Az uhuru design-t 2004-ben alapították. Hitvallásuk szerint minden olyan anyagot hasznosítsanak, amit mások már arra érdemtelennek tartanak. Elsődleges céljuk ezzel a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulás. Minden egyes darabot kézzel készítenek műhelyükben, melyek közül nem egy tárgy végül múzeumban köt ki. A cég ma már nemzetközileg is elismert a tervezők, az építészek és a művészek körében. Bár a cég folyamatosan nő, a hangsúly továbbra is az egyediségen és az egyedi darabok gyártásán van.
Szerintem az anyagokkal fantasztikusan bánnak. Valóban példaértékű, hogy mi mindent ki lehet menteni a szemétből, amiket aztán csodálatos műalkotások formájában láthatunk viszont. A színekkel és mintákkal már kissé kevésbé tudok azonosulni, de ez is csak ízlés kérdése. Biztos lesznek olyan olvasók, akiknek meg pont a színek és a minták tetszenek.
Ez a legmodernebb darab az összes közül.
Ennek tetszik legjobban a légies szerkezete.
Ezek a legrusztikusabb és egyben legkörnyezetbarátabb bútorok.
Ennek a fának a sebeit üveggel és ragtapasszal begyógyították és a fémszerkezetét üvegzöldre festették. A fémen ugyan nem mutat olyan jól az üvegzöld szín, mint az üvegen, de azért még elfogadható ez a színkombináció.
A következő csoport tagjai is igen rusztikusak és az újrahasznosított uszadékfák felhasználása környezetbarát megoldást sejtet, de a befoglaló formák már sokkal geometrikusabbak.
Szeretem a patchwork anyagokat, bútorokat, megoldásokat, a dirib-darab hulladékok újrafelhasználását, mert ezáltal is klasszul hozzájárulhatunk a fenntartató fejlődéshez, legyen az a bútor akár fából, akár fémből.
Imádatom tárgyai az állatszőrökkel kombinált lakatos szerkezetek.
Ez a szálkás tükör a nyilvános wc (?) falán nagyon tetszik.
Egy magányos natúr lámpa.
És most ugorjunk fejest a mintákkal és színekkel való kísérletezésbe és a szerintem kevéssé jól sikerült tárgyakba.
A formák még csak-csak tetszenek, de a színek sajnos nekem nem állnak össze egésszé és nem érzek összhangot a színek és formák között. Kicsit „radiátorzománc színskála” hangulata van a most következő bútoroknak.
A neonszínekről nem is beszélve. Ha valamit nem párosítanék a fával, akkor az a neonszín.
Kis NDK nyugágy fíling a retro kedvelőknek.
A másik vonulat, ahol nem érzem az összhangot, az az anyagok és a grafika és a formák és a grafika témakörben keresendők. Hiába mutatna jól a kék a fával, vagy a fém a fával, a minták grafikája szerintem nem emel a bútorok esztétikai élményén, hanem picit ront. Talán az a bajom a mintákkal, hogy nem elég kifinomultak. De javítsatok ki, ha tévedek!
És a végére tartogattam a legérdekesebb darabot, ami igen szokatlan keveréke a kovácsoltvasnak, az üvegzöldre festett fémnek, a zebránónak és a tükörnek. Nem is tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy nem, pedig egy ideje nézegetem ezt a bútort…
