Mai bejegyzésem egy régóta dédelgetett, és számomra nagyon fontos álom megvalósulásáról szól, hiszen mi lehetne fontosabb egy apa számára, mint megvalósítani a kisfia álmát?
3 éve építettem a családi nyaralóban egy tornyot hintával a tágabb család gyerekeinek. Az volt életem első ilyen próbálkozása, és bár ráment egy nyár jónéhány hétvégéje, mondhatom, hogy megérte a rengeteg belefektetett munkát. Nagyon sokat tanultam belőle, és rengeteg szerszámot és barkácsgépet beszereztem erre való hivatkozással, ezermester vénájú férfitársaim biztosan megértik ennek jelentőségét! 🙂
Alex már akkor kérte, hogy ha lesz házunk, akkor építsünk egy várat közösen. Így hát eldőlt, hogy ha a kert elkészül, akkor itt is építÜNK egyet a kisfiammal, de már a tapasztalatok felhasználásával. Nos, a héten elérkezett az idő, s most már persze Alibabára is gondoltam, hogy milyen jókat fog itt hintázni, játszani. A fő cél azért mégis az volt, hogy Alex 6. szülinapjára elkészüljön a nagy mű. Ennek történetét mesélem el, itt-ott szükséges tanulságokkal.
1. Terepszemle
Miután a nyaralóprojekt során rájöttem, hogy nem éri meg saját magunknak nekiállni összevadászni a hozzávalókat (megfelelő típusú és mennyiségű csavarok, faanyag kiválasztása, beszerzése, az építmény megtervezése, statikailag megfelelő kialakítás, stb.) úgy döntöttem, hogy a készletben kapható modulok között keresgélek. Miután jól körüljártam a kérdést, hamar kiderült, hogy két nagy gyártó határozza meg a piacot, a Jungle Gym és a Blue Rabbit. Én az utóbbi mellett döntöttem. Sokféle torony és lényegében mindenféle kiegészítő kapható, amire szükség lehet.
2. Tervezés
Nagyon fontos, hogy mindenképpen készítsünk részletes tervet! Mérjük fel a rendelkezésre álló helyet, és vegyük figyelembe a gyártó oldalán megtalálható információt a betervezett modulok helyigényéről. Mivel a gyermekeink biztonsága mindennél fontosabb, ezért a szükséges védőtávolságok betartása kötelező! Én szerencsés helyzetben voltam, mert a mászóvárat már akkor elkezdtem tervezni, amikor a kert tervei még sehol sem voltak, így nem kötötte semmi a kezem! 🙂 Először végignéztem a tornyok kínálatát, majd a kiegészítő modulokat és végül úgy döntöttem, hogy két különböző tornyot építek, melyet egy híddal kötök össze, az egyikhez csatlakoztatok egy hintaállványt, a tornyokra pedig minden olyat felszerelek, amit egy kisfiú élvezhet, és ami az ügyességét fejleszti (Alibaba akkor még tervben sem volt). Az egészet lemodelleztem 3D-ben, majd több, mint egy évre a tervek a dédelgetett álom kategóriába kerültek.
Ami a terveken szerepel: Loft torony, Patio torony, @bridge, @wall, @net, @tűzoltórúd, @slide, @swing basic.
3. Beszerzés
Végül eljött a nagy pillanat és ajánlatot kértem néhány forgalmazótól a kiválasztott Blue Rabbit termékekre, és a kezelt faanyagra. Utóbbira külön kértem ajánlatot fakereskedőktől is. Végül csak egy maradhat alapon, szerencsére mind a faanyagra, mind a modulokra ugyanaz a forgalmazó – Lengyel Csaba – adta a legjobb ajánlatot. Már csak egy utánfutót kellett bérelni és hazaszállítani a cuccot.
No wood included 🙂 Hogy véletelenül se perelje be őket valaki, mert nincs benne a 270 cm-es gerenda a 10×50 cm-es dobozban…
4. Kivitelezés
1. nap – Felkészülés, a faanyag méretre vágása, csiszolása.
Ez egy nagyon fontos lépés annak érdekében, hogy később a szerelés gördülékenyen menjen. Érdemes egy-két órát rászánni, hogy a dobozokat kibontva átnézzük a tartalmukat, és áttanulmányozzuk az összeszerelési útmutatókat. Sok felesleges problémától kímélhetjük meg magunkat!
Minden torony és modul szerelési útmutatója azzal kezdődik, hogy tételesen felsorolja a szükséges számú és méretű fa alkatrészt, a csavarokat, kötőelemeket, kiegészítőket. Mivel a faanyagot én szálakban rendeltem, ezért legelőször összesítettem minden különböző méretet, majd optimalizáltam, hogy a lehető legkisebb veszteséggel dolgozzam. Ez olyan jól sikerült, hogy több szál teljes hosszú anyagom maradt, ez jól jön majd a továbbfejlesztésnél! 🙂 A vágási terv elkészítése után nekiláttam és levágtam valamennyi darabot, ezután csiszológéppel igyekeztem gyerekbarát felületet kialakítani. Értsd: minden egyes görcsöt, szálkát, élesebb részt lesimítottam, elegyengettem, legömbölyítettem. Mivel elég sok darabra volt szükség ezzel el is ment az első délután.
