Mivel úgyis kevés a maradék idő arra, hogy mindent megtanuljak az államvizsgára, ezért azt gondoltam, hogy egy nap képe már túl sokat nem vesz el az amúgy is szűkre szabott időmből.
A mai kép több okból is tetszik.
Egyrészt már írtam egy bejegyzést az oszló falak szépségéről, amik magukban hordozzák az elmúlt időket, másrészt ez egy újabb nagyon szép példa az újrahasznosításra. Régóta tervezem, hogy a gyermekkorom óta felgyülemlett apró tárgyakat (pénzek, Barbie vállfák és cipők, apró kulcsok, medálok, kagylók, csigák és egyebek) ráragasztom egy képkeretre és lefújom aranyra. Biztos, hogy nagyon ütős és egyedi kis holmi keletkezne belőle. Ha túl leszek a vizsgán, biztos vagyok benne, hogy nagyon-nagyon sokáig nem fogok tanulni és végre lesz időm ilyesmikre.
Egy kérés a kedves olvasóktól a bejegyzés folytatásában:
Ha esetleg járt valaki Prágában, és látta a régi zsidótemető melletti kis templomban azokat a festményeket, amiknek hasonlóan ehhez a képhez, tárgyakkal ragasztgatták körül a keretét, és esetleg le is fotózta, nagyon kérem, hogy küldje el nekem a képeket! Én nem tudtam lefotózni, mert 2 őr állt a hátam mögött első pillanattól az utolsóig. Biztos látták rajtam, hogy mindenáron fotózni szeretnék. Valami csodálatos szép képek voltak és nem feltétlen a képek miatt, hanem a keretre „kifolyó” tárgyak által elmesélt történés miatt.
