Single Blog

13. Velencei Építészeti Biennálé: MAGYAR PAVILON

Kiállítások

“Velence városa 1895-ben indította útjára a nemzetközi művészeti biennálét, az olasz és a nemzetközi művészeti élet kétévenként megrendezett seregszemléjét, amely 2009-ben már az év nagy részét átfogó, kortárs művészeti óriásfesztivállá nőtte ki magát. A 19. század végi világkiállítási modell öröksége a nemzetenként történő meghívás, ennek rendszere a képzőművészeti és az építészeti biennálékon érvényesül ma is.”
Immár 7 éve, hogy elterveztük Pepével, legalább egyszer mi is elmegyünk a biennáléra. Én akkor még Markó Balázs épülettervezés óráin koptattam a padot, Pepe pedig most Pécsre jár, Bachmann Bálint dékán úr oktatja neki az épülettervezést. A sors úgy hozta, hogy idén az ő kettejük projektre képviselte hazánkat a 13. Velencei Építészeti Biennálén.
A magyar pavilont személy szerint most láttam először és meglepett, hogy milyen nagyon szépen ötvözi a hagyományos értékeket és a modern építészet vívmányait. A spacemaker kiállítás nagyon színvonalasra sikerült, sok szép beírás gyűlt össze a vendégkönyvben, és mind az épület, mind pedig a kiállítás anyaga szépen átvészelte a velencei árvizet.

A magyar pavilonról:

“Az 1895-ben elindított Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Kiállításon Magyarország a kezdetektől fogva részt vett, de önálló kiállítási épülete, saját pavilonja 1909-ig nem volt. Az első évek kiállításain való sikeres magyar szereplés hatására és elismeréseként Velence ingyenesen ajánlott fel telket Magyarország számára a Giardini Pubbliciben, a biennále területén, egy önálló műcsarnok létesítésére. Az épület megtervezésére Maróti Gézát, a magyarországi szecesszió fontos és sokoldalú művészegyéniségét kérték fel, akinek munkáit akkor már Olaszországban is jól ismerték.”

A sokáig hányatott sorsú és egyre romló állapotú pavilon átépítését végül 1957-ben, Benkhard Ágoston tervei alapján kezdték meg, mely 1958-ra be is fejeződött. “A régi szecessziós jelleget, a polgári múltra való emlékezés szimbolikus motívumait az épületből eltüntették és ezzel a kor szellemének jobban megfelelő, semlegesebb, hűvösebb, korszerűbb tereket illetve hangulatot alakítottak ki.”

“Az 1980-as évek végére azonban ismét felmerült az állagát vesztő csarnok felújításának szükségessége. 1991-ben Csete György építészt bízták meg a kiállító terem rekonstrukciós munkáinak megtervezésével, amely azóta fokozatosan valósul meg.”

Forrás

A kiállításról:

“A 13. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále (2012. augusztus 29. − 2012. november 25.) magyar pavilonjában rendezendő kiállítás megvalósítására Gulyás Gábor nemzeti biztos, a Műcsarnok igazgatója nyilvános pályázatot írt ki. A pályaműveket héttagú zsűri (Boros Géza művészettörténész, a NEFMI művészeti főosztályának vezetője; Ferencz István építész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja; Gulyás Gábor esztéta, a Műcsarnok igazgatója, a biennále magyar pavilonjának nemzeti biztosa; Guttmann Szabolcs építész, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára; Kálmán Ernő építész, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke; Készman József művészettörténész, a Műcsarnok vezető kurátora; Wesselényi-Garay Andor építészkritikus, a 2010. évi Velencei Építészeti Biennále magyar kiállításának kurátora) bírálta el.”

“A zsűri jelölése alapján a 13. Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállítás magyar pavilonjában rendezendő tárlat megvalósítására a nemzeti biztos a Modell című projekt kurátorait, Bachmann Bálintot és Markó Balázst kérte fel.” Bachmann Bálint a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karának dékánja, Markó Balázs pedig a gödöllői Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának oktatója.”

