Déli homlokzat
Nyugati homlokzat
Hosszmetszet
Hosszmetszet lépcsőn keresztül
Keresztmetszet
Keresztmetszet lépcsővel
Helyszínrajz
A fotókat Beat Bühler készítette.
További érdekes oldalak olvashatók a témával kapcsolatban itt, itt, itt, itt és itt.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a hna design Facebook táborához itt, hogy minden új cikkünkről és munkánkról értesülhess!
