A múltkor már tettem fel egy lakóépületet McBride Charles Ryan-től, ami leginkáb egy felrobbant csillagvizsgálóra hasonlított.
Ez a mostani épület formailag és színvilágát illetően mindenképpen nyugodtabb, de felületének strukturáltsága legalább olyan izgalmas, mint annak színei és formája. Bár az épület belül robosztus és tényszerű, kívül olyan akár az ékszedoboz az ócskavastelepen. Az épület most még látványosan kitűnik környezetéből, de homlokzatát ahogy megérleli az idő, úgy fog egyre jobban illeszkedni a környezetébe, mintha mindig is ott állt volna.
Az ismétlődő külső csillagmintázat lehetővé teszi, hogy minden szoba természetes fényt kapjon egy gyönyörű és egzotikus nyíláson keresztül, így az épület nemcsak szép, hanem emberközpontú is.
Még külföldön is elég ritka, hogy egy lényegében ipari épület esetében ilyen nagy szerepet kapjon a design, és ilyen sok pénzt áldozzanak rá, de ez egy olyan épület, amely azt hivatott hirdetni, hogy az infrastruktúra és a nyilvánosság igen is fontos.
Hazánkban ilyen jellegű, ennyire haladó szellemű terveket a 4-es metro esetében véltem felfedezni, de félő, hogy mire elkészül, már lehet, hogy divatjamúlt lesz az összes állomás…?
Közeli homlokzatfotók.
Belső fotók.
Helyszínrajz.
Alaprajzok.
Homlokzatrajzok.
Helyszín, környezet.
Látványtervek.
Vázlatok.
Ha nem ők tervezték volna, megterveztem volna én, annyira kell egy ilyen épület a világnak. 🙂