“Bachmann Bálint hangsúlyozta, hogy a kiállító építészhallgatókat és építészeket pályázat útján, egyfajta makettverseny keretében választják ki, a díjnyertes alkotásokat pedig a helyszínen installálják majd, így ők nemcsak önálló művek készítői, hanem egyben alkotótársai is lesznek egymásnak. Hozzátette: a pályázókat nemcsak a tervezésben komoly szerephez jutó Pécsi Tudományegyetem Breuer Marcell Doktori Iskola és a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar hallgatói közül várják, a nyílt pályázatra mind a hét hazai építész és építőművész képzőhely, sőt, 7-8 olyan horvát, német, osztrák és román intézmény figyelmét is felhívják, melyekkel kiváló szakmai kapcsolatot ápolnak.”

Forrás: 1,2

A kiállításra kisiskolások makettjei is érkeztek. Nagyon jópofa volt a kontrasztja a felnőtt modellekkel.

A kiállításról készült videó:

[youtube id=”d7secsDKssk” width=”600″ height=”350″]

Fotók: Hujber-Nagy Aletta

A Velencében készült cikk sorozat további részei:

13. Velencei Építészeti Biennálé: MAGYAR PAVILON

13. Velencei Építészeti Biennálé: OROSZ PAVILON

13. Velencei Építészeti Biennálé: BIENNALE COFFEE SHOP

13. Velencei Építészeti Biennálé: NEMZETEK PAVILONJAI 1.

13. Velencei Építészeti Biennálé: NEMZETEK PAVILONJAI 2.

13. Velencei Építészeti Biennálé: NEMZETEK PAVILONJAI 3.

13. Velencei Építészeti Biennálé: ARSENALE 100 KÉPBEN

További sajtó megjelenések a témával kapcsolatban az alábbi linken a sajtó menüpont alatt.

Leave a Reply

tizenhárom + 8 =

2 hozzászólás

  1. Bankhard Ágost ha valaki tudja talán ő egyedül, hogy hová tűntek a Velencei Magyar Ház mesés színekben tündöklő Nagy Sándor üvegbaklakai.
    Az épület lefejezése, igaz parancsszóra történt a kemény diktatúra éveiben, ekkor már megint erősnek érezhették magukat a megnyomorítók!
    Még tíz év és egy másik gyöngyszeme a magyar századforduló szecessziós remek épületeinek másik gyöngyszeme a Nemzeti Szalon is buldózerek martalékává válik. Nyom nélkül minden elenyészik, még az írott nyomokat is égetik 1988-89 fordulóján biztos kezek a pártközpontban.

    1991 decemberében Csete és Sümegi mindketten Györgyök heroikus munkával feltárják a csak olasz kőművesek által parancsszóra el és lefalazott eredeti részleteket, az átépítést túlélt Körösfői Kriesch mozaikokat.Éppen Kós Károly születési napján vagyunk.

    A lagúnák városába látogató magyarok közül hányan tudják s keresik fel a közparkban álló különleges épületet amely alig 2 vaporetto megállóra van a Muránoi üveggyári vonalon a Sant Marco tértől.

    Ma állapotában új tetővel átalakított belső tereivel de eredeti földszinti homlokzatával- leszámítva vadszőlő burjánzó indáit- megindító látványt nyújt. De megéri ezt a kis kirándulást bármely évszakban, akár a hangos regatták idején akár csendes őszi délutánon.

    A Nemzeti Szalon Nagy Sándor és Körösfői Kriesch üvegablakai, melyek a “Művészet ápolását” mutatták be 6 táblában csodaszép kalotaszegi népviseleti ruhát viselő hőalakok formájában elenyésztek, de vajon mi lett a sorsa Atilla lakomájának amit Nagy Sándor álmodott meg és Roth Miksa / Maxi / ahogyan becézték művészeti körökben – valósított meg. A Csete György féle feltárási napló arról tudósít, hogy a burkoló falak kibontása után nem találtak egyetlen üvegdarabot, üvegmorzsalékot. Csak remélhetjük, hogy az üvegablakot jó helyen vannak egy messzi műgyűjtő féltve őrzött és lakatra zárt gyűjteményében – valahol messze- messze a világban!

    K. Kriesch György - 2012. november 20. kedd