103 nm-es 2 szintes lakás – Sasad – ízelítő
A most részleteiben bemutatásra kerülő munkánkat kb. háromnegyed évvel ezelőtt kezdtük el és a lakók is egy ideje bent laknak már szépséges lakásukban, de eddig azért nem tettem fel képeket, mert a végleges renderek idő hiányában sosem készültek el (reméljük a nyár folyamán el fognak), a lakás pedig még nem teljesen kész, így még nincs fotózható állapotban.
A ház asszonyát ismerve azért ez nemsokára bekövetkezik, mert amikor csak egy perc ideje van, velem egyeztet és a városban röpködve szerzi be a még szükséges bútorokat, berendezési tárgyakat.
Folyamatosan meggyűlik a baja a kivitelezőkkel a megvalósítás során, mint ahogy nekünk is mindig a tervezéskor és kivitelezésbe való besegítéskor, de ez van akkor, ha az ember nem sablon dolgokat tervez, hanem próbál a megszokottól kicsit eltérni és valami különlegeset alkotni. (Ezt a problémát már körbejártuk pár bejegyzéssel ezelőtt, amikor is ennek a lakásnak a lépcsőjét mutattuk be.)
A megbízónk egy házaspár, de a ház ura szabad kezet adott a feleségének, aki ennek örömére “valami puha, meleg, bújós, lila” otthon képét vázolta fel nekünk, mint lehetséges igényt, amiben minimalizálni szerette volna a gipszkarton falfülkék és álmennyezetek számát. Hogy otthonuk mégis izgalmas és érdekes legyen, így közös megegyezéssel a modern és klasszikus elemek keverésével és a különleges színek, anyagok és formák használatával kísérleteztünk. A lépcsőhöz hasonlóan a bútorok legtöbbje is egyedi tervek alapján készült, így a formájukat, a méretüket és a színüket is a terekhez tudtuk igazítani.
Az alábbiakban látható rendereken még elég sok a lila, és a színek és formák is általában azt mutatják, hogy többnyire női ízlés és kezek formálták az enteriőrt. Pepe és a ház ura próbált gátat szabni röpködésünknek, így a későbbiekben, a végleges verzióban ez enyhült, a lila mennyisége csökkent és az arany szín is csak a kiegészítő színekben jelenik meg. A klasszikus aranyat több helyen óarannyal váltottuk ki, jó pár szín “helyet cserélt”, a nappali padlója is leváltotta a konyhakövet és még számos apró változás történt, de még így is elmondhatjuk, hogy a végeredmény semmiképp sem férfias, még csak uniszexnek sem mondanám, hanem kimondottan finom, ízléses, nőies lett.
MUNKAKÖZI LÁTVÁNYTERVEK:
A NAPPALI az étkező sarkából
AZ ÉTKEZŐ a nappali sarkából (1. variáció)
AZ ÉTKEZŐ a nappali sarkából (2. variáció)
AZ ÉTKEZŐ a nappali sarkából (3. variáció)
AZ ÉTKEZŐ a nappali sarkából (4. variáció)
A KONYHA
A LÉPCSŐ
A FÜRDŐSZOBA
AZ ALSÓ SZINTI HÁLÓSZOBA
AZ ALSÓ SZINTI GARDRÓB
AZ ALSÓ SZINTI FÜRDŐSZOBA – MOSÓKONYHA
FOTÓK:
A ház asszonyának kérésére csak egyet-kettőt kattintottam a “szinte kész” részekről, de egy kis fantáziával mindenki el tudja képzelni, hogy a végeredmény elég különleges lesz.
Itt például a bejárati ajtó melletti falra még kerül egy különleges keretű egyedileg gyártott nagy méretű tükör és égen földön keresünk egy kb. 2,5×3,5 méteres nagyságú lila vagy arany, óarany szőnyeget.
Az utolsó két kép pedig azért készült, mert arra lennék kíváncsi, hogy ki hogy tenné oda az orsótéri oszlop tetejére a kristályt. Én már szavaztam, de máshogy, mint a ház aszonya. És ti hogy döntenétek, ha a ti lépcsőtök lenne?
A kommentek végigolvasása során értelmet fognak nyerni az itt leközölt moncsiga által tervezett korlátképek.
A mű high-tech szecessziós stílusban terveződött.
Az orsótéri oszlop díszes folytatásához az oszlopot Móni krómmal borította, a kristályt foglalatba tette, a foglalat indákban végződik, melyek végén igény szerint led világítás is található.
Újabb tervek inda nélkül a minimál szecesszió jegyében.
Ez is érdekelhet:
július 5th, 2010 at 07:57
Gyönyörű lesz, fantasztikusak azok a lámpák! A kristályt mindenképp lefelé fordítva tenném.Gratula!
július 5th, 2010 at 14:15
Gipszkarton visszafogottság máris 5*, a tervek gyönyörűek szokás szerint persze, tudom hogy unalmas vagyok és önmagamat ismétlem, de hát ezek kész tények….
A kristály hegy lefelé. Második kép.
július 5th, 2010 at 20:43
Olyat nem lehet választani, hogy ne tegyék oda a kristályt?
Ha már oda kell tenni, heggyel felfelé tenném. Igaz hogy úgy könnyen leeshet ha nincs rögzítve, meg átszúrja az ember kezét meg ilyenek, de egy piramis is a lábán áll és nem hegyén. Csúccsal lefele nem is látszik mi az igazi formája, egy lapos gombszerű valaminek néz ki a második képen, a kristálysága, szép, ékszer szerű kinézete nem jön át -szerintem.
július 5th, 2010 at 21:02
Köszi a hozzászólásokat!
