Az ágy a legelső bútordarabok közé tartozik, amit az emberiség használt. Az ősember ágakból, levelekből, állati szőrből, bőrből „összehordott” fekhelyét az ókoriak hedonizmusról árulkodó, elefántcsonttal, gyöngyházzal és arannyal díszített, puha textíliákkal kényelmessé tett franciaágya követte, amelyen nemcsak aludtak, hanem félig ülve lakmároztak is a görögök, perzsák, rómaiak és etruszkok. A bútordarab jelentősége a középkorban sem csökkent, az akkor élő emberek rangját, egyebek mellett az ágyuk is képviselte. Kimondottan alvásra a román korban készítettek először ágyat, ekkortól lett az ágy a hálószobák legfontosabb bútordarabja. Mivel életünk harmadát – negyedét ágyban töltjük, itt kezdődik és itt is végződik sorsunk, ezért nagyon fontos egyrészt az ágy minősége, másrészt, hogy milyen környezetben, hol helyezkedik el. A jó összhang megteremtésének kulcsa a hálószobában az ágy.
A háttámlával rendelkező franciaágy nagyon kellemes ékessége lehet a hálószobának. Azoknak, akik szívesen olvasnak vagy tv-znek az ágyban a szivaccsal bélelt textilbevonatú háttámla ajánlott. Ha ágyunkban csak aludni szoktunk, akkor viszont bármilyen egyéb „kemény” megoldás szóba jöhet, akár süllyesztett polc, akár képkeret gyűjtemény, tapéta, textilkép, fali matrica, különleges bevonatú (bőr, csempe…) vagy anyagú (fém, fa, beton…) falszakasz, csipkés falikép, rejtett világítással ellátott gipszkartoncsoda, belógó kristályfüzérek, mintás világítótest, letapétázott pengefal vagy akár egy autó motorházteteje.
