Éppen következő bejegyzésemhez keresgettem anyagot a mappáimban, amikor erre a szép, nagy és jó felbontású képre akadtam.
Lenyűgözött, hogy egy szinte tiszta fehér enteriőr milyen szép is tud lenni, ezen felül az is nagyon megtetszett, hogy az a kevés apró részlet, ami a képen van, milyen érdekes is.
Csak fél perc bámészkodás után jöttem rá, hogy a mázas téglafalon pusztán keretek vannak és a keretek közti mezőn vastagabb a festék a téglákon, mint a keretek belsejében. Így lehet olcsóbban drágábbnak tűnő hangulatelemet adni a szobához.
A falnak támasztott tárgyak szépek, de nekem mindig a takarítási nehézségek jutnak róla eszembe, ebben az esetben viszont ez sem probléma, ráadásul az alsó polcon ott van a kedvenc újrahasznosító dizájnerem könyve is.
A halvány drappra festett és lakkozott parketta még mindig a kedvenc melegburkolataim egyike.
A kanapé pedig egyszerűen nagyszerű.
