Hogy kisflanc legutóbbi, június 27-én született bejegyzésére reflektáljak, megmutatok ma egy olyan képet, ahol az Ella Dining Room & Bar-hoz hasonlóan nem éppen mindennapi a plafon.
Ha bárki megkérdez, általában azt mondom, hogy a plafon legyen törtfehér, kivéve, ha nem annak szándékozunk hangsúlyos szerepet adni, mert ekkor természetesen még ha törtfehér is, mondjuk szórjuk tele süllyesztett vagy épp belógó világítótestekkel, esetleg színnel, színekkel, vagy éppen tárgyakkal, de lehet akár önmagában struktúrált is, lehet mondjuk zsalugáterek sokasága vagy ahogy a kép mutatja, lehet éppen oszló bádoglemez is.
Ha az ember a képet először látja, első pillanatban ez nem is tudatosul benne, csak az, hogy ez a sok katyvasz milyen jól összeáll egésszé, beleértve a plafont is és amint egyesével kezdjük szemlélni a tárgyakat, felületeket, rájövünk, hogy megannyi kor megannyi vívmánya tölti be a teret remekül megférve egymás mellett. Oszló fal, hullámlemez, kristálycsillár, kortárs festmény, kovácsoltvas kerti pad, klasszikus szobor, öltözőszekrény, óriáscipő…
Ja, hogy egy kicsit már túl izgalmas is? Nem baj! Ilyennek is kell lennie, hogy kerek legyen a világ!
shiver érzései után szabadon, betettem a képet fejjel lefelé is.
És olyan lett, mint egy klassz kortárs festmény!
És így sem rossz!
Meg így sem!
