A Dóm ház McBride Charles Ryan terve nyomán született Hawthorn külvárosába, kellemes, családi házas környezetbe. A házat egy egyedülálló hölgynek tervezte, akinél sokat tartózkodnak barátai, rokonai, akik gyakran nála is alszanak.
Az épület tömege egy szabályos kupolaforma, amelyből a tervező kedvére távolított el és variált át darabokat, hogy ezzel tegye izgalmasabbá az épületet. A kert bemegy a ház központjába, ahol is a grandiózus közös térhez elismerésre méltó ügyességgel komponálták hozzá az oldalsó részekre kicsúsztatott privát tereket.
A sok-sok különböző színű és anyagú doboz általában semmilyen funkciót nem szolgál, kissé öncélú és túlzásnak tűnhet, de mindenképpen érdekes, nagyon modern és említésre méltó ez a ház.
A ház külseje nekem nagyon tetszik. Összeségében elég harmonikusnak érzem annak ellenére, hogy minimum 7 színt (betonszürke, drapp, barna, rézszín, fekete, limezöld, ónixzöld) és minimum 10 féle anyagot (fa, látszóbeton, festett beton, vakolat, mázas tégla, mozaik, gabioni fal terméskövekkel, titánzink, üveg, plexi) használtak fel a ház külsejéhez. A színek, az anyagok és a formák a maguk kusza módján egységet képeznek, valahogy kivetül a koncepció a „ház falára”.
A ház belsejében már nem uralkodik el a harmónia, legalábbis nem tökéletesen. Azáltal is, hogy a formák öncélú tobzódásba kezdenek, ami kívül nem zavaró, de fedett térben időnként indokot is megkívánna. Továbbá azáltal is, hogy a beltérben a már kint említett 7 színhez még legalább 5 társul, melyek közül kettő szerintem nem illik bele a képbe. A 5 új szín a fürdőszoba fehérje és nagyon halvány türkizkékje, továbbá a folyosók szamócapirosa, a gardrób boleróvöröse és végül a nappali sötét padlizsánja. Az a kettő pedig ami szerintem nem illik bele az enteriőrbe az a szamócapiros és a boleróvörös.
A folyosó szamócapiros-ónixzöld kombinációjától kimondottan karácsonyi hangulatom lesz. Nem tudnám megszokni egyhamar ezt a színpárosítást.
A fürdőszoba a ház többi helyiségében lezajló tobzódáshoz képest szinte monokróm, ami önmagában nem is baj, hiszen úgy szép, ahogy van, de talán így kevésbé illik bele a „gépezetbe”.
Nagyon érdekes térhatást eredményez a feketére festett gerenda és födémdarab a többi szín környezetében.
A legeslegöncélúbb gipszkartontobzódás, amit valaha láttam.
Ezen a nem éppen vizuális csúcsokat döngető renderen az látszik, hogy a bejárat előtti előtető alja is boleróvörös lett volna a tervek szerint, de szerencsére ez nem így alakult a kivitelezés során.
Vázlattervek. Olyan érzése van az embernek a képeket nézegetve, mintha egy polcokkal és fiókokkal teli gardrób tervét látná robbanás után…
Az épület tömegmakettje viszont nagyon különleges és a róla készült fotó is tetszetős.
A metszet, az alaprajzok és az előbbiekben bemutatott render azt mutatják, hogy egy hihetetlen nagy koponyával van dolgunk a tervező személyében, de valahogy ez nincs megtámogatva számítógépes látványtervi profizmussal. De az is lehet, hogy egyszerűen csak a vázlatok készültek el, vagy pedig nincsenek a honlapra feltéve a végleges, kiforrott látvány- és műszaki tervek.
Összegezve: a ház szerintem kimondottan érdekes és izgalmas mind az anyag-, mind a színhasználatát és formavilágát illetően. Merész vállalkozás, ami szeremncsésen sült el, mert a tervező látta maga előtt a végeredményt és az építtető hitt abban, hogy amit ő megálmodott, az jó lesz, ebben az esetben ugyanis az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a végeredmény sokkal szebb, mint a tervek.