Reméljük mihamarabb felkerül a teljes render és képanyag immár színhelyesen, hogy a környék lányai tudjanak gyönyörködni.
A charleston ruhákat imitáló lámpák szerelem tárgyai voltak első látásra. Már ami a nőneműeket illeti. A férfiak szerint inkább olyan, mint egy csomó motorfékcső egy kupacban. Hát hiába, a férfi és a női nem a természet örök rejtélyei…
Kristály ügyben eddig 4:2 a heggyel lefelé javára!
Shiver, a kristályt nem lehet nem választani, hiszen ettől egyedi az az orsótéri oszlop és a második verzióban egyébként olyan a látványa, mint gyémánt a foglalatában! Az meg azért nem csúnya látvány, de tény, hogy azt is inkább a nők értékelik. Én legalábbis értékelném, ha az ujjamon lenne.
Egyébként be lesz ragasztva a kristály, de heggyel felfelé én folyton be lennék tojva, hogy mikor szúrja fel rá magát valaki…
július 6th, 2010 at 07:55
Tényleg, gyűrűben valóban lefelé van a hegye, erre nem is gondoltam, nem sűrűn forog gyémántgyűrű a kezemben:)
július 6th, 2010 at 09:23
én nem tenném bele a lukba, hanem foglalat, szép míves kovácsoltvas ezüst csillógos festékkel. és egészen a menyezetig vezteném az indát. semmi levél vagy ilyesmi, abszolút high-tech. megrajzoljam? ha beleragasztod eltűnik a szép formája és csak egy üvegtányér marad
július 6th, 2010 at 10:17
Rajzold meg plíz, izgatottan várom.
július 6th, 2010 at 19:32
Ehhez a lakáshoz én is lefelé tudom elképzelni a kristályt. Ez a változat lágyabb, befogadóbb, a felfele néző inkább támadó jellegű. Nem csodálom, ha a pasiknak az tetszik.
július 6th, 2010 at 19:46
És ezek szerint gyémántgyűrűt is ezért nem kapunk tőlük, mert azt hiszik, hogy rosszul áll benne a kő.
július 6th, 2010 at 22:46
július 6th, 2010 at 23:02
Mivel a többség a heggyel lefelé verzióra szavazott, így végül átállt a te oldaladról.
moncsiga közben tervezett egy high-tech szecessziós foglalatos folytatást, amit megnézhetsz, ha visszatekersz a bejegyzéshez.
július 7th, 2010 at 18:20
jah kérem aki így vágja a 3DS maxot…:) Ha látná a megrendelő biztos benevezne erre az indára.
július 7th, 2010 at 18:30
Látta és beleszeretett, de nem írt ide, mert nincs türelme az ilyesmihez. Erre itt vagyok én, a jobb keze.
július 7th, 2010 at 21:43
Úgy tűnik, már eldőlt a dolog, de akkor megerősíteném a lefelé fordított verziót, nekem is az jön be inkább. Elég sok az extravagáns részlet (legalábbis az eddigiekből úgy tűnik), szóval nem szaporítanám tovább egy különleges foglalattal. A lámpa nekem is bejön és szépen harmonizál a tapétával. Ha kész a lakás, és egy kicsit lazul az összkép, szívesen jelentkeznék érte befotózni egy magazinba
július 7th, 2010 at 21:48
Remek ötlet. Rettentően tudnánk értékelni mindahányan, akik részt vettünk a projektben.
július 7th, 2010 at 21:59
Ja igen, ez lemaradt: a szőnyeg nehéz kérdés, én nem találtam magunkhoz. Varrassatok össze kettőt, elvileg semmi nem látszana belőle. Más ötletem nincs.
július 7th, 2010 at 22:24
Hogy ha ez komolyan működik, akkor ez egy nagyon jó tipp, mert feleakkorát már találtunk aranyban. Ha elég szőrös, biztos klasszul eltűnik az illesztés vonala. És mi elég szőröset szeretnénk.
Köszi!!!
július 8th, 2010 at 08:53
Igen, erre gondoltam, hogy a szálak szépen lefednék egymást. Nekem is ez volt a tervem, azért merem ajánlani, ráadásul, nem a nappali közepére tennéd, hanem egy asztal alá, ahol azért nem szoktunk nagyon szemlélődni. Nálunk aztán fotózás után már nem volt erre elég ambíció, addig fontosabb lett volna.
július 8th, 2010 at 09:13
Hát igen, a fotózás igen komoly motiváció. Nálunk most ugyanez van, mert szeptemberben szeretnék megjelentetni egy újságban a házunkat. Ha minden igaz, most már készen is leszünk, ami meg nem, azt odafotosoppoljuk. Aztán, hogy az elmaradt dolgok valaha készen lesznek-e…
július 9th, 2010 at 13:58
Hát én kérem mindenről lemaradtam, úgy be vagyok havazva mostanában. A lakás gyönyörű lesz szerintem, gartulálok. Nekem az indák ide nem tetszenek, szerintem már sok, és úgy érzékelem ez egy viszonylag merdedek, szűk lépcső, nem? Nem kívánkozik majd oda a kéz kapaszkodni, mikor lelépsz az első lépcsőfokon? És akkor útban lenne.
július 9th, 2010 at 20:29
Elég üres a lépcsőház és környéke, így optikailag elférnek az indák és mivel keresztben valóban szűk a lécsőház, így a felfelé terjeszkedés tűnt jó megoldásnak. De inda nélküli verzió is készült tegnap biztos, ami biztos (lásd feljebb a cikk végén).
Ja és hát persze köszi a dicséretet!