Nagyon fontos, hogy ha el akarunk térni a tervtől, akkor már a vágási terv készítésénél vegyük figyelembe a változásokat!
2. nap – A PATIO torony
Hát a tanulópénzt meg kell fizetni! 🙂 A legfontosabb tanulság, hogy NE KEZDJ HOZZÁ EGYEDÜL!!! Legalább a vázszerkezet összeállításához két ember kell, utána már egyedül is lehet boldogulni. Nekem persze a világ legjobb segítsége állt a rendelkezésemre Alex személyében, de azért két felnőtt kéz elkelt volna… Így maradt két pillanatszorító, ezek nélkül inkább ne is kezdjünk neki. Végülis megoldottam, de beleizzadtam kicsit a logisztikába. A következő probléma akkor jött, amikor a csavarokat és kötőelemeket szemrevételeztem. Kiderült, hogy a főtartók összekötésére szolgáló csavar/körmösanya páros nem éri át az oszlopot és a keresztgerendát… (Utóbb Csaba elmondta, hogy a régebbi tervek vékonyabb anyagot írtak elő és a csavarokat ehhez méretezték, az újabb csomagok már megfelelő csavarokat tartalmaznak a vastagabb anyaghoz is, így az én második tornyom dobozában is jók voltak. Tanulság: ellenőrizzük, hogy új csomagot kapjunk! Ezekben a csavarfedő kupakokon rajta van a nyúl-logó, a korábbi model kupakjai simák.)
A megoldás sajnos kissé gányolás jellegű, de nem volt más lehetőségem, ha nem akartam újabb súlyos pénzekért csavarokat venni, így kénytelen voltam fészket marni a körmösanyáknak. Ezt később majd faglettel lejavítom a festés előtt, most elég rútul néz ki. Az összeszerelési útmutató egyébként igazán részletes, aki elég bátor ahhoz, hogy nekilásson egy ilyen barkácsolásnak, az egészen biztosan gond nélkül eligazodik rajta.
Azért egy nap ráment a toronyra… És micsoda nap volt! 37 fok, szélcsend, árnyék semmi. Sajnos estére ennek igencsak látható jelei voltak a bőrömön.
3. nap – A LOFT torony, hídavatás.
Úgy döntöttem, hogy inkább hajnalban kelek, amikor még emberi a klíma. Fél hattól kilencig összeraktam a vázat (egyedül!), ezúttal ugye a csavarok se akadályoztak és már rutinom is volt. Az eredmény azért szemmel láthatóan jobb minőségű.
A gond a részletekben rejlett, hiszen ez volt az a torony, amit a tervektől eltérően, 3 helyett 5 különböző modul csatlakozásához akartam kialakítani. Emiatt természetesen az útmutató nem volt használható, így mindent magamtól kellett kitalálni. Ráadásul az előző napi hőségben való hősködés megtette a hatását némi leégés és napszúrás formájában, így elég nehezen ment a munka. Késő délutánra jutottam oda, hogy a segédszerkezetek is elkészültek és megkezdhettem a két tornyot összekötő híd elkészítését. Szerencsére befutott egyik legjobb barátom, aki aztán friss erőként vetette rá magát a kihívásokra és csodák csodája: mindjárt jobban haladtunk. Ráadásul Alex is ismét tudott segíteni és ezúttal tényleg nagyon hasznos kis csapattag volt, adogatta a szerszámokat, válogatta az alkatrészeket, segített a mérésekben, csavarozott, kalapált, de még így sem tudtunk mindennel végezni, mert jött a sötét és a szúnyogok.
4. nap – Hinta, rögzítés.
Sajnos az előző nap kiderült, hogy a dobozokban található horgonyok, amik a tornyok rögzítésére szolgálnak, a mi köves talajunkhoz alkalmatlanok, ezért más megoldást kellett keresni. Végül a kerítésoszlopok rögzítéséhez használatos, talajba üthető alkalmatosság mellett döntöttem, úgyhogy a reggel ezeknek a beszerzésével indult. Ezt követően kezdhettem hozzá a hintaállvány összeszereléséhez. Erre ismét igaz, hogy ha lehet, akkor ne egyedül álljunk neki. Nekem nem volt más választásom, ezért eléggé megszenvedtem vele, de a végeredmény mindenért kárpótolt. Elkészült a komplexum!
Természetesen vannak még hátra apróbb simítások, meg új ötletek is persze, de a vár az eredeti terveknek megfelelően készen van (csak a csúszda került a mászóháló helyére, az a mászófal helyére és a mászófal jön majd a csúszda helyére). Bónuszként még összedob az ember félkézzel két Decathlon focikaput és jöhet a gyereksereg a délutáni bulira! A srácok a várban kardokkal és pajzsokkal felfegyverkezve harcoltak. Nem is mertünk közelebb menni, nehogy megzavarjuk őket a játékban.
Hát így születik egy mászóvár. De a lényeg mégsem ez!
Hanem az a csillogás Alex szemében, az a ragyogó mosoly, amikor ébredés után kijött a kertbe és meglátta a kész várat, mert az semmihez nem fogható.
És ilyenkor Apa egy kicsit hősnek érezheti magát és talán még egy-két boldog könnycseppet is megenged magának…
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ALEX! Nagyon szeretlek KicsiÉn!
